Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-11 / 8. szám

Szerda, 1939. L 11. KERESZTEM POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 8. szám D szegedi ítélőtábla A szegedi Ítélőtábla nagytekintélyű elnöke az idei munkaévet megnyitó beszédében fájdalmas adatokat tár a nyilvánosság elé a vezetésére bizott biróság egyre hanyatló ügyforgalmáról. Ezek az adatok arra mutatnak, hogy a szegedi Ítélőtábla lassú sorvadásnak indult. Hiába reprezentálja a birói tevékenység legmagasabb színvonalát, hiába vannak birái, akik megtestesítik magukban a magyar birói ideált, akik tudásban, emberismeretben, nepxzeti érzésben, vallásos buzgalomban, pártatlanságban és bólcseségben világító példái annak, amit ez a nemzet bíróiban becsülni, tisztelni és méltányolni megtanult, az ő munkájukban élő ítélőtábla rpégis feltartóztathatatlanul halad a sorvadás szomorú utján. Természetesen, a birák erről a legutolsó sorban sem felelősek. Az egyetemi tanár híre, a kórházi orvos tekintélye messze vidékről vonzza a növendékeket, vagy betegeket, de hiába tevékenykednek itt a legkitűnőbb birák, a perek számát se jogi tudásuk, se erkölcsi magasságuk nem szaporítja. A baj az, hogy egyre fogynak az ügyek. Minél szűkebb keretek közé szorul a gazdasági élet, annál kevesebb kérdést visznek a felek a biróság elé. Ha nincsenek ügyletek, nincsenek jogviták sem. A hanyatló gazdasági élet egymagában is elég meggyőző magyarázattal szolgál e fájdalmas jelenség számára. Természetesen, most nem azt fájlaljuk, hogv nincs elég per, hanem azt, hogy a szegedi Ítélőtábla nem kapja meg azt a területi kiegészítést, ami biztosítaná számára a színvonalához mért munkamennyiséget s biztositana a város számára olyan területet, ami legalább igazságügyi szervezetünk által tartozik hozzá. Az egy kéz rendszere is hatalmas erővel látszott közre ennek a helvzetnek kialakulásában. A központosított bevásárlás, elosztás, anyagbeszerzés, a központosított exDort- és importtevékenység, az egykezekbe utalt egész gazdasági tevékenvség centralizálta az egész kereskedelmi életet s ezzel Budapestre terelte a legjelentősebb jogi feladatok végzését. A gazdasági élet központosításával iárt azután az is, hogv Budapesten székelő egykezek Budapesten döntik el jogvitáikat. A budapesti ítélőtábla igy összeroskad munkaterhe alatt, pedig. több, mint száz itclőbiráia van. akik kénytelenek olyan terminusokkal dolgozni, amilvenek egyáltalán nem felelhetnek meg a g v o r s igazságszolgáltatás követelménvének. S anvg az országnak nagyságban első Ítélőtáblára legyőzhetetlen restanciái terhe alatt küzdödik, addig a szeged' ítélőtábla ügyforgalma é v ről-évre csökken s ma már olvan kicsi azügyforgal nva s olyan kicsi a bi' ói létszáma, hogv ba gvors segítsék nem jön, a csö''''enő ügyforgalom fog'a felvetni azt a ké=dést: érd<=>mes-e ilv rsekélv ügyforgalom .számára külön ítélőtáblát fenntartani? A legésrszerübh. legtermészetesebb és legJ-p-U-iicr-KV, megoldás az volna, ba a budapesti ítélőtábla enormis terheinek átvételével s területe egv szektorának átadásával bőviter.ék a szegedi ítélőtáblának és jurisdikciójának területét. Abg volt még igazsáoiigvminiszter, aki ennek a rendezésnek szükségességét nem látta bo s nvilt titok az 1*. hogy í .• . ' | I • eddig Z s i t v a y Tibor tekintélye- és SZÍVÓS védekezése állt annak u'tjába, hogy a kecskeméti törvényszék területét a szegedi Ítélőtáblához kapcsolják. De hol van már Z s i t v a v Tibor és hol van a tavalyi hó? Az észszerű s nemcsak a szegedi ítélőtáblának, c'e a jogszolgáltatásnak érdekét szolgáló megoldás útjából a legfőbb akadályt eltávolította a forgandó politika s mivel a bajai törvényszék területének ídekapcsolását maguk a bajaiak is sürgetik, semmiféle jogszolgáltatási érdek, semmiféle szervezeti probléma és személyi, vagy politikai tekintet nem leijét akadálva annak, hogy a szegedi ítélőtábla a kecskeméti törvényszék és a baiai törvényszéki kirendeltség, valamint a hozzájuk tartozó s a területi rendezéssel hozzájuk csatolandó járásbíróságok területeivel gazdagodjon s megkapja azt a vérátömlesztést, amivel életre lehet még galvanizálni az ügyforgalom elapadása folytán soivadó tevékenységét. Az igazsá"ügvi szervezeti kérdéseket is ugy oldották meg, hogy minél inkább feleslegessé váljanak azok a biróságok, melyeknek Ítéletei megnyugtathatják a feleket s irányithatják a birói gyakorlatot s minél több ügyet dönthessenek el az alsófokon, ahol a pervesztes fél fájdalmát a megnyugvás kényszere is fokozza. Ahelyett, hogy megfontolt átmeneti intézkedésekkel segítettek volna a munkával tulhalmozott magasabb fokú bíróságokon, szei vezeti megoldásokat határoztak el, melvek életben vannak most is, amikor régen elmultak már azok a kényszeritő okok, melyek életre hívták. Szerencsétlen törvényhozási alkotások és igazságügyi koimányzati intézkedések is hozzájárultak ahhoz, hogv a nagymultu és nagvrabivatott szegedi ítélőtábla életét félteni kell. Össze kellene fogni minden közéleti és politikai tényezőnek ebben a kérdésben s ki kellene harcolni a szegedi Ítélőtábla jussát, amit — mint leszármazó örökös a kötelesrészt, — minden tehertől mentesen s nyomban követelhet "a város az igazsógügvi kormánytól. A mogpr hormdnn mindaddig nem tárgyal v acsehehkel, amíg Drága íelfes elégtételt nem ad 1. A cseh Kormán unak rendel Kell teremtenie sa'ál országában, 2. Kárffritest hell adnia, — 3. Felelősségre Kell vonni o betöréseit bűnöseit, — na u|abb feativeres támadás törtenne, a honvédség vissza fogja verni es harchepielenne iogja tenni a lamadöhaf A Budapesti Értesítő jelenti: A budapesti csehszlovák követ hétfőn látogatást tett a külügyminiszter áilandó helyettesénél és ismertette a cseh kormány álláspontját a munkácsi súlyos incidenssel kapcsolatban. A külügyminiszter helyettese a magyar álláspont kifejtése során leszögezte, hogy a cseh részről induló támadások megismétlődéséből ós abból, hogy azokat rendes katonaság hajtja végre, a cseh kormány részéről fennforgó szándékosságra lehet következtetni, amelynek célja a demarkációs vonal mellett élő lakosság állandó nyugtalanítása. Amennyiben cseh-szlovék részről oly fegyveres támadás fordulna elő, melynek során cseh csapatok ismét átlépnék a demarkációs vonalat és magyar területre haladnának, a magyar katonaság nemcsak a támadást fogja visszaverni, hanem a támadó cseh katonaságot üldözni fogja mindaddig, amig azok harcképtelenné válnak. A' magyar kormány természetesen tisztában van azzal, hogv az ilyen eset nemcsak a régvárt nyugalom helvreállitásénak akadálya volna, hanem még jobban elmérgesitenó a helyzetet, miért is a jószomszédi viszony kialakulása érdekében szükséges volna, hogy a cseh konpány az ilyen minősíthetetlen támadásoknak véget vessen. A csehszlovák követnék arra a kérdésére, hogy ezek szerint mit tehet a cseh-szlovák kormány, magyar részről az a kívánság hangzott el, hogv elsősorban teremtsen rendet a saját országában, másodszor jelentse ki készségét az anyagi és erkölcsi kártérítésre, harmadszor vonják felelősségre a bűnösöket és ezt a tényt hozzák a magyar kormány, tudomására. A bécsi döntőbíráskodásból kifolyólag szükségessé vált tárgyalások magyar részről nem folytathatók mindaddig, amig a cseh kormánytól fenti értelemben a magyar kormány elégtételt nem kap. Ha pedig a tárgyalások fonalát újból felveszszük, azoknak az eddiginél gyorsabb ütemben való folvtotása kívánatos. Kormánykörökben remélik, hogv a magyar—cseh-szlovák vegyesbizottság vizsgálaténak gyors befejezése után és ha a cseh kormány kötelezettségének eleget tesz, a normális viszony a két állam között helyre állhat. A esett csapatok kiürítették a semleges sónát A Budapesti Értesítő jelenti: A' munkácsi incidens ügyében összeült magyar—csehszlovák bizottság megállapodása értelmében a cseh-szlovák csapatok Munkács körül kiürítettek a semleges zónát. A magyar csapatok az incidens elölt elfoglalt állásaikban maradnak. KJrserélik továbbá az iu'ídens alkalmával közösen ejtett foglyokat. Végül csehszlovák részről visszaszolgáltatják az Orosz-