Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-08 / 6. szám

0í t ví a r, y APOPS7Áfi Vasárnap, 1959. ianuár ff. Kerékpár, rádió, gramofon, varrógép alkalmi vételek is. Alkatrészek, lemezek óriási választékban. hosszú'résziéire Déry Géoáruház rl. Kiss u. Alapitva 1882. Nagy javítóműhely. Váth János: SOLT ANYJA i*l regény A Péimagyarorsság re«nénye 41 . Kint n szabad vízen szabadjára engedték <tz evezőket. Csak ugy simogatták a színét. S csakugyan, mintha hájjal . kenték völr-a meg a hajójuk fenekét, siklott a víz hátán. Nem fejezték ki, mert az a kor nem vo!l fogékony rá, de általános jó érzés emellé a sziveket. Most a nagy felszabadulásban még a tréfa is elült szájukon. Únnepi hallgatásukat csak egy-egy felvetődő hol törte meg, amint nagyot csobbant és szétgyüriizött helyén a tő vize. Jobbról-balról aranysárgára színezte a nap a löszpartok szakadékait. A viz tengeles hátára pedig kék süvegeket, avarsirhalmokat épített a teremtés. — Badacsony, ^zegliget, Gulács, Csobánc — nevezték meg n halászok egyenként a bazalthegyeket. * Ahol kikötöttek, erődítés állt. Fenék-vár. A halászmester felsegítette Árpádot a faalakhoz, amig a halászok bevetik a hálót, elmutogatta neki: — Ott bal felől Meszesgyörö, amott az Avarvár, emitt az, Alsógyörö, amarra van Pogűnvár. Az öregedő fejedlem közben nézte, hogyan kerítenek, eresztőznek a halászok és sok módját ismerte n pusztáról közösnek az itteni halászattal. A nevük is egyezett sok esetben: — Az én földem ez. Minden név, minden mód egyez a magyarival. * S a halászgazda felsorolta a tanyák neveit: Heves, Nagytanya, Kistanya, Fenéktanyn . : . — A tanyavetés is egyez — állapította meg a fejedelem. A legények siettek. A parton lefeszítették n talajba a karót, a kötelet ráerősítették, aztán elindítottak a hejót. A kötél karikába fejve bomlott- bomlott le. Utána a háló is vizbe került. Megint kötéllel toldották, hogy mennél nagyobb kört keríthessenek be, mig aztán összeértek a karótartóval. Most gyorsan húzlak kifelé ,a hálót, mintha féltették volna a ludakat, hogy megszöknek a hálóból: Itt is azt mondjátok, ha a felső inán kerosztülvetődik a hal, hogy átlépett? — Ugy-ugy, uram! Az meg azért csapdossa evezőjével a vizet, hogy a hálózsákjába beijedjenek a halak s meg ne szabadulhassanak! —- Azért-azért, uram! — bólogattak s nagyon boldogok voltak u halászok, amért ilyen urat szolgálhatnak: Nem Pribinát, aki csak a halrészért erőszakoskodott rajtuk. A mi földünk ez s a mi vérünk vagytok ük, gazda. Gyere uram és szabadíts meg a morvától bennünket! Uraljon téged a föld, fü, viz. Ugy lesz. Már minden készületet megtettünk hozza. Mire elértek a halászokhoz, a háló zsákja ís kijött a vizből. Kövér harcsák, hatalmas süllők és compók fickándoztak benne. A fejedelem gazda szemmel örült neki s ahogy a füves parton állt, oda borították a hiba elé: — Fepndd, iram. ' fejedelmünk n zsákmányt jó névvel, mi kihuztuk Isten hírével Vegyesen terült teritékre a sok hal. Próbállak mozogni, '.hogy -vizbe jussanak. Hlőszöi dobálódtak-vetődtek a gyöpön. Aztán az ütődéstől megszédültek s csak meg-megvonaglottak. Aztán levegő után kapkodtak: a szájukat-kopoltyujukat táltogatták. — Válassz, uram, mit tisztogassunk fel? — Hót halászléhez először tik is az apró halat főzitek meg s csak annak levébe apritatok a fogasból, ugy-e! Igy lesz uram!- Hagymával alászeljük, összefőzzük, mint apáinktól tanultuk. — A pusztáról hozták ők is magukkal. A halászgazda gyorsan rájáró kézzel lepénzelte az apró hal pikkelyeit. Aztán ugy egészben beleszórta a bográcsba. Közben utasította a bokor kisbiróját, hogy gabalyitson tüzet. Hamar lobbot vetett a száraz galy. A bogrács vize egy-kettőre forrott. Akkor leszűrték a levet. Az alja halat a legénység maga elé vette s elköltötte. — Hát nem jobb volna nektek is a kövér, telelésre hizott haltetem? — kérdezte Árpád — Már mink csak hozzászoktunk ebhez s c-lurasodna a gyomrunk, ha a fehér halat pusztítanánk, — felelte egy és folytatta e többi: — Mi maradna a városi piacra akkor? •— Mi tagadás, nincs ennél jobbizü hal, mint az apraja. — Compó, kárász, keszeg. Van eszed, hogy eszed, --- verselt mindjárt a kisbiró. — Persze, persze, mert igy van mit eladni jó pénzért. Ócska hallal nem érdemes a messze gvörökbe vándorolni. Kevés liszt, só, zsir néz ki azért. A halósztüz lobogott. Füstjét le-lecsapta a Balatonról fuvó szél s az emberek szeme közé vitte. Beletörültek a kezük fejével, hogy könnyet ne találjon bent a szél. mert az véresre marja, véresebbre, mint a füst. Habtalan, ringó hullámok tették teknőssé a viz felületét. A hajó és a fák árnyéka megfodrosodott benne. Nagy-nagy egyenletes vonaglással. A fejedelem fekete nagv szeme el-elmerengett az óriás rónán, melvfn gabonatáblaként hullámzik meg a halványzöld vetés. — Meddig tart ez a viz? — kérdezte. — Ez nagvuram, innen napnyugattól napkeltéig húzódik. Ember még nem hajózta végig. Nem is birná. A nap a túlsó partjából kel ki s itt nyugoszik le ... Sokat ingerié a feidelem kérdése és halászmese kelt a szájukon Sió, Kelén és Helka tündérekről, meg az óriásról, aki ha megfordul a tó fenekén, akkora hullámokat vet a tó, hogy messze kicsap az ágyából. Aztán a pásztorlányáról, akinek aranvkörmü kecskéit elkívánta a vasorrú bába. Meg is bűnhődött érte, mert kecskenyáj, vén vasorrú bábu a vizbe veszett. Felemelt a parti fővén vből egv kecskekörmöt a hitel kedvéért s a feiedelem markába adta. Hát az a gonosz falu, akinek emberei nem. engedelmeskedtek Krisztus papjának — tört elő már a keresztény monda száján — s falustul, templomostul elsiilyedt. A hajósok mesélik. Templomu keresztiébe ha beleakad n halászok hálója, hát odavész nemcsak a fogás, hanem a háló is ... A fejedelem végig dűlt a füre teritett szőnyegén s könyökére támaszkodva hallgatta a balászmeséket. Az egyik szerint több volt a Buláton hala, mint vize, de egy kapzsi ember addig-addig szűrte hálójával, hogy most ennyire kifogyott. Aztán a nagy halbőség mellett is örök, betölthetetlen vágyuk maradt a még nagyobb halbőség s a gonosz ördög praktikája se maradt elsorolatlanul, aki megrontotta a halászokat s ezzel a halfogást. Látta Árpád, hogy ez a nép lelkében még keleti, de már sok nyugati vonást fedezett fel bénne, amit e föld lehelt beléje. (Folyt, köv.) Szakácskönvv Írja: Dr. Csikós Nagy /ózsefné —oOo— Hétfő, ebéd: Marhahuslcves, darigaluskával, főtt hus, burgonya, pirított darakörettel, uborkamártás, csokoládémetélt ; vacsora: Borjupörkölt galuskával, uborkával, sajt, alma. ' Kedd: ebéd: lebbencsleves, Stefánia-sült, kalarábéfőzelék, tejfeles omlett; vacsora: besamelles sajtos makaróni, gyümölcs. Szerda, ebéd: csontleves tüdős táskával, Eszterházy-rostélyos, burgonya- és makorónikörettel, uborkával, hájas kifli; vacsora: borjunyelv paradicsommártással és galuskával, déli tészta. Csütörtök, ebéd: kömény mag] eves zscuilyekockával, kolozsvári káposzta, darázsfészek; vacsora: rántott karaj, rizs- és burgonyaköret tel, cékla, déli tészta. Péntek: ebéd: száraz borsóleves, zsernlyekoc kával, gombás potyka, rizs- és burgonyakörcltel, kakaós lepény;. vacsora: burgonya vajjal, déli tészta. Szombat, ebéd: savanyu tüdőleves, fasirozott egybesütve .száraz borsófőzelék, forgácsfánk; vacsora: tarhonyás burgonya virslivel, geszte nye, méz. Vasárnap, ebéd: karfiolleves, nyul vadasan burgonya krokettel, Malakov krém,' este: tea. nyulpástétom, déli tészta. Stefánia sült. 1 kg borjucombot a középen keresztülszúrunk, jobban mondva fúrunk és az igy képződött alag* utat először kikenjük mustárral, majd beleszorítunk négy kemény tojást. Aztán lábosban födő •alatt, zsíron, kevés vizzel és jó sok tejfellel foly* tonos öntözgetcs közben puhára pároljuk. Darázsfészek. Negyed kiiogram lisztből, 3 tojássárgájával, kis sóval, 2 dkg, kevés tejbon áztatott élesztővel, 2 dkg cukorral, 1 és fél deci tejjel rétestészta keménységű tésztát gyűrűnk. Jól kidolgozzuk s fél óráig meleg helyen pihentetjük. Most vékonyra kinyújtják s megkenjük 10 deka habosra kevert vajból, 10 deka cukorból és 10 deka őröl! mandulából készült töltelékkel, összesodorjuk, 2 ujjnyi szeleteket vágunk belőle. Ezeket kilisztezett tepsibe rakjuk ,s pihentetjük, amig jól megkelnek Most beletesszük a jó forró sütőbe és egyenletes, elég etős tűznél megsütjük. Amikor már félig megsült, meglocsoljuk 2 deci cukros tejszínnel, vagy nyers édestejjel. Malakov krém. 15 deka vajból, 15 deka hámozott pörkölt mandulából, 15 deka cukorból, 3 tojássárgájából hidegen krémet keverünk. Nagyobb fajta piskótákat rumos tejjel meglocsolunk, azu'án egy mély üvegtálba alul krémet teszünk, erre egy sor piskótá', c:rc megint krémet, erre piskótát, mig mindkettő el nem fogy. 6—8 órán át jégen tartjuk és tálaláskor dúsan bevonjuk vaníliás, cukros tejszínhabbal.