Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-21 / 42. szám

Kedd, 1959. február 2T. D 11. M A G y A R O R S Z A G Szegedi emlékeiről, legújabb regényének tervéről és kisfiáról beszél Ignácz Rózsa (A Délmagyarország munkatársától). A székely kulturcst forró sikere után kissé fáradtan ült a kávéházban Ignácz Rózsa, az „Anyanyelve magyar" és a „Rézpénz" cimü, immár népszerűvé vált regények bájos és nagyon tehetséges szerzője, akit a szegedi közönség még mint színésznőt fogadott szivébe. Nem annyira a szereplés izgalma fárasztotta el, mint inkább a délutáni látogatások sorozata. Hiszen nyolc éve nem volt Szegeden, ahol annyira szerették cs most sok adósságot kellett egyetlen délután leiónía. De azért beszélgetés közben kialakult az interjú és nyílt, kedves mosolya minduntalan fölcsillant az arcán, amikor szegedi emlékekre terelődött a szó. — Legkedvesebb emlékem Nyitő József „Júlia szépleány" cimü színjátékának előadásához fűződik mondja. Mennyi fáradsággal, lelkes törekvéssel hoztuk szinre Szegeden. Azt nz előadást soha nem felejtem el.:. De legjobban előttem van a kis G e 1 e i Ildikó, szőkefürtös, apró kisleány volt, olyan volt akkor, mint valami kis erdei tündér... Azután G c 1 e i József dr. egyetemi tanárról és családjáról mesél. — Az egyetlen család volt, ahová ellátó, faltam. Nagyon-nagyon szerettem őket, azokat a kedves gyermekeket.., Ádámból szerkesztő lesz Ha már gyermekekről esik- sző, Ádámról, Ignácz Rózsa hároméves kisfiáról érdeklődünk. M a k k a i Ádám ur igen határozott apró kis ember, miatta kell Ignácz Rózsának „órarendet" tartani otthon. Pontosan be van osztva, a nap melyik szakában dolgozik, mikor írja legújabb regénvét és újságcikkeit, vagy rádióelőadásait és mikor kell Ádámmal játszania. Ádám bírálja el a rádiószereplésre szánt versek hatását, sőt „átírja" Ignácz Rózsa cikkeit is. — Anyumama, engedd, hogy átírjam! -— így ront be napjában többször is Ignácz Rózsa dolgozószobájába, ha látja, hogy édesanya íróasztala mellett foglalatoskodik. S legnagyobb boldogsága, ha a megirt iveket ceruzával áthúzhatja. Szerkesztő lesz belőle, akárki meglássa, „Nem vagyok álláshalmozó!" Komolyabb témára térünk át es aziránt faggatjuk Ignácz Rózsát, hogy végkép legyőzte-e már benne az írónő a színésznőt? Fölemlitiük azt nz ismert esetet, amikor -- a közelmúltban — Ignácz Rózsa „állóshalmozási ügye" majdnem interpelláció formában szerepelt n képviselőházban. — Nem vagyok álláshalmozó! — mondja a/ írónő megnyerő mosolyával. A Nemzeti Színházzal ugyan még fönnáll a szerződé- ' sem, azonban már hosszabb idő óta fizetésnélküli szabadságon vagyok. Nem érdekel többé a színészet, csak az írásnak élek, ez kielégít cs minden ambíciómat betölti. Nem éreztem magamban elég erőt a pionirbivatásra, mert úttörőnek kellett volna lennem, ha folvtattom volna, amit székelv lélek, a székely irodalom és költészet tolmácsolásával évekkel ezelőtt elkezdtem. Ha éppen szerepelni akarok, olt van számomra a rádió nagy nyilvánossága. Készül az uj székely-regény — Uj regényen dolgozik? — kérdezzük. — Igen. A kiadóm nem hiszi el. de ismét megerősíthetem, liogy százhúsz oldal már készen van az uj regényemből. A témájáról egyelőre nem nyilatkozhatott), csak annyit árulok el, hogy a román ókirályságba, Moldovába szakadt székely-magyarok sorsáról szól. Ugyanarról, amivel a székely kullurest keretében is foglalkoztam, de persze más síkon. — Valami atavisztikus vágyódást érzek mindig, amikor Kárpátokon túlra kerülök — folytatja elgondolkozva. Ugy érzem, a csángók s az évszázadok előtt idegen talajba átültetelt székelyek leszármazottai állnak hozzám legközelebb. Azok, akik szivükben mégis, örökké megmaradtak magyarnak ... Elmondja azután, hogy az elmúlt nyáron hosszabb ideig utazgatott a román ókirályságban s érdekes megfigyeléseket gyűjtött a moldovai magyarokról, a Bukarestbe kivándorolt székelyek cs a régi Etelközben élő csángók életformájáról. Ezt a bizonyára igen értékes kutató-munkát fölhasználja legújabb regényeben, amelynek sikere valószínűleg, a téma és miliő érdekességét tekint- | ör en . AZ EMBER ELETE. HA RENDES AZ EMÉSZTÉSE ve, meghaladja majd Ignácz Rózsa eddig elért, igen számottevő irodalmi sikereit is. És lelkesedve beszélt arról, hogy erősebben kell hangoztatni az erdélyi népesedési problémákat. Ha a románoknak van olyan elméletük, bogy a székelyek elmagyarosodoít románok, ugy nekünk vissza kell fordítani a fegyvert és hangoztatni, hogy a dákóomán eredet, a román tisztafajiság és nemzetiség nem egyéb, mint legenda. Ignácz Rózsa tiz éve, hogy elkerült szűkebb hazájából, a kincses-bérces Székelyországból, de szivében ma is megmarad; székelynek. — Ha mint székelyt hívnak valnKová, gondolkozás nélkül megyek ma is! — mondja ragyogó tekintettel. Igy jött le egy napra Szegedre is most, nyolc év után és felejthetetlen élményt szerzett szereplésével a székely kulturcst hálás közönségének. (cs. p.) A makói munkásnegyed FAKSi-házait az összedölés veszélye fenyegeti Vasárnap éjszaka ledőlt egy Hz évvel ezelőtt épült munkósház a Veríén-íelepen — Szilárd alap nélkül építettek fel 400 munkásházal (A Délmagyarország makói tudósítójától.) Makón vasárnapra virradóra összedőlt a Vcrtán-telcptn a Kassai-utca 22. számú liáz, amely Tamás Mihály napszámos tulajdona s amelyben a hétgyermekes Tamás-családon kivül még egy napszámoscsalád lakott. Hajnaltájban a szoba gerendás mennyezetéről lehulló lapasz és mésztörmclék világosan jelezte a szoba lakóit fenyegető veszedelmet, a család riadtan menekült a szabadba, Alighogy kivül voltak a házbelick, a falakon, az épület homlokfala kidőlt, szerencsére már emberéletben nem okozva kárt. Ez a vasárnapéjszakai házösszeomlás ebben az cvben már a negyedik eset Makón s igy érthető, hogy a mélyenfekvő városrészek szegény lakóit valósággal izgilomba hozta. Különösen azért, mert a most összeomlott munkásház az úgynevezett FAKSz-házak közül egy, aminőt 400-at építtetett tiz évvel ezelőtt Makón a vármegye s amelyet tulajdonképpen a házlielyjuttatási akció keretében adtak orra érdemes szegény és sokgyermekes munkáscsaládoknak hosszabb törlesztéses lefizetésre. 'A makói FAKSz-fiázatnak már építésekor kifejezésre jutottak bizonyos aggodalmak abban az irányban, hogy a teljesen földből, szilárd alapzat nélkiil épült hazak nem lesznek időállók s veszedelmet jelenthetnek majd lakóira. Maga a város is. mint építésügyi hatóság annak idején kifogásolta a szilárd alapzat nélküli házak építését, azonban a vármegye nem osztotta a város aggodalmait s a 400 házat felépitlette szilárd alapzat nélkül. Az utóbbi években már egyre sűrűbben jelentkeztet o bajok, falsülyedések, repedezésok. ajtómegvetemedések formájában, most pedig bekövetkezett a komoly veszedelem: az összeomlás veszedelme. A szakértői megállapítás szerint az annak ideién nagy gyorsasággal, akkord munkával épült házak földből döngölt falazata a talajnedvesség folytán teljesen elázott, ami nemcsak' a szilárd ulajtzat hiányának, hanem a gyors és nem kellő gonddal végzeit faltömésnek is következménye. Mivel valamennyi niunkásház a Yertán-telepen egyszerre s egyformán épült, i többi házat is íasc.nlö sors veszélyeztetheti. l;z 17 aggodalom érlhelöen natív nyugtalanságot keltett a munkástelep lakói közölt, annyival ls inkább, mert az annak idején 2000 pengős árban kiosztott házak tulajdonosait legnagyobbrészben még mindig a házak mai tényleges 6—8 száz pengő értékének legalább kétszerese terheli, dc mivel a hazak már nevükre telckkönyvezve vannak,' azekért sem az építtető vármegye, sem 3 kölcsöntnyRjtó Falusi Kislakásokat Épitő Szövetkezet nem felelős.A Délmagyarország makói tudósítója előtt. Ring Béla. Csanádmegye alispánja a makói házösszeomlások ügyél>en a következő nyilatkozatod tette: — Sajnos, c kérdés nem elszigetelt jelenség Makón. A Honvéd-városrészben merült fel Piöször a probléma, ahol régi épitésü földházak omlottak össze s ohol azután a városi mérnökség alapos vizsgálat után tett bizonyos óvóintézkedésekkel megnyugtató helyzetet teremtett. A Verlán-telepen, ahol az ujabb házomlás be-következett, látcm a kérdés fontosságát és jelentőségét ezért nyomban az első jelentésvétel után intézkedtem, hogy a helyzetképről világos tájékoztatást kapjak. A város cs az államépitészeti hival.il szakközegei már munkában állanak s ha a szükséges jelentéseket megkapom, igyekezni fogok' megkeresni a módot, miké.pen lehet ezen a kérdésen segiteni. Az olvasó rovata —oOo— Péntektől szerdáig — Tisztelt Szerkesztőség! Szombaton délben bejöttem a tanyáról, hogy hivatalos dolgomat eligazítsam a torony alatt. Éppen elmúlt dél, azt mondták, jöjjek máskor, merthogy már nincs hivatalos óra. Türelmes ember vagyok, engedelmesen hazamentem. Ilctfön reggel már 9 órakor beállítottam a városházára, nehogy elkéssek. JCasr? meglepetésemre, azt a választ kaptam, hogy ma nem tartan ik hivatal4 és kedden is hiába jövök. Tisztelettel kérdezem: mikor szoktak a városházán hivatalos ügyek: t elintézni, ha péntektől szerdáig vakációznak a kapules urak .' TFzlelcMol: Vliitii*!