Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-10 / 7. szám

DflMAGYARORSZAG Kedd, 1939.1.10. KERESZTEflY POLITIKAI (IApilap XV. évfolyam 7. szám Rendőri ügyelet Az ma már nem vitás kérdés — a rendőr­ség államosítása is azt mutatja, a politika tu­dósai is azt tanítják az egyetemi katedrákon —, hogy a közhatalom rendőri funkciójának megvalósítása álami feladat. Ugy tanitották valamikor Concha Gvőző Budapesten, Kuncz Ignác pedig Kolozsvárt — jól esik ezekre a tiszteletreméltó nevekre emlékezni —, hogy a biztonsági ren­dészet működésének lényeges alkotó ele­me: a társadalmi élet folyósának, rendjének szakadat Tan szemmeltartása. Az már aztán belső, szervezési probléma, disz­krecionális elhatározás kérdése, hogy hon­nan figyeli a rendőr az ő működését jellem­ző szakadatlan szemmeltartással a társadalmi élet rendjét. Kiáll-e az útkereszteződésre, avagy elvegyül-e a tárcvigalomban tömege­lők közé. A társaság válogatja meg, vájjon elég-e azt diszkréten szemmeltartani, avagy ajánlatos demonstrálni is a rendőr jelenlétét. Mindezeket előre kellett bocsátani, hogy az általunk felvetett kérdés lényegéhez köze­lebb juthassunk. A rendőri tevékenység közérdekű, állami jellegéből következik, hogy annak minden terhét, költségét az állam viselje. Az már a köztudatba ment ót, hogy ha a p-'gárt az utcán jogtalan, mondjuk testi épségét ve­szélyeztető támadás éri és rendőrért kiált, a karhatalom nyújtotta védelemért nem jár kü­lön díjazás. De ebből az is következik, hogy még kevésbé iogos és ildomos az életnek be­avatkozás nélküli puszta szemmeltartásóért külön díjazást követelni. Szegeden erősen kifejlődött az az abusus, hogy bizonyos társadalmi megmozdulások (táncvigalmak, hangversenyek, előadások) esetén az államrendőrség a polgároktól külön költséghozzá'árulást kér a rendőri szolgálat ellátásáért. Ugy nevezik ezt: ügyeleti d i i. Elvileg nagyon is vitatni lehet ennek a különadónak helyességét. Tagadhatat­lan, valami kesernyés mellékize van az álla­mi funkció külön felüldijazásának. Egy pilla­natig sem vitattuk, hogy a külön munkatel­jesítményt, külön pótdíjjal iutalmazhassa az állampénztár. Igy talán nem súrolná a kirendelt rendőr önérzetét sem a táncvigal­mak rendezősége által nyögve fizetett ügye­let' iutalom. Ez a szokás — vaijon ki volt emléktáblát érdemlő mepinditó'a? —, amelynek heves­sége a város belterületén is alaposan vitatha­tó, egészen tűrhetetlen mértékig burjánzott el a tanyavilágban. Ma már rendszeres velejá­róia a tanyai táncvigalmaknak, ho<-»-- oda o városi őrszemélvzet köréhői vezényelnek ki igen költséges ügveletet. Nem egy, számta­lan esetben a rendőri ügyelet dija fel­emészti a táncmulatság összes b e v é t e 1 é t. Ezen lehet csodálkozni, de mint tény, szomorú fokmérője a tanyai nép szegénységének. A kérvénybélveg, a vigal­miadó, a zenejogdij már a ráfizetés ro­stát terhelik. Ezek az ügveleti dijak kerék­kötői a tnnvai nép sok kulturális megmoz­dulásénak is. T938. április 2I-én az állami költségvetés tárgyalása alkalmával szóbakerült ez a kér­dés a képviselőház pénzügyi bizottságóban. Sérelmezték, hogy a szegedi tnnvákon rend­szeresítették a rendőri ügyeleti dijat, ezzel szemben azokban a tanyás városokban, ahol a csendőrség teljesít szolgálatot, ügyeleti d i j n i n c s. . Széli József belügyminiszter az 1940. évi költségvetés keretében ígért orvoslást, mert — úgymond — az 1938—39. évi költ­ségvetésben rendőri ügveleti dijak cimén egymillió pengő bevételre szá­mit az államkincstár. Igen kétes érzelmeket vált ki a szegedi ta­nyák lakosságából ez a megkülönböztetett bánásmód. A leggazdagabb magyar város, Debrecen tanyáin csendőrség tartja szemmel a társadalmi rendet, felügyele ti dij nélkül őrzi a polgárok élet- és vagvonbiz- « tonságát. Az államrendőrség jelenléte az ügyeleti dij árán teszi a szegedi tanyát ran­gosabbá. I Munkács, január 9. A csehek vasárnapra virradóra ujabb megdöbbentő orvtámadást kíséreltek meg Ungvár és Munkács között, Nagygejőce községnél. Az éjszaka sötétsé­gében megkísérelt betörés ugyancsak kudar­cot vallott, bár csak néhány katona tartóz­kodott a községben. Az orvtámadási kísér­letre alarmirozták a falut, rövidesen autón érkezett önkéntesek is felvették a harcot a betörőkkel. A csehek nehéz géppuskákkal voltak felszerelve, de nyolc magyar önkén­tes megfutamította a T50 tagu orvtámadó csoportot. A község temetőjében délelőtt 10 óráig tartott a harc a géppuskás csehekkel. Az önkéntesen érkező rongyos gárdisták délelőttre az utolsó csehet is kiverték a fa­luból. Az önkéntesek között e.gy súlyosabb sebesült van, a betörő csehek halottaikat és sebesültjeiket magukkal vitték. A magyar kormány az ujabb cseh betöré­si kísérlet után, azonnal ujabb erélyes lépést tett Prágában. A magyar követ közölte a cseh-szlovák kor­mánnyal a magyar kormány erélyes tiltako­zását. A jegyzék követeli, hogy a cseh-szlo­vák kormány határozott biztosítékokat adjon. A magyar kormány ettől függetlenül meg­tette az összes szükséges határvédelmi in­tézkedéseket. A parlamenterek tárgyalásai során a ma­gyar követelések eeyrészét a csehek elfo­gadták, igy hajlandók kiszolgáltatni a ma­gukkal vitt lakosság és a határőrség három tagját. Ezenkívül a cseheknek vissza kell vonulniok olyan távolságra, ahonnan puska­lövésekkel nem érhetik Munkács környékét. Vasárnap este a cseheknél erős csapatössze­A belügyi kormányzatnak feladata volna, hogy az ország egész területén egységessé szervezze meg a biztonsági rendé­szetnek legalább — a terheit. Az ügyeleti dijaknak aránytalansága, rend­szertelensége — igazságtalan és sérti az ál­lamrendőrség tekintélyét is. A helyes meg­oldás utja adva van: azt az egymillió pengős ügyeleti különkiadást a belügyi tárca bevé­teli tételeinél állami kiadókból kell fedezni. A magyar tanyák a közigazgatás sokezer hi­ánya mellett értelmetlen, méltánytalan, a közteherviselés elveivel alig indokolható kü­lönadók súlya alatt roskadoznak. Ezen a ponton éled fel a törvényhatóság lefaragott autonómiája mellett még érintetlenül ha­gyott közjogi kincsünk: a jus murmu­randi, a morgás és panaszkodás joga. vonásokat konstatáltak. W e 11 s t e i n János prágai magyar követ ezidőszerint szabadságát tölti, engedélyt ka­pott, hogy szabadságét folytassa mindaddig, amig ezek a kérdések rendezve nincsenek, amig a vizsgálatokat megfelelően le nem folytatták és kielégítő módon be nem fejez­ték. Wettstein János mindaddig nem tér vissza állomáshelyére, amig ezek a kérdések rendezve nincsenek. A londoni közlés London, január 9. A Reuter Iroda jelenti, hogy az angol kormány a mult hét végén közlést kapott a magyar kormánytól, amely­ben a munkácsi cseh határmerényletről tájé­koztatta Angliát. A csehektől — hangzik a jelentés —, Anglia mindeddig semmiféle közlést nem kapott az ügyben. A párisi cseh kövei Bonnei-nél Páris, január 9. B o n n e t külügyminisz­ter hétfőn délelőtt fogadta Ossuczky párisi cseh követet és megbeszélést folytatott vele a munkácsi incidensről. Karmasin "Berlinbe utazóit Pozsony, január 9. Karmasin német kisebbségi államtitkár hétfőn délután Ber­linbe utazott, ahonnan a hét vége felé tér vissza Pozsonyba. Maryargyalázó merény­lelek Aranyosmaróton és Nyiírán Kassa, január 9. Arnnyosmarótról érkező hirck szerint ismeretlen tettesek január mú-_ Ujabb erélyes lépés Prágában a cseh betörési kísérletek miatt A magyar határőr s visszaverte a cseh és ukrán ban­dák ujabb orvlámadásál fsanygejőcnél A prágai magyar követ nem tér adáig vissza, mig "Prága elég­tételt nem szolgáltat

Next

/
Oldalképek
Tartalom