Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

Szerda, 1939. III. 1 KERESZTÉnv POLITIKAI NAPIIAP XV. évfolyam 49. szám A legenda halála A P o p o l o d'I t a I i a, amelynél; az olasz irányító hatóságok felfogásáról való tájcko­zódottsága közismert, a hungarista part fel­oszlatásáról irva, azt állapítja meg, hogy az egész Magyarország „helyesléssel és bámulattal" fogadta a kormány gyors cs erélyes fellépését a hungarista párttal szemben. Ugyanezt állapítja meg lényegileg a Corriera delle Sera is, hozzáfűzvén azt a kétségtelenül helyes tényt, hogy a hun­garista pártot kommunista elemek a maguk érvényesülésének eszközéül igyekeztek fel­használni. A Neue Zürich er Zeitung, a Stampa, a belgrádi Politika, nem is beszélve az angol és francia sajtóorgánumok­ról, hasonló relfexiókkal kisérik a belügymi­niszter erélyes intézkedéséről hirt adó beszá­molójukat. A legnagyobb jelentőséget sokféle ok' miatt r> német lapok állásfoglalásának kell tu­lajdonítani s ma már — a minden csoda há­rom napig tartó élettartama letelte után, — meg lehet állapítani, hogy a német lapok a legnagyobb korrektséggel tesz­nek különbséget a magyar kormány külpoli­tikai beállítottsága s a belpolitikai, főként: a rendészeti intézkedései között s amig egyfelől megállapítják, hogy a magyar kor­mány külpolitikai irányítottsága egy szemer­nyit sem változott, addig másfelől a hunga­rista párt elleni fellépésben szabatosan, he­lyesen s a tényeknek megfelelően a magyar kormány belpolitikai intézkedését s a rendészet terére tartozó elhatáro­zásának végrehajtását látják. S ezzel elérkeztünk egy hazug, ártó, jóhiszemüeket megtévesztő, kritikátlanokat elszédítő legenda végtisztességéig s a friss sirra — stílszerűen — zöld nyi­laskeresztet kellene letüzni. Mi adta ennek a mozgalomnak a lendületet, a mozga­lom vezetőinek nem a bátorságot, a kitartást, amivel köszöntötték egymást, hanem azt a vakmerőséget, amivel szembeszálltak tör­vény szavával, hatóság tilalmával, tradíciók erejével s tekintélyek morális hatalmával? Az az álhit, amit terjesztettek magukról többet sejttetve, mint kimondva, elhallgatás­sal hatásosabban, mint hirdetéssel. Az az il­lúzió, amibe magukat és tanaikat bebur­kolták, amelyik azt a hazug látszatot keltette a tájékozatlan és hiszékeny embe­rek politikailag iskolázatlan tömege előtt, hogy az egész hungarista párt idegen ha­talomnak politikai expoziturá­} a, idegen hatalom tekintélyének vé­delme alatt áll s élvezi tanai.és ter­jesztői számára a salvus conductust. A hungarista párt hivatalos és fizetési osz­tályokba besorozott propagandistái ugy vé­gezték romboló ós rothasztó munkájukat, mintha mentelmi jog védelmezné őket a felelősségrevonás veszedelmével szemben. A jelszavak importőrjei voltak ahelyett, hogv a kérlelhetetlen szigorú mun­kavégzés, a fogakat összeszorító lemondás és szerzetesi áldozatkészség szellemét is tud­ták, vagv akarták volna a maguk személyé­nek példaadásán keresztül import-cikké ten­ni, ugy beszéltek és ugy izgatták a szenve­délyeket, mintha egy-egy növendék S c i t z­1 n q u a r t, vagy H e n 1 c i n szerepét osztot­ta volna rájuk a világtörténelem rendezője. S nem kellett más, csak egyetlen erő­teljes intézkedés, láthatja mindenki, hogy rájuk is csqk a magyar ál­1 a m törvényei érvényesek, velük szemben is csak a magyar hatóságok léphet­nek föl, idegen hatalom tudta, beleegye­zése és felhatalmazása nélkül bújhattak meg a mögött a védelem mögött, amit legendá­ból szőttek s illúziókból építettek maguknak. A legendának vége, a magyar közélet sulyos atmoszferikus nyomás alól szabadult, ami történt s ahogy történt, világos bizony­. ság amellett, hogy a magyar határo­kon belül a magyar kormány, a magyar törvény, a magyar ható­ság s a magyar nemzeti érdek a szuverén. A nagy német birodalomnak bizonyára igen fontos az, hogy Magyarország külpoliti­kája milyen irányban bontakozik ki. A ko­minterellenes szövetséghez való csatlakozás azonban,minden homályt eloszlatóan de­monstrálja azt, hogy a magyar külpolitika ut­jának iránya változatlan s a magyar nem­zet ragaszkodása a tengelyállamokhoz meg nem lazult. Mindez kétségtelen súllyal bir a német külpolitika megítélése szerint, de az, hogy melyik mozgalmat tart veszélyesnek n közrendre a végrehajtó hatalom s milyen po­litikai csoportosulásnak és akciónak vet vé­get éppen azért, hogy csatlakozásá­nak és szövetségének súlya le­gyen a nemzetközi politika fórumain, az már olyan belügye ennek az országnak, ame­lyik nem is érintheti külpolitikai csatlakozá­sának elhatározottságát. A baráti államok számára nem közönbös, hogy Magyarország szilárd berendezkedéssel, konszolidált közál­lapottal, s erős s erejével, élnitudó kormány­zattal állhat-e mellettük, vagy pedig belső tü­zek emésztik-e, titkos nyugtalanságok lázé gyöngiti-e azt az erőt, amit Magyarország csatlakozásával számbavettek s amiben bizvr készítették és készítik el számvetéseiket. A tengelyállamoknak is az az érdeke, hogy Ma­gyarország erős és kiegyensúlyozott nemzet erejével rendelkezhessék s ez az oka annaK, hogy legendának végetvető megelégedéssel fogadják a magyar kormánynak azt az elha­tározását, ami — ők mondják, — helyes­léssel és bámulattal töltötte el az egész magyar nemzetet. Chamberlain nyilatkozata a Franco-kormány elismeréséről Nyilvánosságra hozták Azana lemondását London, február 28. Az alsóház keddi ülé­sén A 111 e e őrnagy a spanyol nemzeti kor­mány elismerésével kapcsolatban beterjesz­tette a munkáspárt bizalmatlansági indítvá­nyát. Az indítvány indokoíása során hevesen támadta a miniszterelnököt és diktátornak nevezte. Kérdezte ezután, hogy kapott-e Chamberlain biztosítékot, hogy Franco az elismerés után nem csatlakozik-e a berlin— római tengelyhez? Chamberlain miniszterelnök válaszá­ban visszautasította a vádat. Az elismerés jogszerűsége tekintetében hivatkozott a nem­zetközi jogi személyiségek véleményére, hogy éppen a nemzetközi kormány elismeré­sének megtagadása lett volna a nemzetközi jog megsértése. Franco ismételt biztosítéko­kat adott az ellenzék által emiitett valameny­nyi pont tekintetében. A francia elismerés Páris, február 28. Henri, a spanyol köz­társasági kormány mellett működött francia nagykövet hivatalosan közölte P a s k u a M a r t i n e z párisi köztársasági' spanyol nagykövettel, hogy a francia kormány elis­merte Franco kormányét. Kedden délután Paskua Martinez elhagyta a párisi nagykö­vetség palotáját. Vinones de Leon volt párisi nagykö­vet 6 órakor küldöttség élén birtokába vette a spanyol nagykövetség helyiségeit. A Párisban elterjedt hirek szerint Miaja tábornok kénytelen volt átadni helyét C a s­s a d o tábornoknak, aki Miajával szemben a végsőkig menő ellenállás mellett van. Miaja tábornok a hirek szerint Mexikóban fog lete­lepedni. Azana lemondása Páris, február 28. Azana spanyol köztár­sasági elnök vasárnap aláirta lemondását. A lemondó levelet kedden ismertették a nyilvá­nossággal. Azana visszaadta megbízását Cor­tez elnöknek. Teleki Pál miniszterelnök beszéde a keresztény községi párt ertekezletén Fuzionált a keresztény párt és a Nep fővárosi szervezete Budapcd, február 28. Kedden ülést tartott a keresztény községi párt, amelyen bejelentették, hogy a NEP fővárosi szervezetének tagjai — 26-án — bc'épnek a községi pártba, illetve kimondták a két fővárosi szervezet fúzióját. A megállapodás értelmében a párt uj neve r, Magyar Etet Keresz­tény Községi Pártja« lesz, a fővárosi párt tagját országos politikai vonatkozásban, belépnek a Ma­gyar E ct Pártjába, Az értekezleten megjelent Teleki Pál gróf mi­niszterelnök — aki a párt vezetésében az elnöki tisztét továbbra is betölti — és aki Csillcry András

Next

/
Oldalképek
Tartalom