Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-16 / 62. szám

Csütörtök, 1939. március !6. Dfl.MAr.YAPnR874fi 5 Az utca Áz ember Ieirja (vagy olvassa) a cimet, hogy „Áz utca" és eszébe sem jut, hogy azokról a földszalagokról is lehet szó, ame­lyen egymással közlekedünk. Ez a szó, hogy „u t c a" valamikor valóban az utcát jelentette, de most azt jelenti: mozgalom, közvélemény, tömegkövetelés, demagógia, a nép szava, ma ez a szó azoknak a névte­lekneknek gyűjtőfogalmává vált, akik részt akarnak venni az állam, vagy a nemzet, vagy még frissebb fogalommal a népközös­ség sorsának intézésében, de szerephez még csak tömegben jutottak. De most nem erről az utcáról akarunk űeszélni, most az utca elnevezésnek egy di­vatból kiment, majdnem elfelejtett jelenté­sét ujitjuk föl, ebben a fölujitásban bár kö­vetnék példánkat azok, akikre az utca bizva van. Nem az utca, mint szimbólum, nem az . utca, mint a politikai mozgalmak szintere, nem az utca, mint közvéleménymühely, ha­nem az utca, mint utca. A szegedi utca — méltóztassanak tudo­másul venni — az elhanyagoltság­nak, a romlékonyságnak és pusztulásnak ugyanazt a képét mutatta, mint ami miatt ! vagy tizenkét évvel ezelőtt a fölháborodóssá növekedett elégedetlenség ütött pártot. Csak menjenek végig a szegedi utcákon, főként azokon, amelveket sorsuk aszfaltburkolással vert meg s látni fogják, hogy alig van már tiz négyzetméteres intakt terület. Az asz­faltburkolat fölszine összerepedezett, por­hanyóvá vált ott is, ahol gödröket nem vájt még ki a kocsiforgalom s a kocsiforga­lommal vetélkedő elhanyagoltság. Nem lehet nyugodtan nézni azt, hogv a szegedi utcákon hogy pusztul a közvagyon. Amit ma pengőkért hely­re lehet állítani, az holnap már százakba ke­rül s holnaputánra már ezrekért sem állitha­tó meg pusztulásában. Nemcsak az okos ta­karékosság, nemcsak józan gazdálkodás, hanem a közvagyonnal való hü sá­fárkodás követeli meg azt, hogy amit az idén száz pengővel helyre tudunk állítani, azt ne iövőre akarjuk ezer pengőért megja­vítani. A szegedi aszfalt újra a kiütéses tí­fusz jellegzetes képét mutatja s hogy ez a betegség milyen pénzlázzal iár, arra van már bizonyságunk. Nem telik benne örömünk, hogy mind­ezért a mérnöki hivatalt tegyük felelőssé, a közéleti hajtóvadászat nem a mi kenyerünk. De minden személyes felelősség keresése s minden támadó kedvtelés leszerelése helyett beszél most a tárgyi indokoltság. Nem tűr­heti az utcai burkolat pusztulását sem az in­tézkedésre jogosult, sem az ellenőrzésre kö­telezett. Az utcai kövezet pusztulása mérta­ni haladvány törvénye szerint fokozódik, a közvagyon a szemünk láttára pusztul s nem engedhettük azt meg, hogy a szegedi utcai burkolat karbantartásának módja — népjólé­ti intézménnyé alakuljon ót minden aszfal­tozási vállalat számára. Az aszfalt nem nő. mint a názsit s nem áll helyre, mint a gvik farka. Ha az aszfalt megreped, a repedés helyén lvnk támad s lyuk gyorsabban pusz­títja az állékonyságot, mint az expressz se­bességével pusztító parab'zis. Lehet, hogv a költségvetés nincs még jóváhagyva, lehet, bogy a fedezet már kimerült, mégis az az egyetlen álláspont lehetséges, hogy a közvagyonnak ezt a szemünk előtt leját­szódó pusztulását nem lehet tétlenül nézni. Akták sorsától nem lehet fücrsfővé tenni olvan intézkedéseket, amelyek halasz­tást nem tűrnek. A helyreállítás munkájának nagy részével akkor is elkéstünk volna, ba mór a mult évben elvégezték volna a leg­szükségesebb munkát. S ezenfelül: az lehet, hogy a költségvetés ecryik-másik tételén válteztatn' fog a b»hi<»vTn?oísztérium, bár maglepete's a váses hatósa'gst már r»em ér­heti, hiszen az év első napíaiban megtar­tották azt a miniszterközi tárgyalást, amelv nagy vonásokban legalább tájékoztatta a város vezetőségét a felügyeleti hatóságnak a város költségvetésével szemben kialakult álláspontjáról. Ha más fedezet nem áll ren­delkezésre, az idei költségvetésben megálla­pított fedezet terhére múlhatatlan gyorsasággal hozzá kell fogni az asz­faltburkolat helyreállításához. Nem akarja, r.em akarhatja a város polgársága, hogy megismétlődjék a tiz év előtti városkép: a leromlott utcák, elpusztult kövezetek, össze­folyt kátyúk, használhatatlan utvonalak, a tatárdulást fölidéző képe az értékek pusztu­lásának. S nem akarja, de tűrni se akmja senki, hogy megint kockakövekkel foltoz­gassák a protekciós kátyúkat s hagyják tovább pusztulni a többit. Minden Ariin draqée elmulasztott nap a város vagyonából tör le egy darabot s ha még rövid ideig tart ez a ( mulasztás, újra nem lesz pénze a vórosnak a szükséges javítási munkálatokra s újra évek szükségletei maradnak kielégítetlenül csak azért, hogy helyrehozzuk azt, amit egy évre megszabott föntartási költség keretén belül megoldható lett volna. Az aszfalt nem politi­ka és nem közélet, hogy tűrni lehessen a pusztító felelőtlenséget s a romboló érzéket­lenséget. SitHü népe az almok és várakozások v&léroválásának renrénnéitcn ünnepelte meg március isikéi (A Délmagyarország munkatársától.') A szür­ke téli hófelhők és a hideg szeles idő ellenére hatalmas tömeg lepte el szerdán délelőtt a Klauzál-teret, hogy Kossuth Lajos s.obra előtt áldozzék a nagy magyar idők márciusi emlé­kének. A közönség első soraiban ott volt Pálfy József dr. polgármester, Buócz Béla dr. rendőrfűka­pitányhelyettes, a társadalmi egyesületek ve­zetősége hiánytalan számban, az egyetemi if­júság vezetői és kiküldöttei és igen sokan a város társadalmának vezető köreiből. Az ün­nepséget a Himnusz vezette be, majd Seregé­lyes Tibor, a Zrínyi Bajtársi Egyesület tagja szavalta el a »Nemzeti dal - -t. Utána Hunyadi­Vas Gergely dr. országgyűlési képviselő tar­totta meg ünnepi beszédét. — Ez az első március — mondotta többek között —, amikor a remények, álmok és várakozások valóraválásának szent pillanatában gyűlhetünk össze Kossuth szobra előtt. Uj eredménye van a magyar akaratnak: csa­pataink menetelnek a közös magyar—lengyel határ felé... Küzdelmek, harcok árán értük el ezt és itt, Kossuth szobra előtt Kossuth szelle­méből, a nagy idők lángjából kell erőt meríte­nünk, hogy küzdelmünket folytatni tudjuk. Ezt az országot az isteni gondviselés egységnek teremtette és szent fogadalmunk, hogy ezt az ezeréves emléket újra visszaállít­juk. De nemcsak a terület visszaszerzése, hanem fajunk védelme is fontos és ez a fajvédelem erkölcsi alapokon nyugszik, mert jelenti a nemzeti szolidaritás, az összefogás gondolatá­nak diadalmas előretörését. Lehet, hogy még nagy küzdelmek várnak ránk, de ezek a küz­delmek szebb, boldogabb magyar jövö felé ve­zetnek bennünket. A zugó tapssal fogadott beszéd után elhe­lyezték a Kossuth-szobor talapzatán a város koszorúját, majd Szabó István szinmüvész Sajó Sándor »Bosszú* cimü költeményét adta elő drámai erővel és lendülettel. A nagyhatású szavalat után Lakatos Árpád tárogatón előadott kurucdalokkal szerepelt- Ez­után a MANSz nevében özv. Síeininger Já­nosné mondott néhány lelkesítő szót, majd Si­mon Gyula egyetemi hallgató, az Emericana tagja mondotta el beszédét. — A márciusi ünnep mondotta beszéde során-—, a visszaemlékezés órája arra ösz­tönzi a íiatulrá^ot, hogy merjen beszélni, mer­jen cee,ek.4ni. Mi nyem/or kérni szokíu-k, do ha kell, kove.elni is tudunk. Nekünk fiatalok­nak kötelességeink és jogaink vannak, amelye­ket meg kell mondani és meg kell értenie a világnak. Mi nem állhatunk most ide azzal, hogy az elmúlt márciusok történetét ismertet­jük, mi a mában élünk. Ha ma Petőfi az eszmei liberalizmus izzásában ideállna, olyanokat mon­dana, hogy szédülne a feje a megjelent ható­ságoknak és Petőfitől megvonnák a szót. Mi nemcsak szemlélődni akarunk; hanem részt ké­rürk magunknak az ország életének kialakítá­sában. A zsidókérdésről szólva kijelentette, hogy nem megállapításokat kérnek, hanem gyors megoldást. — Telibeszélték fejünket fajelmélettel — folytatta —, nem lehet tehát ettől a kérdéstől könnyen szabadulni. S aki ezt tagadja és azt mondja, hogy az erre vonatkozó törekvések nem felelnek meg az ősi magyar lelkiségnek, azoknak azt mondhatjuk, hogy nem szabad összetéveszteni az ősi magyar lelkiséget a ve­zérigazgatósággal. Lépjen a profitéhség he­lyébe a keresztény világnézet, szűnjenek meg az álláshalmozások és hatszázpengős nyugdíj mellé ne kap­janak egyesek mások rovására még kétszázpengös állásokat. A tehetség és a rátermettség szabjon utat sze­génynek és gazdagnak egyaránt, ne pedig a protekció, a születési előjog legyen segítsé­gükre az állások elnyerésénél. Meg kell szün­tetni az osztálykülönbséget és lehetővé kell tenni, hogy a fiatalság családot alapithasson. Ehhez azonban nem 80—100 pengős létfölté­telek szükségesek, mert az csak arra való, hogy egyrészt elrettentse az ifjúságot a családala­pítástól, másrészt pedig nyomorgó családokat hoz létre. Végül megemlékezett arról, hogy minden áron vissza kell állítani az integer Magyar­országot. Az ifjúsági szónok nagy tapssal fogadott be* széde után Tóth Ágoston szavalata következett, majd a közönség elénekelte a Hiszekegyet. Ezzel az ünnepség véget ért. Márc usi ünnepség Alsóközponfon Az Alsóközponti Gazdasági Egyesület nagy­szabású ünnepségen emlékezett meg a magyar sza­badság ünnepéről. Először a fiatalság adott elő szavalatokat, énekszámokat és színdarabokat, majd vitéz Gárgyán Imre dr. mondott beszédet. A márciusi ifjakat összehasonlitotta azokkal a magyar ifjakkal, akik most ontják vérüket a ma­gyar haza megnagyobbodásáért. A magyar igaz­ság győzni fog — mondotta —, mert ügyünk szent és hazánknak mindig voltak és vannak fiai, akik . életüket áldozzák annak védelmében. Az ünnepség után háromszáz teritékes díszebéd volt. A felkö­szöntők során Tanács Sándor elnök köszöntöt, te a raegjoleut vendégeket, ezután Balogh Ist­ván dr. plébános mondott beszédet, amelyben ösz­szeb^sonlitötta március ló-ét a mai napok esemé­nyeivel. A mostani magyar katonák ls vannak olyan hősök — mondotta —, mini Görgey, Kos*

Next

/
Oldalképek
Tartalom