Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-29 / 72. szám

Szerda, 1939. III. 29. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 72. szám Installációra A város egész polgársága szeretteljes bi­zalommal vesz részt a főispáni installáció ünnepén. Aki a kormány bizalmának díszét és terheit hordozni kész, azt bizalommal fo­gadja a város is. A kormány politikája mesz­sze magasra nőtt a pártérdekek szolgálata fölé. Ma nem pártot, hanem áz orszá­got kell szolgálni, nem a pártkereteket, hanem az országhatárokat kell kiszélesíteni, nem a párt számára kell híveket, hanem az ország számára kell barátokat szerezni. A Teleki-kormány erre vállalkozott és ezt vég­zi is s ma, amikor minden muló nap egy la­pot fordít a világtörténelem kötetében, nem szabad kicsinyes pártszempontok szemmér­tékével mérni a történelem szolgálatát. A Teleki-kormány magyarrá, nemzetivé, erőssé es szellemében, erkölcsében, áldozatossógá­ban kereszténnyé akarja tenni ezt az orszá­got s egy szentistváni reneszánszot készít elő. Ebben a törekvésében kötelességünk tá­mogatni a kormányt, melynek pártkereten belül és pártkereteken kivül követője kell, bogy legyen mindenki, aki a maga csepp erejét ezeknek a nagy feladatoknak szolga­latára állítani kész. S amikor a kormány en­nek a politikának képviseletét a kinevezett főispánra bizta, nemcsak alkotmányos tiszte­lettel, de szeretetteljes várakozással és biza­lommal köszöntjük őt őrtállásának nehéz posztján. Az utóbbi időkben minden főispáni instál-" láció az erdélyi szellem levegőjét hozta Szegedre. Ez a szellem nem volt sem hozzánk, sem tőlünk idegen Erdély szelleme a magyarság bevehetetlen és elnyűhetetlen várát szimbolizálta, az ezerévnél ősibb szé­kely lelkiséget, az ősmagyarság és őstehet­ség varázslatos szövetségét s a szellem szabadságát, amelyik évszázadokon ke­resztül árasztotta fényét Erdély bérceinek káipil ja mögül. Harc a szabadságért es harc a magyarságért, — ezt'je­lentette az erdélyi szellem s ezenfelül a be­teljesülésig örök követelést, melyet minden muló óra, minden eredménytelen pillanat csak fokozni fog kemény elszántság­ban és a hit törhetetlenségében: a minek volt és a minek lesz Erdély í A mai installációs ünnep a szegedi szellem ünnepe lesz. Az utolsó husz év alatt a szegedi gondolatból való­ságos politikai talizmán lett, — soha politikus ebben a két évtizedben nem vállalkozott másra, mint a szegedi szellem megvalósítására s ha útnak indult közéleti pályáján, mint Tristán kardját, ugy kötötte fel a szegedi szellem talizmánját. Ámde en­nek a szegedi szellemnek értelmezése s nem is mindig árnyalatokban változott, az igehir­dető mindig a maga meggyőződését cs hi­tét pakolta bele a szegedi szellem megvesz­tegető s szinte korlátlan hitelt nyújtó selyem­papirjóba. A szegedi szellem mindig kemény és dacos — „ős Napkelet ilyennek álmod­ta" — „büszke-szertelen" magyarságot je­lentett, de abban az első fogalmazásában, melyet a főméltóségu Kormányzó glóriás ne­ve mellett Gömbös Gyula és Teleki Pál gróf névaláírása igazolt, a szegedi szellem nem jelentett szembefordulást az ezeréves múlttal s nem jelentett nemcsak azonosulást, de még közeledést sem olyan eszmék felé, melyek számára egyesek a szegedi szellem igazolását s erkölcsi kezes­ségét akarják elvitatni. De mi itt Szegeden szegedi szellem­nek neveztük a békés, alkotó, teremtő és termékeny munkának végzését is, amitől távol tudtuk tartani a pártpolitikai elfogultságot és a személyes ér­vényesülés önzését. Ez a szegedi munka ter­mészetesen csak a szegedi szellem testté vá­lásán fáradozhatott, tehát magyar volt, nem­zeti és keresztény volt szellemében, erköl­csében és alázatosságóban egyaránt s talán azért tudta távoltartani a hivalkodó, elfogult­ságot s a másokat letörő törtetés gőgjét. E z is szegedi szellem volt s ennek a szegedi szellemnek kiteljesedését találjuk meg Teleki Pálnak minden megnyilatko­zásában. Több munkát, több áldozatkészsé­get, több önfeláldozást kell adni a nemzet­nek, mint amennyit a nemzet eddig követelt s az osztatlan erő, az egységes nemzeti lélek többet tud áldozni s több feladatot tud telje­síteni, mint a meggyőződésekkel és világné­zetekkel darabokra szaggatott. A szegedi szellem tiszteletében és abban az engedelmességben, amivel a tradíciókká nemesedett szegedi szellem szolgálatára ál­dozzuk mindazt, amit belőlünk a nemzet kö­zös érdeke a maga szómára hasznosítani tud, szerelnénk mi az elkövetkezendő munka irá­nyát, tartalmát és kiteljesedését látni. Nem­zeti tradíciók kiröpítő fészke ez a város s ne­künk vigyáznunk kell, bogy sem szóval, sem példaadóssal ne legyünk hütelenek azokhoz a tradíciókhoz, melyek a szegedi szellemet lehelték ki magukból a vész óráiban s me­lyek a szegedi szellemben iránytűt, kormány­lapátot és lobogót adnak minden igaz és ma­gyar nemzeti mozgalom szómára. Biztosak vagyunk abban, hogy az installáció ennek a szegedi szellemnek lesz ünneplése, ez a sze­gedi szellem ad erőt, elszántságot arra a me­sebeli útra, amelynek végén az integer ma­gyar lélek és az integer ország történelmi határai integetnek felénk. Pozsonyban tanácskozik a szlovák kormány a magyar javaslatokról A szlovák delegáció visszatér Budapestre, csütörtökön folytatják a határmegállapitó tárgyalásokat Kedden hajnalban ujabb határsértés után a magyar tü­zérség elhallgattatta a szlovák ütegeket, a támadást visz­szavertük - Fegyverszünet a szlovák arcvonalon Budapest, március 28. A szlovákok tovább folytatták a sorozatos határsértéseket. A ked­di támadásról hivatalos közleményt adtak ki, amely szerint Kiskolon körletében tüzérségi tüzet adtak le. Ennek következtében magyar részről egy ember életét vesztette, egy súlyo­san megsebesült. A magyar tüzérség viszo­nozta a támadást és a szlovák ágyukat elhall­gattatta. Kedden reggel fél 5 óra tájban Bunkós község körletében megtámadták a szlovákok a magyar őrsöt, amely ezt a támadást visz­szaverte. Egy embert vesztettünk. A táma­dás visszaverése után, háromnegyed 7 óra­kor a szlovák tüzérség lőni kezdte Bunkós községet, ahol két ház kigyulladt. Tüzérsé­günk viszonozta a támadást és elhallgattatta a szlovák tüzérséget. Egynegyed 8 órakor helyreállt a nyugalom. Nyugalom a március 23-i arcvonalon Budapest, március 28. A MTI jelenti: A magyar csapatok a március 23-án elért pon­tokat azóta változatlanul tartják. Az eddig je­lentetteken kivül a mai nap folyamán különös esemény nem történt. Az arcvonalon nyuga­lom uralkodik. Az eddigi veszteségjelentések Összegezé­seként március 23-a és 28-a közötti időben a szlovák haderővel történt összeütközések folytán 25 halott és 56 sebesült katonai cs polgári személy magyar részről a veszteség. A sslovák delegáció Rossonyba utaxoít Budapest, március 28. A magyar—selovák határmegállapitó vegyesbizottság tárgyalásai kedden a kora délutáni órákban egyelőre végetértek. A szlovák delegáció átvette a magyar javaslatokat és visszautazott Po­zsonyba, hogy további utasitásokat kérjen kormányától. A szlovák delegáció néhány nap múlva visszatér Budapestre, hogy a tár­gyalásokat folytassa. Sxeráán tanácskozik a szloválc kormány Pozsony, március 28. A csehszlovák kül­döttség tagjai kedden este 7 órakor érkeztek vissza Budapestről. Nyomban a kormány épületébe hajtattak, ahol addigra már össze­gyűltek a kormány tagjai és S o k o 1 Márton, a parlament elnöke és M a c h Sanyó propa­gandafőnök. A bizottság tagjai beszámoltak a kormánynak budapesti megbeszéléseikről. A beszámoló este fél 10 órakor ért véget. A szlovák távirati iroda jelentése szerint o tárgyalásokat előreláthatólag csütörtökön folytatják. Addig a keletszlovákiai arcvonalon fennmarad a fegyverszünet. Po/sonv, március 28. Mint hivatalosan a koimánv tagiai SíCidár tóból itó*

Next

/
Oldalképek
Tartalom