Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-22 / 43. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szerda, 1939. II. 22. KERESZTEM POLITIKAI IIAPIIAP XV. évfolyam 43. szám "Megváltozhatatlan vonalak« Bethlen István nagyjelentőségű nyilatkozatát közli a vezető tekintélyű olasz lap, a Corriera della Scra. Magabanvéve is jelentősnek tartjuk azt a tényt, hogy amig a német sajtó a magyar keresztény ellenzéket szinte pergőtüzszerü támadásban bélyegzi "destruktívnak, addig a nagytekintélyű olasz világlap megszólaltatja az ellenzéknek pártokon kívülálló irányitóját. Bethlen István nyilatkozatában egyetlen betű, egyetlen felhang sincs, ami aira mutatna, hogy ellenzéke lesz —Teleki Pálnak is. A mi politikánk nem volt B e t KI f n István politikája, mi azonban nem sárbarár.gatással, keresztvizlekaparással és a nemzeti közösségből való kiebrudálással rsogálunk minden ellentétes véleményre. Mi a lelkiismereti szabadságnak vagyunk hivei s nem politikai sugallatoknak engedelmes médiumai. Bethlen Istvánt nagy magyar értéknek tartjuk, akár azon az oldalon van, melyen mi keressük a magyar érdekek szolgálatában ránk váró kis őrhelyei, akár más utat, más irányt, vagy más eszközöket ajánl hiven és becsülctettel szolgált nemzetének, mint azok, akiknek politikája meggyőződésünk szerint helyes és követésre érdemes, A nagyság érdemrendjét nem azok között osztogatjuk ki, akik bennünket éljeneznek s nem azokat akarjuk kiiitani a magyarság Nemzeti Pártjából, akik mást tartanak igaznak, mint mi. Bethlen István tudása és tekintélye előtt meg kell hajolni mindenkinek, aki meg akarja becsülni er.nsk a kis országnak nélkülözhetetlen, intakt értékeit. Bethlen István egy pár kőbe faragható mondattal fejezi ki véleményét a magyar bel- és külpolitikai kérdések alapvető problémára tekintetében. A magyar politikának — mondja, — megváltozhatatlan vonalai vannak, dc ezekre a megváltozhatatlan vonatukra is rá fogja nyomni Teleki Pál gróf a maga személyiségének bélyegét. Mi rajzolta meg ezeket a megváltozhatatlan vonalakát? Annak belátása, hogy a magyarság nem maradhat meg azokban az életformákban, melyek sorsát és életét eddig megszabták, nem tűrhető tovább az a fájdalmas szakadék, mely a vagyon és rnammutjövedelmek szerencsései és a magyar sors robotosai között mélyült feneketlen ördögárokká. Egy nagy nivellálóldásnak, egy nagy átrendezésnek ideje cs kötelessége érkezett el, felemelni azt a népet, aminek a magyar életből csak a terhek hordozása, a szegénység és nélkülözés jutott s lefaragni azok vagyonából és jövedelméből, akik sokszorosan többet foglalnak le a nemzet vagyonából és jövedelméből, mint amennyit munkájuk, vagy hasznosságuk fogcimén igényelhetnek. Mit igér a földbirtokreform? Az ingatlantőke elosztását s igazságosabb életviszonyokat a föld munkásai számára. S a zsidótörvény nem lehet más, mint „szadista örömök" nélkül s a keresztény szellemnek megfelelő uj elosztása az ingótőkének s az ingótőkékből eredő jövedelmeknek. A magyar politika megváltozhatatlan vonalában fekszik az ország közéletének a keresztény dogmák szerint történő átrendezése s amit annyiszor karattyoltak még a világháború előtt, az most sürgős és elodázhatatlan programként dörömböl érvényesülésért: a nemzeti állam kiépítése. Kereszté ny és magyar államot lehet csak itt felépíteni, de a kereszténység keresztény szellemet és keresztény szeretetet jelent s a magyarság megerősítése a magyarok felemelését s a magyaroknak nagyobb, puhább és biztosabb kenyérhez juttatását jelenti. Szociális intézkedéseknek egész sorára van még szükség, melyek mind a magyar politika megváltozhatatlan vonalait erősitik s teszik kitörölhetetlenné a jövendő tervrajzáról. Ugy gondoljuk, hogy 'a legtökéletesebb" harmóniával, szinte testvéri egyetértéssel lehetne már megállapodni abban, hogy a mi nemzedékünkre a magyar sors milyen kötelességeket rótt s Tnilycn feladatok vállalásával tudnánk eleget tenni sorsunk parancsainak. Nem lehet már vita abban a tekintetben, hogy a magyar politika megváltozhatatlan vonalai a k ö t el e s s ég e k és áldozatok milyen térképét raizolták London, február 2T. Az angol alsóházban a véderővita második napján a szónokok sorát C h a m,b e r 1 a i n miniszterelnök nyitotta meg, aki ezeket mondotta: — Á történelem fogja megállapítani, hogy egyetlen ország sem áldozott és kockáztatott a Népszövetségért annyit, mint Anglia. Azért, hogy a Népszövetség kudarcot vallott a megtorlási politikával, nem az egyes országokat, vagy orszógesoportokat kell hibáztatni, hanem azt, hogy erejét túlhaladó feladatot hárítottak a Népszövetségre, amely csak akk<* lehet a béke fenntartásának hathatós tényezője, ha megszabadul attól az elgondolástól, hogy a békét erőszakkal is a világra kell kényszeríteni. A miniszterelnök ezután részletesen áttekintette a felfegyverkezés haladását. — Tegnap több szónok hangoztatta — mondotta —, bogy elérkezett az idő, hogy a nemzetek vezéreit leszerelési értekezletre hivják össze. Ha azt hihetném, hogy az értekezlet a jelen pillanatban eredménnyel járna (Felkiáltások: Próbálja meg!) habozás nélkül összehívnám. (Az alsóház itt éljenzésben tört ki.) — Nem hiszem azonban, Kogy eléggé helyreállítottuk a bizalmat ahhoz, hogy ez nz értekezlet most'a gyakorlati lehetőségek köze tartozzék. Talán nem volna rossz, ha mi magunk kissé több bizalmat mutatnánk és nem adnánk hitelt mások támadó szándékairól szóló mendemondáknak. Engem azzal elénk s minden társadalmi osztály számára milyen munka szektorát jelölik ki. Az alapvető, a szó első értelmében mondjuk: történelmi jelentőségű kérdésekben nem lehet már ellentét közöttünk. Világnézeti harc nincs többé, a magyar élet csak keresztény, nemzeti és szociális tartalmú lehet. Imrédy Bélának nagy érdeme, hogy a reformok szükségességére és fontosságára fel tudta hivni a nemzet figyelmét s a nemzet meggyőződésévé tudta érlelni azt, hogy nem részletmegoldásokra, nem pepecselő munkára van szükség, hanem a történelmi feladatok méreteit betöltő átalakulásra. De amit Imrédy nem tudott megalkotni a lelki készség kiérlelésében s a reformok számára szükséges atmoszféra megteremtésében, azt most bizalommal és hittel várja az ország Teleki Páltól. Az irányvonalak nem változhatnak, mert megváltozhatatlan vonalakkal rajzolódik ki a magyar politika utja, de Teleki Pál nagy tekintélye, nagy tudása, erős nemzeti érzése és lelki műveltsége a részletkérdésekben meg fogja találni azt a megoldást, ami a lelkeket össze fogja forrasztani a keresztény és nemzeti állam kiépítésének munkájára. j vádolnak néha, Kogy háborús rémképekel festek a falra. Sohasem hittem, hogy politikai ellenfeleim háborút akarnak. Nem hiszem, hogy ellenfeleim az én helyemben megelőző háborút terveznének bármely ország ellen. Nem hiszem, hogy még Wjnstön C h u r c h i 11 is, az első számú rémkép, okos dolognak tartaná a megelőző háborút bármely ország ellen. — Bármilyen óriásiak is legyenek fegyverkezésoinÉ, kizárólag védelmi célúak és ha igaz az, hogy másoknak sincsen több támadó szándékuk, mint nekünk, szükségképen arra a következtetésre kell jutnunk, hogy mindnyájan félrevezetésből halmozzuk ezeket az óriási fegyverkezéseket, amelyek mindnyájunkat tönkretesznek. Azt hiszem, hogy ebben a megállapításban sok igazság rejlik, ennélfogva nem lassíthatjuk meg fegyverkezésünket általános megegyezés nélkül, de másrészt ugy érzem, bogy mindnyájunknak, főként ennek a kormánynak az a kötelessége, hogy a legkomolyabban figyeljünk minden kínálkozó alkalmat arra nézve, hogy meggyőzzük a többi kormányt, hogy milyen őrültség mindnyájunk eljárása és hogy véget véssünk annak a helyzetnek, amely Ka tovább tart, menthetetlen csődbe taszítja Európa minden országát. Chamberlain beszéde után Attlec őrnagy, a munkáspárti ellenzék vezére, Hosszasán Chamberlain Európa fegyverkezési lázáról, amely tönkretesz minden országot „fleg hell győznünk a többi kormánut, Hogy milyen őrültség mindnyáfunk euaráso, amely ha lováhh tart, menthetetlenül csődbe taszkfa Európa minden országát"