Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-08 / 6. szám

"Vn-iiTiap, 1939. január 8. P 11 M A G y A RORSHfi BABAY JÓZSEF: JAJ, HOL VAGY ATILLA? Pillanatra se méltóztassék hinni, hogy Szöged, móg a vidcke messze esik az én Somoayomtól. Érzelmileg aic-g külöuöskép közel van. Egy halhatatlan s múltjában még nu is verhetetlen, név köti össze — Atilla királ.. . . Szándékosan irora igy, hogy Atilla. Az én szememben még ma is a legnagyobb csoda. Az is marad. Micrl? Hát éppen ezt akarom elmondani. Rögök alá boldogult drága Móra Ferenchez amolyan „verscs-kaperdalok" fűitek engem. Sokat jártunk-keltünk jlt. Psten, sokat váltogattuk a lépést az aszfaltdülökön; kiváltkép enyhe esteken, amikor a pesti égre rátelepednek a budai apró felhők és „magyaribb" abrosszal vonják be a csillagok közötti sétatereket. Csak erre az egy szóra ucm találtunk rirnet soha — Atilla . . . Nem is csoda. Maradjon ez a rév mentes a késői és különöskcp satnya igricek penná-jától. No rímeljék, ne verseljék, költemény ez egymagában is. Az-..enyészet-gödör", amelynek mélyén Az aranyszőrű bárány költője pihen, — nem is pihen, hitem szerint álmodik a félegyházi, Daru-utcai öreg szűcsről, meg örököst szomorú mosolyú hitveséről, szóval a szöleiröl, — voltaképen ugyanolyan gödör lehet, mint amilyenbe Atilla hiveit temethették a Szöged környéki népek. A Tisza medrébe ásott sir sc lehetett nxís, elvégre gödör-gödör. Csak hát abba hármaskoporsót tevének a hunok s a hármas koporsó szörnyű mély csendjében feküdt -a túlvilági rab, Istennek elszakadt ostora, Atilla. Szegény drága Mórának mennyi gondjabaja volt ezzel a sirral. Milyen sokat mesélt nekem azokról a szögediekröl, akik egyre-másra megtalálták Atilla királyt. Sok baja volt a világnak Isten ostorával, amig élt, Móra idejében sok haja volt vele a tanyavidékieknek is. A világ minden nemzetének fantáziáját foglalkoztatja amióta csak kihűlt szive kelyhe. Ebből következik, hogy az olyan kis fészekben is emlegetik rettegett nevét, mint az a városka, ahol cn először láttam meg a felhők tiszta országutját. Nos, ez a kis város ott picinyül Somogyban, s ff régi. népi neve Atád. Járásszékhely, ám S a községháza homlokára ez van irva: VÁROSHÁZA. Hatezer somogyi szedi benne a lélekzctet. Duuántul hatezer ember ha egyosordában él, már „várost" jelent, emeletes házakkal, szobrokkal, ra Járdákkal és vicinálissal ... No meg: „községi leg segélyezett" polgári iskolával . . . Bocsánat a hosszú ösvényért, amelyen a szavak papucsában voltaképen csak most értem cl mondanivalóm gerincéhez, itt következik: miért a lógna eyobb csoda még ma is a széniemben a Tisza mélyén pihenő Atilla király Történt vala régen, a mesék idejében, n béke álmában, szivet őrző várban, — egyszóval a boldog Isten 1912-iki esztendejében .junius, avagy a „merengős esteiek" havában, (igy nevezte a somogyi Csurgón professzoroskodó Csokonai Vitéz Mihály a boldog juniust), hogy megtartat tik a vizsgák az atádi polgári iskolában. Nagy esemény a vizsga. Különöskép a polgáriban. Mert nálunk szépdivat, hogv a nagvutyai pógar épp ugy, mint a hentes, a szűcs, a takács, a mézcsliábos, a kisfüszcrcs, a szíjgyártó .a bognár, a csizmazia, a köteles, a patikussegéd, a szabó cs foltozőszabó, az irnok, a esendői-tiszthelyettes, a fináncék, a íupásőrracsler ur, a csendcskcdélyü bakter, az elemi és polgári iskolai pedellusok polgáriba járatják a serdülő fejű csetnetét. Gimnázium nincs. Ez is szép tény, hogv kultura van. Igy liát a csendcskebb népjség lelkiösmcrctcscn taníttatja a felcseperedett magzatot. Négy polgári sokat jelent az iparosnál s a kisirnoki családban is. Aki nálunk négy polgárit ..végzett" — arra kimondja a dicséret, hogy oskolázolt férfi. Tud szorozni, osztani, kivonni, ismeri a köbgyököt, Európa és a világ történelmét, konyit a dor-die-das-hoz is, nem jön éj biztosítanak az Orion nyomógombos automata készülékek. Az Orion 977* tel őt, az Orion 999 v.típusú rádióval tíz különféle állomást lehet egyszerű gombnyomással beállítani 'RIÓN 977*999* KAPHATÓ MINDEN ORION RÁDIÓKERESKEDŐNÉL Díjtalanul bemutatta. Rtai radtófái becserélt Márton Az összes ujtypusü ORION rádiókészülékeket készséggel bemutatja DEUISCH ALBERT Hl. Szeged, Kárász ucca 7. Teleion 19-76 Kedvező reszreillzetasre Is ftaDiatá< Az összes ujtypusu ORION rádiókészülékeket készséggel bemutatja. őlíEr^Il£J^ i Qéry Gépáruház r. I. Szeded, Kárász u. II. Telefon 33-TI. ' Szeged, Kelemen u. II Kedvező részletfizetés Lakásén díjtalanul bemutatja, régi rádióját maga álban beszeréll, hosszú részletfizetést nyújt S Z E Q E o zavarba, ha azt kérdezik, hogy mi is a H'O, — legfeljebb utálkozik . . . Egyszóval müveit férfiúvá válik s ha megkérdik tőle, hogy mi is Európa legészakibb városa, szemrebbenés nclkiil vágja rá, hogy Ilammcrfest . . . Történt volt, hogy Lencsés Péter nyugalmazott utkaparó ur unokájának is a fent emiitett boldogságos békenyár juniusában kellett volna vizsgáznia. A polgári iskola IY-ik osztályából. Lencsés Sándorka kevésszavú, szorgalmas, derékindulatu kisdiák volt, a nyugalmas tanulás okából lakott a nagyapjánál, mert otthon, az apai csizmadiaházban tizenkét gyerektorok kántálta a mindennapi kenyér kórusát A nagypapa egyedülséges kisházban lakott, a Veréb-utca alján. Özvegyi sorban. Sándorka nap, mint nap neki mond fa fel a leckét. Igy aztán lassan-lassan tudós férfiúvá vált .a nyugalmazott utkaparó, szorzott, osztott, kivont, megtanulta a der-die-dast, gyököt vont és többek között megismerkedett Atilla királyunk dicsőséges történetével is. Elejétől végig elolvastatta a „tananyagot", telente például, hósüvitő estéken kétszer is egyhélco. Nos, szegény Sándorka ágynak dőlt a vizsga napján. Mi lesz most? Kétszer is átüzentek a pol gáriból, hogy együtt ül mar a községi!eg segélyezett nagytanoda vizsgabizottsága, miért késik a legpontosabb diák? Az öreg, Kossuth szakállas nyugalmazott utkaparó ekkor igy szólt: — Nc busulj cdös onokám, kikapod tc azért a negyedik év vegzeti értesítőjét! És felöltözött. Fekete ünnepibe. Otthon keiuényitett gallért s Kossuth-nyakkendőt diszitett magára. Beballagott a polgáriba. Dél felé járt, Strclicz harangozó már készülődött is a leves versnek elkongatására. A negyedik osztályba történelemből folyt a szigorú vizsga. Mikor az öreg betoppant, a tanári kar s a bizottság nagy meglepetéssel fogadta. Lencsés Péter uram meghajolt szépen s előadta a bajt. Beteg az „onoka". Az oroka ,aki szinkitünő volt négy éven át. Dicséretes magaviseletű. Azt gondolta hát. — minthogy szüntelenül együtt tanult vele odahaza —, vizsgázhatnék az onoka helyett. És üreg bajusza alól olyan szépen hulldogáltak a kérő szavak n tekintetes tanári kar felé; hogy megsajnálták az öreget. No jó, vigye kánya, mi baj lehet. Vizsgázzon hát kegyed. Az- öreg beült a padba. Kissé nehézkesen És igy is kelt fel, amikor a történelemtanár leitatta neki a kérdést: — Nos kérem, Lencsés Pctcr, alias Lencsés Sándor polgáriiskolai negyedik osztályú tanuló, beszéljen valamit Atilla kjrálvról. — Hát kérőm alássan, hol is kezdjem, hun végezzem — szórta a csendes szót Lencsés apó —. ez az Atilla igöil nagy királ vöt. Röttcntö vét aü ereje. Hát még a seregi száma. Ez kérőm annyi vitézzel röndölközött, hogy ha akarta vóna, betemethette vó«a velük a Tiszát, meg a Dunát. De nem töttc. A. két foló meg most is mügvan . . . Hát, hogy visszatérjek a szegénykés irás elejére, ettől az időtől kezdve csoda az én szememben Atilla király . . . Milyen nagy volna minden magyarok boldogsága, ha megtalálnék sírját. A sirt a Tiszában Abban a Tiszában, amely a Dunával együtt még ma is meg van az ö jóvoltából. Erzsébet kW szíllí Budapssi IV., Eqyetem-ulca 5. sz. Kényelmss tiszta szobák napi 4 oeiqií'ő!, fe jes pbizü 7 peníítöL