Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-04 / 3. szám

DEMAGYARORSZAG Szerda, 1939.1. 4. politikai napilap Népszámlálás = népszavazás Az uj év a nemzetközi politika magyar ezektorában sem kezdődik békességgel. A szlovák kormány nyíltan is, titokban is szembehelyezkedik a müncheni szellemmel, ami a jelek szerint az egcsz európai politika irányát uj utakra fogja terelni a régi ösvényről. A szlovák kormány rajtaütés­szerűén rendelte el Szilveszter éjszakájára a népszámlálást s az adatok összegyűjtőire bizta o számlálólapok kiállítását és az ada­tok beszerzését. S mivel a legmegbízhatóbb elfogultsággal s az igazság felismeré.-ére képtelen nacionalista szellemmel telitett Hlinka-ifjakra bizták annak eldöntését, hogy e nekik kiosztott területen lakók közül ki a szlovák, ki a német és ki a ma g y a r, nem nagy feladat elképzelni, hogy ennek a népszámlálásnak etnikai eredménye milyen távol fog állni a valóságtól. A népszámlálásnak ebbe a módjába r.em nyugodhatnak meg sem a magyar, sem a német kisebbségek. Hogy a népszámlálások­nak milyen történelmi szerep juthat, orra éppen Csehszlovákia legiűabb története nyújt tájékoztatást. S minél robban erősödik meg az etnikai elv, annál döntőbb fon­lossága lesz az etnikai statisztikának. Az etni­kai tudományban még a halottak is választójoghoz jutnak, mert sírke­resztek szövegei is adtak mar útmutatást, amikor egy város, vagy község népi hovó­tartozandósápát kellett eldönteni. A görögök népszavazásaikon kövekkel szavaztak, a h a­l o 11 a k sírkövekkel szavaznak. Az élők csalhatnak és hazudhatnak, de a ha­lottak elárulták, hoey kié volt a föld s mi­lyen nyelven beszélt a rajta élő nép. A ha­lottak a másuk igazságának és tanuságtéte­lének ..ibolvóntuli sugarait" elküldik az élők segítségére és bátorítására. Volt már ország — nem is régen —, amelyik elveszett egy rögtönzött népszava­záson. A néo megkérdezése ma nem babra megy. a, történelemnek ma lüktetőbb, élet­tel telitettebb anyaga a népszámlálási ív, mint a donériós levelek gyűjteménye. Azé az ország, akié az iskola. — vallottuk" vala­mikor, de most revízió alá kell vetnünk ezt n meggyőződésünket is: a z c az ország, akit a ncpszámlási ivek. igazolnak. Amikor a Felvidék sorsáért kellett harcba menni, nem a történelmi iog, nem a lelkese­dés, áldozatkészség és bátorság, nem az ezeresztendős mult. hanem az TOTO-es és lQ50-as népszámlálási eredmények mér­kőztek meg egymással. Ami a miénk" volt, ízért lett újra a miénk, mert a néoszámlá­Yis eredménye bizonyította be etnikai jog­címünk helvtállóságat. Ez az elv nem ked­vez az ezeréves map-var múltnak s nem ju­talmazza azt a politikát, mely türelmet. ^ en­gedékenységet, megértést és elnézést bizto­sított a nemzetiségi kh»bbségoknek s még­sem zárkózhatunk' el előle, mert Ka „olyan kevesen vagyunk, hooy abogyilkosokrrak is meg kell bocsátanunk", akkor nem vethet­jük el magunktól azt a politikai elvet sem, ami legalább részeiben szerzi vissza szárounl-ra azt. ami egészben a mienk. Minden n é u s z á m 1 á 1 á s voltakénen etnikai népszavazás. A megszámlált nép a kérdőivek kitöltésével községenkinti, általános és nyilt választáson dönti el az or­szág etnikai képét. S mivel az etnikai kép sablonja szerint rajzolják ma ki az ország­határokat, tulajdonképen a népszámlálás nem­zetközi kérdések közé emelkedik. S ha n népszavazásokat mindig nemzetközi ellenőr­zés mellett tartják meg, — nemzetközi eHen­őrzés mellett szavazott a Ruhr-vidék népe is —, minden államnak, amelyiknek vannak kisebbségei, csak nemzetközi ellen­őrzés mellett lehetne népszá m­íálást tartani. Ezt a nemzetközi el­lenőrzést helyettesíti azoknak a nemzetisé­gek aktiv és teljes jogú, irányító részvétele, akik az országban élnek s akiknek nemzeti és államjogi hovatartozósagát döntheti el a népszámálás etnikai eredménye. Ez a megfontolás mutatja, hogy milyen súlyos sérelme Szlovákia kisebbségeinek a népszámlálásnak az a módja, amit a szlovák kormány elhatározott s amit az elhatározást követő napon végre is hajtott. Ezért nem bizták a megszámlált népre a kérdőívek kitöltését, ezért nem ellenőrizhette a szám­bavett nép, hogy milyen nemzetisé­Páris, január 3. Tunisz zászlódiszben várta Daladier miniszterelnököt, aki a hétfői korzi­kai látogatása után a „Foch" páncéloscirkáló fedélzetén kedden délelőtt érkezett a bizer­tai kikötőbe. A francia miniszterelnök a csa­patni; tisztelgő sorfala között lépett partra. A bizertai erődök megtekintése után Dala­dier Bartióba, a bej palotájába érkezett, ahol a bej a tábornoki kar és mi­niszterei társaságában ünnepélyesen fogadta a francia miniszterelnököt. Daladier a trónteremben beszédet mondott. Kiemelte, hogy napról-napra erősebbek azok a szálak, amelyek Tuniszt cs Franciaországot egymással elválaszthatatlanul összekötik. A bej hangoztatta válaszában, hogv Fran­ciaország joggal számíthat Tunisz népének hálájára azért a munkáért, amelyet itt vég­lett. Tunisz népének valamennyi rétege ma­ga is közreműködött a szellemi és anyagi fej­lődés e müvében és mindig hálával és ra­gaszkodással viseltetik Franciaország iránt. A minisztei elnök délután ünnepélyesen bevonult Tunisz vá­rosába, ahol a francia és muzulmán lakosság nagy ünnepléssel fogadta. A miniszterelnök min­denekelőtt a Névtelen Hős síremlékét keres­te fel, ahol koszorút helyezett el, majd a fő­kormányzóság épületébe ment. Daladier tiszteletére rendezett ebéden mondott beszé­dében ezeket mondotta: XV. évfolyam 3. szám g ü n e k tüntetik fel az összeírok, ezért biz­•ták n nacionalista poltika zászlótartóira és fogyverhordozóira az összeírtak nemzetiségi viszonyainak meghatározását. Az utódálla­mok kormányai találták ki a névvegy­elemzést, addig fúrták, faragták, esztet­gályozták, sós kútba tették, onnan is kivet­ték, kerék aki tették, onnan is kivették az iskolába iratkozó gyermekek nevét, amig a Kovácsokról, Tóthokról, Némethekről és Ilor­váthokról kisütötték, hogy lehetnek horvá­tok, lehetnek németek, lehetnek szlovákok, de semmiesetre sem magyarok. De eddig ez a legnagyobb nyilvánosság előtt történt, fel lehetett ellene szólalni, lehetett ellene tilta­kozni cs harcolni is, de most a megszámlál­tok azt sem tudják, hogy a névhamisitó tanfolyam kitüntetéssel vizsgázott növendé­kei milyen nemzetiség kasztjába törik be a megszámláltak magyar, vagy nemet nemzet­ségét. A szlovák kormánynak ez az eljárása me­lyen sérti az etnikai elvet s a nemzetiségek jogait. Az államhatalmak kötelessége az, hogy e monumentális történelem­hamisítás ellen megvédjék idegen im­périum alatt élő hozzátartozóikat. — Tunisz városából kell elindulnia n ba­rátság üzenetének, nemcsak azért, mert Tu­nisz ennek a birodalomnak erős alapját al­kotja, hanem még inkább azért, mert Tunizia & mi országunk afrikai területének nagy ha­tárvidéke cs Tunisznak ebben a városában látjuk egész Észak-Afrikát, Agatirktől Gohe­zig 18 millió lakosával, földrajzi, politikai hasznát, tagozódottságának anyagi és erköl­csi erejével, kiapadhatatlan erőforrásaival. A miniszterelnök ezután emlékeztetett a birodalomhoz való hűségre és ennek megha­tó megnyilvánulására, amelynek Tuniszban tanuja volt. Az ebéd után a Gambetta-sugáruton meg­szemlélte a helyőrség felvonulását. Daladier este egynegyed 6 órakor vissza­tért a Francia Házba, ahol fogadta a bon­szülött és francia lakosság küldöttségét. Se­n i k, a nagytanács tuniszi osztályának elnö­ke, az arab lakosság nevében kijelentette, hogy ragaszkodnak a pártfogó nemzethez. Szerdán Daladier a ghabesi erődítményeket tekinti meg, majd a déltuniszi, úgynevezett „tuniszi Maginot-vonalot". Daladier csütörtö­kön Algiron keresztül tér vissza Franciaor­szágba. A korzikai látogatás A miniszterelnök ajaccioi és bastiai fogad­tatásáról a lapok óriásbetüs cikkekben szá­molnak bc. Ajaccio, Bastia ós egész Korzika Raladiert lelkes fogadtatásban részesítette, — állapítják meg a lapok. A Figaro beszámol orról, hogy 2 vob kor­Daladier Tuniszban Látogatást tett a tuniszi bejnél és beszédei mondott a főkormányzó palotájában - Szerdán megnézi az afrikai Maginoí~vonalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom