Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-12 / 35. szám

Vasárnap, 1939. II. 12. KERESZTEM POLITIKAI NAPILAP • XV. évfolyam 35. szám A halál kapuja Milyen csodálatos, elgondolkoztató Jelenség: Rómában utolsót dobban egy szív s a világ, amerre csak a gondolat fénye fölragyog, gyászdrapériát ölt magára s kitűzi szivére a fekete zászlót. Amerre nézünk, harcban áll a világ, mindennap ezrek hullanak el, gyilkos fegyverek áldozataiként, a gyilkolás törvényesített formáit mindennap embervérrel kell megitatni, a nyomor, a betegség, az chség naponta ezrek és ezrek sirját ássa meg, — tömegtemető, tömeggyilkosság, tömegáldozat, — maga a lelketlen szó is érzékeli már ijesztő méreteit annak az elpusztításnak, minek okozói és meggyötörtjei vagyunk egy személyben. S mindez nem indítja nieg az embert, hideg ésszel forditja el fejét attól a látványtól, aminek terhét nem tudja lelkiismeretére venni. Gonosz védekezéssel tagadjuk meg, hogy részünk volna benne s az újsághírek hiába bömbölik ezrek halálfélelmét, hclvszini közvetítések hiába hozzák közel milliók jaját, közönyösen és közömbösen tapadjuk meg még együttérzésünket is s személytelen érdektelenséggel deklaráljuk unalmas újsághírre azokat az eseményeket, melyek tízezer, vagy százezer embertestvérünk számára jelentik a szenvedést, a gyötrelmet, a lélek ostorcsapásait és a megsemmisülést. Százezrek halála mellett elsuhan a szem s egyetlen ember ravatala mellett most gyászőrséget ül a világ katolikus társadalma, hivő és bitetlen elborult szemmel néz Róma felé, ahol egyetlen szék megüresedett s ugv érzi mindenki, hogy üresebb lett egész világunk. Az uralkodók uralkodója befejezte földi életét, mely mérhetetlen gazdag voh alkotásokban. evangéliumi szellemű kezdeményezésekben. mely épitett mindig és soha nem rombolt s amelvet m á s o k szenvedése gyötört mecr Őrökké. Ha valaki egvmás mellé tenne XI. Pius encvklikáit, a háború utáni idők minden problémáját s minden problémájának örökérvénvü megoldását gyű Huné össze. Eov k:or története szólal meg ezekben az encvklikákb'an. melv csodálatos fogékonysággal és távoli összefüggéseket feltáró tisztánlátással ismerte fel végső okaiban s titkos forrásaiban a mai kor minden válságát s a krisztusi szeretet és krisztusi igazság egyetlen hatásos- gyógyszerét adta mínflen szenvedés és minden kór ellenszeréül. Ez az isteni soknVlalusá" mutatkozik' meg abban is, hogv minden nép más-más szavakkal magasztalra örökélő érdemeit. Az olasz nép a békülékenység pánáiát gyászolja, mi. magyarok", legnao-vohb barátunkat siratjuk. a téngvelek. akik között élete egy részét eltöltötte, vigasztaló natrónusuktől búcsúznak könnves gvásszal. könnyes szavakkal. A német birodalom katolikusai legbátrabb védelmezőiüket vesztették el, a franciák hűséges atyáikat könnvezik meg s nincs keresztény felekezet, amelvik nem találna méltó szavakat a nagy gvász ünneplésére, ami erre a világra és a világ katolikus társadalmára szakadt a szentséges Atva halálával." A béke pagv napája volt, azon fáradozott élete hajnalától élete alkonyáig, hogv Krisztus békéiét teremtse meg Krisztus országában. Posthumus szavait töltésként akarta felemelni o gyűlölet és üldözés pogány áradatával szemben. S ezért gyászolja szivében mély fájdalommal minden üldözött s a gyűlölet minden megkorbácsoltja. Minden szava, áldástosztó kezének minden mozdulata egy-egy sziklát görgetett a béke templomának falaihoz, a torz világból, kusza khaoszból csak 6 tudta volna kivezetni ezt a bűnben bűnhődő emberiséget. S ha testi valóságát el js vesztettük, élnek alkotásai, élnek tanácsai és él az a szellem, melynek forrása volt és marad örökké s ettől a szellemtől kap bátorítást mindenki, aki elmegy, bogy megtanítsa a népeket Krisztusra s a kereszt költészetérc, valóságára és bitére, ez a szellem Vatikánváros, február 11. Az egész világ katolikussága mély gyásszal fordul a Vatikán felé. A Szent Atya holtteste a Sixtuskápolnában felállított ideiglenes ravatalon nyugszik, a ravatal köré sorakozik fel az egész világ gyászoló nyilvánossága. Olaszország minden városa gyászt öltött; a házakon a fekete lobogók a temetés napjáig maradnak. Tegnap este nem nyitották ki a szórakozó helyiségeket. Valamennyi templom tornyában megkondultak a harangok és ez megismétlődött szombaton hajnalban, délben és este. A ravatal a sixitusi kápolnában A síxtusi kápolnát, ahol a ravatal áll, szombaton reggel megnyitották a nagyközönség számára. A ravatalt a kápolna oltárfala mellett állították fel. A beépített fali lámpák fénye a háttérben Michel Angelo hires Utolsó ítéletét világitja meg. A Szent Atya hermelines, bársony föveggel fekszik a magas ravatalon. Nemes vonásai alig változtak. A ravatal fejénél a nemesi gárda két tagja áll őrséget, lefelé tartott karddal, díszegyenruhában. A ravatal lábánál a titkos kamara prelátusa imádkozik. A kápolna megnyitása óta a közönség végeláthatatlan sorokban vonul el a ravatal előtt. A látogatók a királyi terem irányából iönnek és a kápolna lépcsőién őt távoznak a Szent Péter templom felé. Szombaton reggel a legnagyobb számban a római szerzetesek és a szemináriumok tagjai jöttek el. A nagyközönség soraiban a nép minden rétege képviselve van. Egymásután vonulnak el a ravatal előtt a magas méltóságok és egyszerű iparosok, máltai lovagok és napszámosok. A ravatal elé felvonuló tömeget időnként megállítja a palotaőrség és néhány percre szabadon tartják az utat, bogy egy-egy magasabb állami méltóság a ravatal elé tárulhasson. A kápolna hejáratánál a svájci gárda nyolc tisztje áll diszőrséget. A Szent "Péter bazilikában Róma, február II. Délután 5 órakor szállították út a Szent Atva koporsóját u sixtus! fogja telíteni az elkövetkező idők mozgalmait, ez fogja erősíteni a pogányság elleni küzdelmet s ez segit majd hatalmassá tenni azt a nagy akciót, amit krisztusi szelleme épitett fel a vezetők vezetésére a vezetettek boldogulására. Ez a halál határkő csupán a személyes Ós személytelen misszió két szakasza között. Ez a halál felrázza most a közömbösöket, megerősíti hitében a nagy feladatok vállalásában és hűséges végzésében a hívőket. Ez a halál a megdicsőülés kapuit nyitotta csak fel, emlékké válik, aki élt és valósággá, amit hirdetett. kápolnából a Szent Péter bazilika szentségkápolnájába. Itt a Szenthároniság-kcp alatt Bernini által készített arany szentségtartó előtt állították fel a pápa végleges ravatalát. A ravatalozás előtt a pápa bolttestét teljes egyházfői diszbe öltöztették. A menetet a svájci testőrség százada nyitotta mag, majd a palotai papság következett, ezután a gyóntatok, a nemes testőrség sorfala között hozták a pápai trónushordozók a bolttestet. Utánuk a bíborosok, az udvar prelátusai, majd a pápai udvartartás magasrangu egyházi és világi tagjai következtek római patríciusok kíséretében. Áz elhunyt pápát kivánsága szerint X. Piul pápa mellé temetik" a vatikáni kriptában, A bíborosok első ülése Vatikánváros, február 11. A bíborosok" délelőtt tartották első ülésüket, harminc — közöttük több külföldi — bíboros részvételével:) Tárgyaltak a konklavé ügyében hozandó határozatról és szó volt az egyházi ügyek intő-) zéséről az uj pápa megválasztásáig. A bíborosok kara Monsignore Melle dí» Santeliát XI, Pius pápa szolgálattevőjét, a, konklavc kormányzóiévá nevezte ki. Vasárnap kezdődik a fjatnapos avászszertartás Róma, február TI. Az általános kongregáció ülésén határozatot hoztak a temetéssel kapcsolatosan és a konklavc összeülése ügyében. A kongregáció ugy rendelkezett, hogy a pápa temetési szertartását vasárnao reggel kezdik meg a vatikáni bazilikában. Egymásután következő hat napon hat temetési gyászszertartás lesz. A három utolsó temetési szertartás napját még nem tűzték ki. Elhatározta n kongregáció azt is, bogy a konklavc összeül, mihelyt minden bíboros, aki azon résztvehet. Rómába érkezik. Ha o?. megtörtént, nem várják meg a 15, sőt a b_ napos határidőt sem. Szent Péter 262-ik utóda A megválasztandó pápa « 202-ik le*S Szent Péter után, A biborosj kollégiumnak jelet h 2 XI. Pius pápa a ravatalon Vasárnap megkezdődik a hatnapos temetési gyászszertartás