Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-22 / 18. szám

8 dmmm DE LM AÜ/ARORSZÁG Vasárnap^T^UL fanuSr 22. se érdekében felolvasó üléseink anyagának bizonyos mértékű szervessétételével fotrur.k próbálkozni. Fontosnak tartjuk az élőszó mellett a demonstráció minden eszközének igénybevételét, költőkről szólva müveik művészi bemutatását, képzőművészeti tárgyú előadásoknak reprodukciók és vetítések utján való szemléletessé tételét, zenei tárgyuaknak hanglemezekkel való illusztrálását. Sok jót remélünk attól, hogy társaságunk 1 észnek mutatkozik minden érdemes helyi kulturális intézményt és mozgalmat lehetőségei szerint támogatni, a hozzáfordulóknak eszmékkel, iránvelvekkel, előadókkal szolgálatára lenni. Természetes, hogv társaságunk értékes összeköttetései a vidéki társintézményekkel gondos ápolásban fognak részesülni továbbra is. Eziiányu tevékenységünket ki kell terjesztenünk a visszacsatolt felvidéki városokkal való érintkezés felvételére, bizonyságot téve velük való testvéri együttérzésünkről, szemben azzal a szégyenletes demonstrációval, melvnek parlamentünk a minap gyászos szinhelye volt. — A fővárosi irók és irodalmi társulatok vendégszereplését is minél gyakrabban lehetővé kell tennünk s kötelességünknek fogjuk tartani a még idegen uralom alatt álló magyarság irodalmi életével az eddigieknél szorosabb kapcsolat megteremtését. Végül részt kell kérnünk abból a munkából is, amit az ország több nagy városának immár jóideje szép eredménnyel működő magyar-olasz, magyar-lengyel s egyéb égyesíiletek fejtenek ki, hogv erőink szerint mi is elősegítsük az irántunk baráti érzelmeket tápláló országokkal való kulturális érintkezés kimélyitését. Eddig tart Várady Imre dr. egyetemi tanár, a Dugonics-Társaság uj elnökének nyilatkozata. Ezekből a szavakból nemcsak a tudomány és művészet fanatikus szeretete csendül, hanem az a magabiztos, törhetetlen akarás is, hoey ennek a városnak műveltségi színvonalát az uj szellemi iránvzat ritmusába állítva felemelhesse a neki kijáró, előkelő magaslatra. Szegednek nagyértékü kulturális hagyománya megbecsülést és tiszteletet ébreszt és kulturális fejlődésének skálája helyes irányítás mellett örök és végtelen, mint a magyar róna... Bcrey Géza. Fűzői ayógyőaskötőt a legtökéletesebb szabással uf moáelek szerint sneciáílsan készít Höfte fűzős K7(7113dl íér 3. Mozsukin Ivánt elsodorta a hangosfilm és az élet A némafilmek koronázatlan fejedelmének müvésztragédiája Igaz! művészsors, hamisítatlan szinésztragédia az Iván Mozsukiné, akinek elsodort élete ulán pár nappal ezelőtt tett jiontot a megváltó halál . . . Elmegyógyintézetben halt meg Mozsukin, az orosz származású, nagy francia színművész, aki a hangosfilm uralomrajutása előtt, éveken keresztül: leányálmok ideálja és a néma film koronázatlan fejedelme volt. A francia filmgyártás egyik komoly, nagy fejezetét jelenti Iván Mozsukin miivészi és rendezői szereplése. A cári Oroszország összeomlása után egy lerongyolódott, sovány és jelentéktelen külsejű orosz ügyvéd jelent meg Párisban. Senki sem tudta bizonyosan, hogy valóban megszerezte-e a jogi képesítést Moszkvában, ahol tanulmányait végezte Nem Is igen dicsekedett ezzel, inkább színházaknál próbálkozott, arra hivatkozva, hogy Sztaniszlavszki társulatának tagja volt s ptt kezdte szinészi pályafutását. Külsejében semmi sem valiott szinészi hivatoitságra, eleinte tehetséget sem fedeztek fel játékában, félszeg és szögletes volt a színpadon s csak epizódszerepeket bíztak rá Páris kisebb színházaiban. És mégis volt benne valami, ami nagy kvalitásokat sejtetett, talán az orosz rónák szabad levegőjét, a kaukázus vadságát és szilajságát hozta magával á finomkodó, zárt levegőben sinvlödő francia szinpadi világba. 'A modern francia filmművészet megalapítója Nemsokára egész Európa tele volt Mozsukin Iván dicsérelével. Első filmje, amiben kirobbanó sikert aratott Fiat Justitia! címmel készült el Párisban s rövidesen egyre-másra szerepelt cselekményükben kalandos, de művészi felfogá.sbau egészen újszerű, expresszionista filmeken. Mozsukin Iván alakjával bevonult a franeia film világába egy mindent felforgató, modern áramlat, amit Mozsukin nemcsak mint filmszínész, de mint iró és rendező is képviselt. Nagyon jól emlékszem még egyik filmjére, amelyben szerelmes hőst játszott Georgette Leblanc, a nagy francia tragika, Macterlinck elvált feleségének oldalán. A film díszletei, rendezői felfogása teljesen expresszionista irányzatot képviselt. Mozsukin maszkja felejthetetlen volt: mint hősszerelmes, szivalakura festett arccal jelent meg a filmvásznon s külön élményszámba ment, merev játékstílusa, amely mégis annyi elfojtott szenvedélyt, vadságot, szilajságot sugárzott szokatlanul nagy, világító tekintetű, acélszürke szemén keresztül. Emlékszem — ki ne emlékezne? — a Rejtelmek Házára, amely többrészes, kalandos cselekményü film volt s talán kissé paródiája az akkor annyira divatos, sokrészes kalandfilmeknek. S azután jöttek sorban: a Finita la Comedia, a Cyönyörváros, a Mathias Pascal, a Karnevál gyermeke, Életre-halálra és a Mogoli oroszlán. Talán ez utóbbit kellett volna elsőiként említenem, mert a mogoli oroszlán szerepében sok támadást kellett elviselnie Mozsukinnak, éppen újszerű, különös és fejlődben lévő francia filmművészet Comedia Franoaise-s tilushoz szokott közönségének cs kritikusainak szokatlan jálékmodoráért. Annyi bizonyos, hogy Mozsukin komoly, merev egyéniségéhez, vagy helyesebben: külső megjelenésében rejlő adottságaihoz nem illett az a szeleburdi, szertelen és állandó meglepetéseket rejtő játékstílus, ami őt jellemezte. Annál inkább illett azonban belső egyéniségéhez, a végtelen róna szilajvérü, temperamentumos és csiszolatlanságát az européer merev álarca mögé rejtő, de a Kelet titkait szivében féltékenyen őrző fiához . • a Sztrogoff Mihálytól — Casanováig , Mozsukin fiimszere^ésének legnagyobb sikere talán a Verne regényből készült Sztrognff Mihály-hoz fűződik. A legkevésbé sem életszagú, OrM ÉS tiszli cipQh. csizmán •pecialistája, az „ORI" és a Tiszti Ruházati Egylet szállítója Dugonics-tér mesehőssé formált cári futárból olyan mélységesen emberi alakot vitt a filmvászonra, hogy őrökre beleirta nevét ezzel az alakításával a némafilm történelmébe. Talán még sokkal vérsziniibb, .elevenebb és felejthetetlenebb Mozsukin Tolstoj-figurája, a Hadzsi Murát. Ebben a filmben volt egy tízperces haldoklási jelenete, ami csodálatosan megrázó, vérzőén emberi és végtelenül művészi volt. Talán ha ezen az uton maradt volna, nem tudta volna oly hamar detronizálni a hangosfilm sem őt, a modern francia filmművészet megteremtőjét. Iván Mozsukint utolérte a felkapott, körülrajongott filmsztárok kikerülhetetlen végzete. Úgynevezett „szép fiút", filmbor.vivánt faragtak belőle, pedig külsejében nem volt semmi, ami megmagyarázhatta volna a bakfislányok, enervált asszonyok rajongását s talán az a hideg tüz, ami tág, szürke szeméből világított, fogta meg a női lelkeket a keleti misztikum Igézetével , , , És Iván Mozsukin eljátszotta hires bonvivánszcrcpét, a Casanovát. Hatalmas sikert hozott számára cz a filmszerep, igazi bódult, megmagyarázhatatlan, közönségsikert. Fotográfiáit elkapkodták a trafikokban és könyvesboltokban s •az autogramkérők leveleit kilogrammos csomagokban kézbesítette számára a ponta. Casanova lett belőle, igazi, hamisítatlan filmcasanova . . • Most már centire mérték szeme nagyságát, kilóra a súlyát és zenei hangképpcl magyarázták kissé rekedt hangjának mély árnyalatát. Az elsodort filmsztár . , . Mozsukin európai körútra indult, amikor már nem beszéllek többé művészetének szines, gazdag skálájáról, sem arról a forradalomról, amit előidézett a francia film berkeiben. Nem volt szó többé tehetségről, szinészi kvalitásokról, Mozsukin visszavonhatatlanul és menthetetlenül filmbonviván lett, Casanova . . . Budapesten —autogramgyüjtő, rajongó kislány voltam — órákig álltam a helyiség előtt, ahol névaláírással látta cl az eléje nyújtott film-fényképeket. Fáradt volt, de azért bonvivánhoz illően mosolygott, amikor eléje kerültem és odaírta fényképe alá a nevét: Ivan Mosjoukine. S a szeméből nem világított többé a művészi elhivatottak szent, hideg és tisztító tüze ... Aztán sokáig nem hallottam róla. A hangosfilm diadalmasan vonult be Hollywoodba és elseperte a némafilmsztárokat. Voltak olyanok' is, akik hamarosan — fotografálható hangjuk lévén — átsodródtak -a hangosfilm diadalszekere mellé. Ezek voltak a szerencsésebbek, Mozsukin nem tartozott közéjük ... öt elsodorta a hangosfilm . . . Egyszer próbálkoztak vele, de — lelagadhatatlanul megbukott. Megbukott, mint filmszínész és megbukotf, mint Casanova. A nők elfelejtették, elfordultak tőle és uj bálványok után futottak ... És Mozsukin ezt nem tudta elviselni. Az élete — filmmé változott. Barátai, — akik még megmaradtak a bukott sztár mellett is — megdöbbenve hallgatták magyarázatait, amelyekben kifejtette minden alkalommal, hogy Casanova reinkarnációjának tartja magát . . . Tovább játszotta szerepét a száműzött Casanova, tovább élte a szerepet i ez a végzetes, nagy tévedése az elmegyógyintézethez vezetett . . . Iván Mozsukin 1891 julius másodikán született Moszkvában és 1939 január 18-án meghalt egy Páris melletti elmegyógyintézetben. Tragédiája igazi, vérző művésztragédia. Sírjára ez a felirat illik: „Finita la Comedia!" Csányi Piroska:. Az idei influenza után fellépett makacs és kínzó köhögésnél gyors sikerrel használhatja a Városi Fürdő inhalatórlumát. Sóporlasztó Gleiehenbergi módra, gyógyszeres belégzés. Asthmakezelés. VARGA