Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-15 / 37. szám

Szerda, 1939. II. 15. A háztulajdon Á háztulajdonban a polgári takarékosság olt testet. Nem gondolunk most a spekulációra épült nagy bérházakra, az öt és hatemeletes épületkomplexumokra, — ámbár mennyivel hívebben tesz eleget társadalmi kötelességének az a tőkés, aki telkére házat épit, mint az, aki beépítetlenül hagyja s kivárja azt az időt, amig telkének értékét a városi polgárság munkája és áldozata minden hozzájárulás nélkül is magasra emeli. Mi most azokról a házakról beszélünk, melyeket a takarékosság épitett fel, a családi hajlékokról, melyek pár családnak nyújtanak csak fedelet s Ka a háztulajdonoson kivül mások is laknak benne, alig nyújtanak többet, mint az adóinak és fenntartási költségeinek szűkös fedezetét. Mennyi hűség, mennyi szorgalom, mennyi takarékosság kapaszkodik meg az anyaföldhöz ezeknek a házaknak fundamentumaival. A családalapítástól a házépítésig mennyi munkában és lemondásban eltöltött év múlik el s a telekkönyv B) lapja a kitűzött cél, a megkoronázott eredmény, az élet jutalma. Talán másképen kellene a háztulajdont kezelni finánc-szempontból is s ha már különbséget tesznek a vagyonok állaga, jellege és eredete között, akkor kapja meg a báztulajdon is azt a kedvez mé n y t, ami megilleti a munkát és a benne testté vált takarékosságot. A háztulajdonosoknak mérhetetlen sok panaszuk van s el kell ismerni, hogy a legtöbb panaszuk iogosult is. Csak éppen olyan történelmi időkben, mint amilyeneket most élünk, nem juthat sok idp és sok figyelem ezekre a panaszokra. A pénzügyminiszternek legújabb rendelete bizonyos mértékig mégis orvosolni igyekszik a háztulajdonosoknak egyik sérelmét, amikor a házértéknek a vagyonadó szempontjából való kiszámítási módiát szabályozza. A vagyonadó szempontjából ugvanis nem a ház valóságos s igazolt értékét kell alapul venni, hanem egy fiktív értéket, ami a házbérek tizenháromszoros szorzatának felel meg. Lehet, hogy ennek a szorzásnak eredménye éppen kétszerese lesz a ház tényleges értékének, de ezzel a Dénzügvi Katóságok nem törődhetnek, nekik az a kötelességük. hogv végrehaitjsák a szabályokat és rendelkezéseket. A vagyonadónak száz százalékos a DÓtléka s a házban lévő vagyonból egyetlen fülért nem lehet eltitkolni. A ház vagyonadóiának kiszámítási média lehetővé teszi azt is, hogy a háztulajdonos négyszeres összegét fizesse vagyonadóban a törvényhozó által a vagyonadó behozatalakor megállapított mértéknek. Nagy sérelem az is, Kogy az ilyen 1 é gfires térben megállanitott házértékből nem lehet levonni a ház fönntartásának kiadásait, csak azoknak" egv kis részét s iev a költségekkel és kiadásokkal terhelt házbérek minden csökkentés nélkül válnak a vagyonadó kiszámításának tényezőivé. S ha a kormánv rendelete a tizennégvszeres szorzat helvett megelégszik már a tizenháromszoros szorzattal is, ezt az engedményt naovtafentőségü könnvitésrmk tekinteni nem lehet, mert az i?v előállott eredmény még mindig sztretoszférikus magasságban marad amu érték felett, amit az KERESZTEHY POLITIKAI NAPILAP ingatlanforgalom igazolni képes. A háztulajdon jövedelme a legkényelmesebb alapja a közterheknek. A legkényelmesebb, de nem a legigazságosabb. Ha a kormány azt akarja, hogy az ipari munkanélküliségen komoly cselekvéssel segítsen, akkor az sem elég, ha az adómentességek körét kiterjeszti, hanem arra van szükség, hogv k ö n ny i t se n a házak terhein. A háztulajdonos ma tiszteletbeli adóvégrehajtó azzal a különbséggel, hogy az adóvégrehaitó m á s n a k a pénzét veszi el, mig a háztulajdonos a maga pénzét szolgáltatja be. Nem lehet fönntartani azt a helyzetet, hogy a háztulajdonos minden házbérpengőhői negyvenkét fillért szolgáltasson be adóba. Ez nz adókulcs azt jelenti, hogv minden ház négytized részének a kincstár a haszonélvezője, de amig a haszonélvező köteles viselni az ingatlan terheit s fizetni az ingatlan adóit, ez a haszonélvezet minden tehertől és minden kötelezettségtől XV. évfolyam 37. szám mmmammmmmmmmmmmmmmmmmmimm mentes. Hiába enged a kormány 15—20 éves adómentességeket, a házak súlyos terhe előreveti fojtogató árnyékát s a tőkét nem az adómenteség csábítja építkezésre, hanem a súlyos, pénzbüntetéssel felérő adóterhek riasztják el az építkezési kedvtől. A mai adórendszerünk súlyos pénzbüntetéssel sújtja azt, aki építkezésbe fog s közben mindnyájan amiatt panaszkodunk, hogy nincs építkezés. Ha szociális kötelességet teljesít az, aki telkére épületet emel, akkor ne büntessék 42 százalékos iövedelemelvonással és a vagyonadó különleges kiszámitási módióvni azt, aki ezt a kötelességét teljesiteni akarja. Ha az épitő munka a legbiztosabb töltés a munkanélküliség járványával szemben, akkor ne büntessék, hanem jutalmazzák azokat, akik a maguk vagyonát. takarékos életük minden eredményét akarják beleépíteni ebbe a töltésbe. A báztulajdon már régen megérett arra a védelemre, amiben az államhatalom a mezőgazdaságot részesítette. Kedden délután a Szent Péter bazilikában eltemették XI. Pus pápát A hármas koporsói XV. Benedek és X. Pius mellett helyezték el Róma, február 14. XI. Pius pápa megtért elődei mellé a Szent Péter bazilika sírboltjába. A temetési szertartás az ősi hagyományok szerint ment végbe, körülbelül 3 óra hosszat tartott. A székesegyház legtöbb kapuját délután bezárták, a temetésen csak azok vehettek részt, akiknek külön engedélyük volt. Délután 4 órakor a sixtini kápolna énekkara a Miserere hangjaival nyitotta meg a szertartást. Jelen voltak a Rómában tartózkodó bíborosok, az elhunyt pápa rokonai, Ratti Franco gróf és Mária Lujza grófnő, a Vatikán káptalanjának tagjai, a római nemesség képviselői és a diplomáciai testület tagjai, köztük báró Apor Gábor szentszéki magyar követ. Jelen volt a templombah Milánó város és Desio, a pápa szülővárosónak küldöttsége: A vatikáni káptalan dékánja megáldotta a Szent Atya holttestét, majd a pápai trónhordozók ünnepélyes menetben hordágyon a templom középső csarnokóba vitték. Itt már készen állott 1 a hármas kot)orsó. Az első koporsó ciprusiéból készült es vörös selyemmel volt bélelve. A második ólomból, a harmadik szilfából készült, rajta az elhunyt pápa nemesi cimere. A Szent Atya főpapi ornátusba öltöztetett holttestét befektették az egymásba helyezett hármas koporsóba. A káptalan dékánja ezután ismét absolutiót adott, majd R e s p i g h e az apostoli szertartás prefektusa fehér szemfedőt helyezett a pápa szemére, testére pedig vörös lepedőt borított. A koporsóban aranyszövésü erszényben elhelyezték azokat az emlékérmeket, amelyeket a pápa uralkodása alatt vertek, ugyanakkor elhelyezték ólomdobozban a pápa életének és működésének pergamentre irt leirását is, amelyet Bacci, a brevek titkára készített. Ezután lezárták a belső koporsó fedelét és azt a pápai major domus, a káptalan, a templom címzetes bíborosa és a camerlengó biboros pecséttel zártak le. Ezután az ólomkoporsó fedelét helyezték el, ugyancsak lepecsételték, végül a harmadik koporsó fede-\ lét is lezárták. A káptalan levéltárosa ezután térdenállvSfelolvasta a koporsó lezárásáról szóló hivatalos okmányt, majd Bacci felolvasta a koporsóban elhelyezett életleirást, amely méltatja a pápa halhatatlan erdemeit és az a békéért való imával fejeződik be. Eközben beesteledett és a világ legnagyobb' . templomának hatalmas hajóját a gyertyák imbolvgó fénye világította meg. A Szent Atya koporsóját ekkor gyászlepellel bevont kocsira helyezték és újra megindult a gyászmenet karének közben és elhaladt a fenséges Michel Angelo-kópolna előtt, a confessio-oltárhoz. Itt a bazilika főpadlózatát előre felbontották és az igy támadt rést a káptalan tagjai, a család tagjai, a bíborosok, nemesek és a diplomáciai testület tagjai vették körül. A koporsót lebocsátó szérkezetre helyezték, XI. Pius pópa hatalmas koporsójót ezután leeresztették a kriptába, ahol XV. Benedek és X. Pius koporsói mellé helyezték. A papság ezután utolsó absolutiót adott majd a sírboltot befalazták és ezzel XI. Pius prípn temetése véget ért.