Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-06 / 5. szám
Péntek, 1939.1. 6 KERESZTEM POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 5. szám Üzenet a túlsó partról A túlsó partot ezúttal nem szimbolikus értelemben emiitjük, nem a Lethé-n, hanem az Óceánon tuli tájakról érkezett üzenet azzal a gondolattal s talán azzal a hittel is, hogy segítsen elrendezni az a lélektelen káoszt, ami a reménytelenség sötétségével borult rá a pusztulás világrészére, amelyik valamikor a hitnek, a kulturának' és civilizációnak fáklyáját tartotta magasra. Amerika kilép abból az elzárkózottságból, amibe a M o n r o e-e 1 v dogmájával menekült, a világunk összezsugorodott s ma közelebb vannak egymáshoz a világtájak, mint valamikor az egymás mellett élő városok voltak. Az időjárás jelentésekben gyakran olvassuk, -hogy Szibériából közeledik a fagyhullám, vagy az Atlanti Óceánról készül betörni a meleg s a szellemi élet időjárása még nagyobb területeket, még távolibb messzeségeket ölel -össze egy •— végzetbe. Már Amerika sem érezheti magát "biztonságban csak azért, mert köztünk van az óceán. Valamikor még Anglia is gőgös elzárkózottságot érezhetett, Hekuba volt neki a kontinens, hisz közöttük volt a csatorna. Ma mar Anglia a kontinenshez tartozik s Amerika is kénytelen vállalni a iészt mindazért, ami itt történik. Minél testvértelenebb a szellem, annál testvéribb közelségben élnek az emberiségnek nemzetekre tördelt részei. Amig tehette, Amerika önmaga számára is tilalmat állított fel, mert az európai politika beavatkozásával szemben csak az európai politikától való távolmaradással tudott védpkezni. De be kellett látnia, hogy a struccok módszere nem —- politikai módszer. Ha mi nem foglalkozunk a politikával, a politika foglalkozik velünk. S Amerika ma már csak ugy tud védekezni az európai politika fenyegetésével szemben, ha azt pacifikálja s igvekszik visszavezetni azokhoz a tiszta eszmékhez, melyek fundamentumáról soha nem lett volna szabad letévednie. A vallás, a demokrácia és a jóhiszeműség, — ezek azok az orkánumok. amelyek segítségével Roosevelt helvre akarja hozni azt, amit Wilson megrontott. Ma már ott tartunk, hogy amikor a demokráciát emlegeti valaki, amikor nem is tudunk másra gondolni, csak a 13 e n e s-f é 1 e demokrácia hazugságaira és erkölcstelenségére. Pedig nekünV talán mégis Kossuth Lajosra kellene először gondoln u n k, — először és mindig arra a „csudálatos forradalom"-re. amelyik felemelte a jobbágyságát és leszállította az arisztokráciát. Az volt az igazi demokrácia, amelyik felemelte a mélységek lakóit s közelebb hozta a földhöz a magasságok haszonélvezőit. Mi gondolhatunk Kossuth Lajos demokráciájára, a negvvennvolcas átalakulás nagyszerűségeire, a jobbágyfelszabadításra, a nemzeti erők öszszeterelésére, az előjogok megszüntetésére s minden vivmánvára és alkotására ennek a történelmi átalakulásnak. Ha a demokráciát megtagadnánk, a nemzet történetéből a legragveo-óKh lanokat tépnénk ki. S amikor n épi iránvba terelődik a politikánk tengelve,— mert van egv belső tengely is, amelviknek egvik csanégya a k e r e s z t é ny s é g, m ásik csapágya a nemzeti szellem, — akkor az a kötelességünk, hogy a népi irányt nem a „v ö 1 k i s c h", hanem a valóban magyar, valóban nemzeti, valóbankeresztényi cs valóban demokratikus tartalomban kell keresnünk cs lehet megtalálnunk. Aki a vallást, a demokráciát, a jóhiszeműséget megtagadja, az nem élhet szellemi közösségben azokkal, akik a tekintélyt a népjogokkal olvasztják össze" s akik a nemzeti élet alapjává akarjak tenni a mély vallásos érzést s a vállalt kötelességek becsületes és jóhiszemű teljesítése-nek biztonságát. A mai nemzedék még életében találkozik a r á v á r ó végzettel, — jósolta meg nemrégen Amerika Cézárja. S a végzet, — mint az örök sorsszinfónia melódiája, — egyre kopogtat már életünk kapuién. Ezt a találkozást nem tudjuk már elkerülni, de nem választhatjuk a gyáva menekülés ösvényét sem. A feladat adva van szamunkra: öszsze kell fogni minden nemzettel, mely a béke ügyét szivére vette. S mi már csak azért is harcolhatunk a békéért, mert igazBudapest, január 5. A Nemzeti Egység Pártja csütörtökön este 7 órakor a párt klubhelyiségében H ó m a n Bálint pártvezérhelyettes elnöklésével ülést tartott, amelyen megjelentek: vitéz Imréd y Béla miniszterelnök, Teleki Pál gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, Remény i-Schneller Lajos pénzügyminiszter, Kunder Antal kereskedelmi miniszter, Tasnád i-N agy András igazságügyminiszter, Teleki Mihály gróf földmüvelésügyi miniszter, V a y László báró, Antal István és Lukács Béla államtitkárok, Karafiáth Jenő főpolgármester, B á r c z a y Ferenc pártelnök, B á r c z a y János, Kölcsey István, T őrs Tibor pártelnökök, vitéz KolozsváryBorcsa Mihály a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, a párt képviselőtagjai, felsőházi tagjai és a főispánok nagy számban. H ó m a n Bálint helyettes pártvezér üdvözölte a miniszterelnököt és a kormány tagjait az újesztendő első értekezletén, majd igy folytatta bejelentéseit: — A miniszterelnök ur a december 13-i elnöki tanácsülés elé terjesztette azt a korábban már megemlített elgondolását, hogy országos mozgalmat kivan megindítani abból a célból, hogv széleskörű programját a nemzet legszélesebb rétegeire kiterjeszthesse, ennek a mozgalomnak célkitűzéseit országszerte megismertethesse és a magyarság széthúzó, értékes erőit egy táborban egyesítse. — Elnöki tanácsunk a miniszterelnök ur elgondolását egyhangú helyesléssel tudomásul vette. Fölösleges hangsúlyozni, hogy azok a közlemények, amely egyes sajtóorgántrmokban méregkeverő célzattal (hosszantartó helyeslés, közbekiáltások: 8 Órai Újság nélkül nincs béke sem. A béko nem öncél, a rendeltetése az, bogy strázsáju legyen annak, amit az igazság megteremtett. Mi népi politikát akarunk, tehát demokráciát, békét akarunk, tehát igazságot s azt akarjuk, hogy a vallásos érzés elmélyülése teremtse meg a kereszténv szellem uralmát, a végtelen uralmat a véges világban. Nem akarjuk elereszteni senki kezét, aki a mienket megfogta, de nem akarjuk megtagadni azokat az eszméket sem, melyekben éppúgy kell biznunk, mint leghűségesebb barátainkban. Mi az eszméknek is szövetségesei akarunk maradni, azoknak az eszméknek, melyek a békének, szeretetnek, az elesettek és megtaposottak fölemelésének gondolatát hintik szét a feldúlt világ ágyutalpakkal felszántott barázdáiba s mcIvek harmóniát tudnak teremteni a lélek világa és a külső világ között. S e két világ között a hid nem lehet más, mint a nemzeti érzésnek, a vallósos hitnek és a béke' akaraténak örök, elválaszthatatlan kapcsolata. sági) erről a mozgalmunkról megjelentek, a helyzet nemismeréséből erednek. Ezért ezek fölött a sajtóhírek fölött derültséggel napirendre kivánunk térni (helyeslés és taps). Ezután vitéz Imrédy Béla miniszterelnök szólalt fel. — Az elnöklő pártvezérhelyettes ur szavaiból — mondotta —, értesültek arról a mozgalomról, amelynek zászlóbontó gyűlését a pénteki nap folyamán tartjuk meg. Ez a mozgalom azokat az eszmei célkitűzéseket irja zászlajára, amelyek egy ilyen jobboldali reformpolitikának jellemző vonásai. Magasabb eszmei sikra akarom helyezni ezt a jobboldali reformpolitikát. A cél pedig az volt e mozgalom megindításánál, bogy kívületek, akik velem együtt egy párt keretében vagyunk, ugyanazon eszmét szolgálni megnyerjük és keressük azokat az elemeket, amelyek ennek a pártnak keretein kívül, vagy általában pártkereteken kívül állanak, hogy ezáltal szélesebb bázist és nagyobb stabilitást adjunk a magvar kormányzati politikának. Megyünk tovább a magunk utján, mint politikai párt, de ugyanazon eszmei célkitűzések jegyében, amelyekkel ezt életre hivták. A miniszterelnök ezután a párt általános helyeslésétől kisérve, röviden ismertette a mozgalom programját és bejelentette, hogy a mozgalom célkitűzéseit a pénteki zászlóbontáskor fogja ismertetni; Végül szembeszállt azokkal az alaptalan állításokkal, mintha az uj mozgalom megindításával vezérkrdés lenne a célja. Miután a párt egyhangú helyesléssel tudóA földbirtokreform alapelveit ismertette a föídmüveSésügyi miniszter a NEP csütörtöki értekezletén