Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-05 / 4. szám

4 D É [ M A G y A R O R S Z A G Csütörtök, 1950. január 5. A zsidójavaslat Megjelent a javaslat indokolásának hiteles szövege Budapest, január 4. Mint ismeretes: a közel­múlt napokban nyilvánosságra került a második zsidójavaslat kinyomtatott szövege, tegnap pedig egyes közlések jelentek meg a javaslat indoko­lásáról. Ezeknek a közléseknek a hitelességét — amint már jelentettük — illetékes hely megcá­folta és oz indokolás hiteles szövegét szer­dán tették közzé. Az Indokolás bevezetőben arról szól, hogyan alakult ki Magyarországon a zsidóság arányszáma. — A keleti jellegét még egyáltalán nem, vagy alig Ievctkőzölt z idóságot — mondja az indoko­lás hiteles szövege — Magyarország nyugati fel­fogása részesítette az ország kulturális és gazda­sági javaiban, pedig ez a zsidóság nagyrészben nemcsak megőrizte kc'ctröl hozott vonásait, ha­nem tömegeinek az ország lakosságához viszonyít­va, számarányában is, a keletre fekvő államok zsi­dó: ágának az arányát közelítette meg. Ezután azt mondja a javaslat, hogy történelmi okok miatt a nemzet régi hagyományokkal biró olyan gazdag és öntudatos kereskedő népréteget r.cni nevelhetett, mint Nyugateurópa többi orszá­gai, ebből következik, hogy Magyarország a zsidó­kérdés szempontjából különleges, a nyugateurópai államokéhoz nem hasonlítható helyzetben van. Ma­gyarországon kétségkívül volt és ma is van szá­zadok óta itt élő zsidóság, de nagy többségük a XIX. század első felében vándorolt be. Az indokolás ezután kitér a javaslat egyes sza­ka-ziira és azzal érvvel, hogy az izraelita hit­fc.okczethcz va'.ó tartozás megszűnése nem ered­ményez változást a l'aji közösséghez tartozás te­kintő.ében. Foglalkozik ezután az indokolás a fél­zsidókkal, majd a hadiszolgálatot teljesített és harctéri kitüntetést kiérdemelt zsidók ügyével. Er­ről az indokolás azt mondja, hogy azért kellett szigorítást a'kalmazni, mert »a tűzharcos jogosít­vány igazo'ása körül visszaélések voltak tapasz­talhatók*. Külön fejezet foglalkozik a közjogi rendelke­zésekkel. — A javaslat a közjogokból nem zárja ki a zsi­dóságot — mondja az indokolás —, azonban biz­tosítja, hogy sajjátos szempontjaik ne zavarják meg a nagy akaratmegnyilvánulások nemzeti jel­legét. A közhivatalnokokra nézve azt mondja az in­dokolás, hogy erre a rendelkezésre azért van szük­ség, niort a zsidóság általánosságban nem tud el­vonaíkozni a különleges zsidó érdekektől abban a mértékben, amint azt a különös tárgyilagosságot és odaadást kivánó közszolgálati viszony követeli. Rész'ctesen szól az indokolás a sajtó ügyéről és ennek során ezeket mondja: — A sajtóviszonyok tekintetében a forradalmak óta lényeges haladást lehet megállapítani a tiszta nemzeti és népi érdekeket szolgáló sajtó és az ennek niegfe'elő publicisztikai^ szellemiség kifejlő­dé ének irányában, nyilvánvaló azonban, hogy a kérdés teljes megoldása törvényhozási intézkedés né kül nem lehetséges. Azért van szükség hasonló intézkedésekre a művészeteknél, mert a zsidóság a küzvé emény lelkiségének kiformálódása tekinte­tében a művészetek révén is erős érvényesülési lehetőségekhez jutott. Az indokolás ezután a szabadfoglalkozásnak uj irányszámáról szól és azzal indokolja a kamarák­nál az arányszám ujabb leszállítását, hogy az el­szakított Felvidék tiszta magyarlakta területeinek visszacsatolásával mintegy 100.000 olyan keleti zsidó került vissza az országba, amelynek számot­tevő része husz éven keresztül támasza volt a Cíeh-szlovák köztársaságnak. Az iparigazolványokra vonatkozóan a következő megállapítást teszi az in­dokolás: — A közvélemény felismerve, hogy a mezőgaz­da-ág magában véve nem biztosithatja a keresz­tény magyarság megélhetését, régóta aggodalom­mal szemléli az iparostársadalom kicserélődésének folyamatát. Ennek a káros változásnak kivan gá­tat vetni a javaslat; ezért megtiltja, hogy a zsi­dóknak kiadott ipa.rigazolványok .száma az egyes kö "égerben kiadott összes iparigazolványok szá­múnak a z-itíók hozzávetőleges országos számará­nya s.e;|nti (i százalékot meghaladja. Végül a kivándorlásról szól a javaslat Indoko­lása és ezt mondja: — Ha olyan földterületre, vagy országba ki­vannak a magyarországi zsidók kivándorolni, amely a zsidók bevándorlása ellen nem emel kifogást, ezt a törekvést a kormányzat minden alkalmas eszközzel kell, hogy segítse. Ezt a törekvést neim gátolják a. kivándorlási tőrvény rendelkezései. Ezért indokolt a minisztériumnak felhatalmazást adni. A kivándorlásra vonatkozó jogszabályoktól való eltérések részletes felvétele a jelen törvénybe a kérdés ezidősaerinti állapotában nem lehetsé­ges, mert a kivándorlás és a másuttl letelepedét kérdése nyilván hosszabb nemzetközi tárgyaláso­kat tesz szükségessé. — Nincsen olyan szándék —> mondja végül a javaslat —, hogy a vagyontárgyak külföldre kivi­telét jelenleg korlátozó jogszabályok rendelkezé­seit arra kívánná felhasználni a kormány, hogy a kivándorló zsidókat vagyonuktól megfossza. Jaross Andor beszéde Rimaszombaton a visszacsatolt felvidék hivatásáról es munkólárOl Rimaszombat, január 4. Jaross Andor felvidéki miniszter szerdán beszédet mondott a felvidéki Egyesült Magyar Párt rimaszom­bati nagygyűlésén. Beszéde elején rámutatott arra, hogy a gömöri magyarság az elnyoma­tás husz esztendeje alatt példásan vette ki részét abból a küzdelemből, amelyet a felvi­déki magyarság magyarságának megtartásá­ért vivott. — A visszacsatolt vármegyékre kettős Hi­vatás vár — mondotta. Az egyik: becsületes életjogokat teremteni minden boldogulni akaró polgárnak, a másik hivatás: kisugárzó erőt kell jelenteni azokra, akik a határon tul maradtak, hogy megtanulják értékelni az uj magyar életet. — Tisztában voltunk azzal — folytatta —, hogyha elválunk a husz év alatt kialakult gazdasági organizmustól, nagy gazdasági fel­adatok fognak elénk tornyosulni, amely tő­lünk áldozatos készséget, összetartó munkát kiván meg. Ma tehát, amikor a felszabadulás óta eltelt két hónap tapasztalatai alapján lát­juk, hogy még nem rendeződtek át tökélete­sen a gazdasági élet kérdései, a felvidéki ma­gyarok feladata, hogy a nehézségeket min­denki megszívlelje, mindenki a maga hatás­körében igyekezzék megtenni mindent abban a tekintetben, hogy testvéreink életfeltételei megjavuljanak. — A felvidéki szellemről sokat szónokol­nak mások, de mi magunk is, a szellem na­gyobb felelősségérzetet jelent a társadalom I felé, befelé. Ez hassa át ma a kormányzatot, I az állam minden egyes hatóságát. Mi, felvi­dékiek az elmúlt néhány év alatt megtanul­tuk ezt magunktól. Vájjon lehetett volna-e fenntartani a magyar életet akkor, ha a sze­gény magyar ember nem tartott volna ki ve­lünk, hogyha a magyar falvak egyszerű né­pe, a kisgazdák, a mezőgazdasági munkások, a kisiparosság és a városok ipari rp"nkássága nem értette volna meg szavunkat. Bele akar­juk vinni a magyar közfelfogásba, hogy egyformán .kell értékelni a magyar embert, legyen az bármilyen rendű és rangú. Azoktól a felvidéki vezetőktől, akik a közélet fórumán dolgoznak, két hónap óta, elvárjuk, hogy ennek a szellemnek áldozzanak és en­nek érdekében tegyenek meg minden lépést. Feladatunk most az, hogy a közszük­ségleti cikkek árát leszállítsuk arra a nívóra, amelyet a föld népe meg tud fizetni. — A magyar kormányban meg van ehhez a teljes megértés, az árkormánybiztos máris sok cikknél ért el,árcsökkenést. Ha kell, nem keztyüs-kézzel is, hozzányúlunk a kartellekbez és meg fogjuk teremteni az egészséges ke­resztény közgazdasági élet feltételeit, amely azután már lehetetlenné teszi, hogy akadjon néhány hatalmas ur, aki bányaüzemeket, vas­gyárakat foglaljon össze konszernjében és ezen keresztül diktálja az árakat. — Amikor erről beszélek — folytatta —•) nyíltan foglalkozni kívánok a zsidóproblémá­val. Mi husz éven át bőséges tapasztalatot szereztünk abban az irányban, hogy kiket te­kintsünk zsidóknak és kiket, bár zsidó szár­mazásúak, magyarnak. Igazságos akarok lenni minden vo­nalon, azt mondom: azokat a test­véreket, akik zsidó fajuak ugyan, de velünk jó és balsorsban osztoztak, akik tehát nem kerültek el semmi látszólagos dologtól, kitartottak ve­lünk, azokat én továbbra is testvé­reimnek akarom tekinteni. — De nem vagyok hajlandó általánosítani: Nem vagyok hajlandó a zsidóságot felmen­teni azért,-mert akadtak néhányan derék zsi­dók. A zsidóproblémát a magyar állam kere­tén belül kell megoldani. — Azt akarjuk, hogy a magyar föld kizá­rólag olyan emberek kezében legyen, akik azért a földért élnek és halnak. Csehszlová­kia elnemzetközisitő földreformját korrigálni kell, a maradék birtokokat és a telepesek földjét oda kell adni a magyar pa­rasztság kezébe. *— Teljes mértékben hivei vagyunk annak — folytatta —, hogy a szlovákság és a ma­gyarság a Kárpátok medencéjében barátság­ban tudjon egymás'mellett élni. Márcsak az­ért sem vagyunk hajlandók egyetlen talp­olattnyi földet, semmiféle politikai aspiráció, vagy aknamunka alapján sem másoknak át­engedni. Nekünk olyan embertípus kell — fejezte be beszédét —, amelyikben a közös­ségi érzés tökéletesen kifejezésre jut. Szálába lőtt eny fiatal tánéi földműves (A Délmagyarország munkatársától.) Szerdán délután eszméletlen állapo'.ban levő fiatal férfit szállítottak be a mentők Tápéról a sebészeti klini­kára. A mentők je'entctték, hogy a fiata'ember, Lantos Pál 27 éves földműves öngyilkossági szán­dékból a szájába lőtt. A sebészeti klinika orvosai nyomban műtétet hajtottak végre a súlyos álla­potban levő öngyilkosjelöltön, akinek állapota vál­ságosra fordult. A tápéi csendőrség az öngyi'kosság hírének vé­tele után megindította a nyomozást az öngyil­kosság okának kiderítésére, de eredménytelenül. Az öngyilkost súlyos állapota miatt nem lehetett kiha'lgatni, búcsúlevelet nem irt. Fia'al felesége, akit nemrégen vett el, elmondotta, sejtelme sincs rö'a, miért követte el férje az öngvilko -.ságot. Hz A Meteorológiai Intézet jelenti este 10 órakor. I d ő j ó s 1 a t: Gyenge, a Dunántulon déliesre forduló légáram­lás, változó felhőzet, egyes helyeken, főleg délkeleten és keleten kisebb ha­vazás. Éjjel erős lehűlés, a nappali hő­mérséklet abc változik. ^^ Magyar nótadélután 1 január 6-án az Inartestületfoei?. Jegyek a OéSmapararszML

Next

/
Oldalképek
Tartalom