Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-12 / 59. szám

Vasárnap, 1939. március 12. DE U MAGYARORSZÁG 7 Halálos legényháboru Jánoshalmán E T, E N T Ú L MAGYAR SZIVARKAPAPIR- ÉS SZIVARKAHUVELYGYÁR R.-T, az eddigi felülmúlhatatlan Mod anomínőségben hozza forgalomba a SZIVARKAPAPIRT és SZIVARKAHüVELYT A Dom-lér melyik részére épiisék a Szent Antal-kutat ? Megérkezett az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács iavaslaat (A Délmagyarország munkatársától.) Véres legényháboru játszódott le szombaton délelőtt Jánoshalma határában. Szabadi Mihá y és öccse a vetést nézték a földeken és eközben összetalálkoztak Vörös József nevü ismerősükkel. 'A Szabadi-testvérek már régen haragos viszonyban voltak a fiatal, 18 éves legénnyel és most elérkezettnek látták az időt arra, hogy leszámoljanak vele. Szóváltás támadt köztük, amelynek során a fiatalabb Szabadi előkapta bicskáját és nyakonszurta Vörös Józsefet. A legény nyakából vastag sugárban kezdett ömleni a vér. Kétségbeesetten védekezett a támadók ellen, de ereje egyre gyöngült, elfutni már nem tudott. Szabadi Mihály látva azt, hogy ellenfele már védekezni is képte'.en, a kezében lévő bottal addig verte Vörös fejét, mig a szerencsétlen legény össze nem esett és néhány perc múlva meghalt. 'Amikor ezt a gyilkosok észrevették, gallyal és földdel takarták le a holttestet és menekülni igyekeztek, a csendőrök azonban, akik időközben megtalálták a szántóföldön a halottat, elfogták öket, mielőtt eltűnhettek volna a faluból Kalaokergetés Bocsánatot kérünk, nem megrovásképen mondjuk, de sokan nem tudják rendesen viselni a kalapot. Vannak, .akik azt hiszik, hogy ha elmúlik a fagy, akkor már tavasz van s <3 ködfojtok mögött már tiszta és üditőcn barátságos az ég. Ennek az andalító hitnek megfelelően pedig ugy áll a fejük tetején a kalap — kissé oldalra sandítva —, mint egy ugrásra készülő barázdabillegető. Ámde — ne felejtsük — a tel ravasz. Könyörtelen és néha viccelődő. Kapja magát és egy lebellctnyi szelet röppent el az ember feje fölött. És ekkor a kalap — jaj, m'ért is nem nyomtuk jóerösen a tarkónkra? — leröpül. Először csak elterül a földön sunyin, mint egy kölyökkutya. Aztán, amikor 'chijolunk: ngrik egyet. A tulajdonos u'ánnlép. Most meg a karimára áll cs gurulni kezd, mint az elvesztett pénz. Kiszámíthatatlan és megbizhatallan; hiába, már nem a fejünkön van, hanem az aszfalt, az utca martaléka lelt. Az ember egyre bosszúsabban szalad és hajlong. Azt lehetne binni, liogy valami nagyon nagy urnák köszönget. Pedig esak jogos tulajdonának megmentése érdekében tesz a talaj felé közeledő mozdulatokat. Talán nem is kedvelte eddig, de most ebben az egyedülálló utcai jelenetbeu nagyon érzi, bogy ez a kalap az övé és senki másé. Nem hagyhatja ott az ut közepén, mert netán kalapárulónak mondhatná valaki. A kalap pedig uiegy tovább, amerre a szét Sodorja. Fölszedi az utca piszkát, átgázol az utca szemetén:'nem vigyázott rá az, akinek a fején eddig sikeresen takarta el a vajat . . . És a vigyázatlan ember rohan arra. amerre a szél fuj. Néha azt hiszi, bogy már-már megfogta a kalapot. Balhiedelem. A szél mókás nagyúr. Viszi a kalapot még egy kicsit előre .. . még egy kicsit. Aztán megunja ezt a tönkretett jószágot. Elmegy másik zsákmány ulán, hiszen máshol is vannak vigyázatlan emberek és mindig lesznek rosszul föltett kalapok ... S a lihegő, kifáradt, kalapkergető ember furcsa pózban áll meg valamelyik utcasarkon. Lába a kalapon; megfogta, ur lett a rakoncátlan anyag felett. Dc Uramisten, hogy néz ki ez a kalap . . Fölemeli, eldugja; ne lássa senki. Eleget kiabált, eleget nevetett az utca a kalapkergetés alatt. Aztán dohogva elindul. Szidja a szelet. Otthon pedig fogasra akasztja az energiamegmaradás elve alapján még mindig létező kalapszerüséget és ágyba bújik. Beteg lett ugyanis. Megfázott a csalóka télutói hidegben. És a szél a jól végzett munka után beszól az ablakon és bosszút, süvitfit nevet az ajtó elölt. (m. f). (A Délmagyarország munkatársától.) Ismeretes a Délmagyarország olvasói előtt, hogy özv. Tóth Ferencné elhunyta után 50.000 pengőt hagyományozott abból a célból, hogy a város a l)óm-téren egy Szent Antal-kutat építtessen. A város "december 21-én kelt felterjesztésében értesítette az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsot a Szent Antal-diszkut felépítéséről és egyben kikérte az engedélyt, hogy a kutat a Dóm fokapuja előtt helyezzék el. Szombaton délelőtt éikezett meg Pálfy József dr. polgármesterhez a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, válasza, amelyet még Zsindely Ferenc dr., mint kultuszállamtitkár, jelenleg miniszterelnökségi államtitkár irt alá. Az átirat szerint az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács nem javasolja a Szent AntaTkutnak a Dóm-téren való fölállítását, mert ez a tér hatását megbontaná és már kialakult művészi képét veszélyeztetné. Megiija továbbá a válasz, hogy az emlékmű elhelyezése a földtani és kémiai intézetek épületeinek keresztezésénél volna lehetséges, de csak abban az esetben, ha a kutat kisebbméretűre tervezik és ha az a tér adottságához alkalmazkodik. A felsőbb vélemény szerint a jelen esetben ez a megoldási mód sem látszik megvalósíthatónak, mert a hagyományozó kikötései és a rendelkezésre álló összeg nagysága egy különálló és magában is jelentős diszkut felállítását irják elő, illetve indokolják, nem pedig olyan kisebbszetü alkotás létesítését, amely inkább a körülötte lévő épületek függvénye. Az összes szempontok figyelembevételével az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács a Szent Antal-kut elhelyezésére a legalkalmasabb helyül a fogadalmi tem nitfffiór nap Juier magpr fi/c/ew/e. 11 -e^Mi a cLkátiát a cc mcdPátaá^pcít, meóyé-c6 a. motj^fFranck KavCfi <7 ptáiK ét a Kneipp ma£áta-: /í• . • jaj\'WÉ?/ "i f ' / .kJivc Kúzüe/j