Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-05 / 53. szám

Vasárnap, 1939. március 5. DÉLMAGYARORSZÁG 575 Szegedi fiuk hazavágyó, könnyes élete az örök szomjúság országában Az idegenlégió egyik katonájának drámai riportja a végtelen sivatag kék ege alá sodort sorsokról (A Délmagyarország munkatársától). Dél­Algériából, a végteleu homoksivatag széléről küldte el vágyakozó üzenetét ..Hazavágyó" jel­ige alatt a francia idegenlégió katonája, akinek inár több hangulatos, megkapó Írását közöltük a Délmagyarország hasábjain. A fiatal magyar légionista szegedinek számítja magát, öt éve él künu a Szaharában és különböző állomáshelyei­ről szines leírásokat küld lapunknak. Ezúttal két fényképet is mellékelt leveléhez; az egyik ka­tonabajtársai társaságában ábrázolja. A fényké­peken az oázisban pihenő idegenlégionistak a Délmagyarországot olvassák. Levelében azt irja, hogy a Délmagyarország jelenti nekik, az ide­genlégióba szakadt magyar fiuknak a sóvárgott haza üzenetét. — Ha mi átolvastuk, továbbküldöm, így végig­olvassák uagyon sok állomáson! — irja. A messze idegenből bazavágyódó fiatalember azt irja, bogy beküldölt legújabb cikkét azoknak szánta, akik a távolban csillogó, kalandos déli bábot sejtenek. — Ne, nc jöjjenek ide! — irja figyelmeztetően. Hiszen úgyis oly sokan vagyunk itt magyaroki Elmondja, hogy a helyőrségük létszáma kö­rülbelül 160 és ebből 17 magyar fiu és a legtöbb­jük elcsatolt területről sodródott a Szaharába. A magyarok nem nagyon bírják az éghajlatot, so­kan elpusztultak már a végteleu sivatag kék ege alatt ... A gyengébblclküekkel az alkohol végez, a téboly áldozatai lesznek. De azok, akik lelki­erővel birják, szépen összetartanak. Azon tul, hogy valamennyien bajtársak, sorstársak is, testvérek', magyarok . . . Arra kéri szerkesztőségünket, hogy nevét egyelőre tartsuk titokban. Tiz bónap múlva .ha­zatere, akkor nwjd riportsorozat keretében irja meg annak az öt esztendőnek történetét, szenve­déseit és hazavágyódását, -amit az idegenlégió­ban töltött el. Riportját, amit Colonib-Bechariból küldött cí­münkre, az alábbiakban közöljük: Hazavágyó könnyek.., Élményeinek, külső és belső impresszióinak szines leírását tájfestéssel kezdi. Istenadta nap­felkelte a sivatagban, február végén . . . Reggel ebben a hónapban eléggé hűvös és kellemes még Dél-Algéria is. A ,.péres blanc.*' misszionárius atyák, — fehére barátok — kolostorának időrágta sáncfalait alacsony oliviérek ölelik körül. Az af­rikai tavasz bőkezűen ontja ragyogó fényeit és édes virágillat száll a levegőben . . . Bogyóktól dus, örökzöld lombok közöl kiemelkedik a siva­tagi oázis kis kápolnájának karcsú tornya. Far­sangvasárnap van . . . Elsőt harangoznak, imá­ra hív a Gondviselés . . . A nagy csöndben feloldódik a lelkem, — foly­tatja a messze idegen világba vetődött magyar fiu. A kápolna örökmécsesének fénye rávilágít Rubens ..Le Cbrist en croix" olajnyoraatára. Tömjénillat szálJ a levegőben s a tömjénillat lenge szárnyán lelkem is elszáll messze . . . messze földre . . . Odahaza vagyok, szülőváro­somban, az öreg Doniban . . gona felejthetetlen hangjait lölti bc lelkemet . . . . Hallom a nagyor­cs mélységes áhitat — Sziréna mély bugása tagban vagyok, a távolból di Dóm délibábja elillan Á sivatagban ... ráz föl. Újra a siva­visszaálmodott szege­lelkémből . . . Felka­paszkodom a „Transsaharienne" kék kamionjára. Nehezen törünk utat az ainsefrai körzetparancs­nokság lőrésekkel szaggatóit bástyái előtt. „Aid el kabir", a mohamedán korán ünnepének töme­ge ellepi a francia impérium térséget. Mögöttünk marad a kis kápolna tornya, a magas mosé és a tavaszi fényekben ragyogó oázis s a végelát­hatatlan pusztaság tűnik föl előliünk. Távolabb ritkás pálmacsoportok', oázisok . . . Arab kuny­hók lapos tetején marabuk kelepelnek. Nyugat felé látszik az Atlas hatalmas csúcsainak hal­vány körvonala.* Ott tul fekszik Marokkó . . . — A sivatag forró lehellete, -a száraz, tikkadt szirokkó lassan evőre kap, finom homokporra! tölti meg a csukott kocsit, amelyet telezsúfoltak a bennszülöttek szines keverékével. Barna berbe­New-Yorki világkiállításra társasutazások: Norddeuíscher Lloyd Hamburg-Amerika Linie Italia-Cosulicli United Staíes Comp. luxushajóival. Minden felvilágosítás és teljes előkészítés: díjmentesen Neu Ernő banküzlet 107 utazási irodájánál Már a puha homokon himbálózunk. Az örök szomjúság országába értünk . . . — Délidő van, a homokóceáu tikkasztó, forró órái ... A vakitó napfényben, a barnásvörös homokon, fehéren terpeszkedik el Moghar, élénk karavánszerájjal, sok minarettel, óriási soukkal. Elmerengve szemléljük a festői képet, amikor hirtelen lassit a kamion. Megállunk. Hotel Sud, városféle. csaknem civilizált helység. A benzin­Az idegenlégió magyar katonái a „Délraagyaror8zág"-ot olvassák. Hpjdu, Szűcs (Szegedről), Dornbacli (Szegedről), Satka (Gycrgyóujfaluból.) Kastel (Orsováról), rek, Szenegálból idevetődött, fekclc kalmárok ku­porognak marokkói szőnyegek halmazain. A sző­nyegek szinkeverékA hunyorgó szemmel bámul­ják -a hamuszürke arcú kabilok. Sokfajta primitív nép, csak a szépia-színű és régi kulturáju ara­bok azok, akik cl tudnak'merülni a mélységesen kék égbolt s a iila ködfátyolba hurkolt hegyek szépségében ... — A „Mounts des Ksour'' egyik völgyén bala­dunk keresztül. Ila fotóriporter lennék és kódúk­kal utaznám be a világot, volna itt ötletszerű gyönyörűség elég. De csak az idegenlégió kato­nája vagyok és szaharai állomáshelyem felé fut velem a sors . . . Repülnek a kilóméterek ... . Pihenő a sivatagban. állomás naptól repedezett falán arab betűkkel ez, áll „Ut Alger felé''. Franciául csak ennyi: Alger 1106 km cs egy vörös nyil mutat Észak felé. „Testvér!" — Tarka szinek sokasága ront ránk. Vízáru­sok hangos lármával biztatják azt, aki szomját szeretné oltani. Odább a francia sivatagok éber őrei, a méhariszteszek egy tevés osztagja élén, egészen egyedül ballag egy európai. Észrevett.. Tevéje térdre ereszkedik, az európai férfi kilép nyergéből és felém tart. Lecsavarja arckendöjét. Kölcsönösen bemutatkozunk. Égy pillanatig át­ható tekintettel bániul porköpenyemre, majd re­megő hangon kiállja: ..Hiszen ... te magyar vagy!" Fölujjongva a nyakamba borul és sirv-i szorít magához. Most már tudom, mit nézett olyan révetegen . . . Porköpenyem zsebéből ki­kandikált a „Délmagyarország" egyik példánya. Amikor végre elereszt lassan magamhoz térek Átnyújtom a lappéldányt es honfitársamat job­ban megnézem . . . Széniemből majd kiszökik a könny . — Poros, fehér sapkaliuzatánál is fehérebb a baja. Bal homlokán sebforradás, arca merő por, napégelt, elnyűtt, sovány . . . Gondozatlan, őszi szakáll köríti arcát. Korra nézve apám le­hetne. Fásult, fáradt vonásai fölélénkülnek, ahogy elmerülten olvassa az ujságot. Tudom, hogv most otthon van lélekben ... De nz Idő rohamosan te­lik. Gyorsan kiveszek a zsebemből egy még fc'

Next

/
Oldalképek
Tartalom