Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-03 / 2. szám

Kod cl, 11)39. ianuár 3. DÉL MAGYARORSZÁG A 35 éves DMKE nyilatkozik Széchenyi István dr., az egyesület lárs~ elnöke (A Délmagyarország munkatársátó'.) Magyarország legrégibb kulturális egyesülete: a DMKE harmincöt éve a magyar közművelődés leghivatottabb láklyahordozója. Minden rendelkezésére álló eszközzel terjeszti a magyar kulturát és idegenajku ifjúság szivébe ülteti a magyar szó, a magyar gonclo'at szeretetét. A harmincöt éves jubileum alkalmából fö.ke.estük a csöndben, de annál eredménye ebben munká'kodó DMKE vezetőségét, hogy kérdést intfzzünk az e'nökséghez az egyesület eddigi munká-ságára vonatkozólag. Erre az érdeklődésre alkalmat adott Váradíj Imre dr.-nak, a Dugonics-Társaság újonnan megválasztott elnökének székfoglalója alkalmából elhangzott kijelentése' is. Az uj elnök székfoglalója során megemlítette, hogy annál nagyobb szükség van a Dugonics-Társaság működésére, amennyiben Szegeden nincsen más kulturális célkitűzésű egyesület. Lássuk tehát, hogy mit dolgozott az elmúlt 35 év alatt a DMKE, mit tett a magyar kulturáért az az egyesü'et, amely jc'enleg Magyarország legnagyobb kömiüvc'ődési egyesü'ctc s amely — tekintet nélkül tagdíjfizetésekre — 45.000 pengőt áldoz ku'turd'is célokra minden esztendőben. Felkerestük Széchenyi István dr. közjegyzőt, a DMKE tárielnökét, aki Horger Antal ügyvezető-elnök távolié.ében az egyesület ügyvezetését Is ellátja. Széchenyi István dr. az alábbiakban nyilatkozott a DMKE működéséről: — Az egyesület az idén volt harmincötéves. Nem ünnepe.tünk, mert a harmincéves működésünk évfordulóját annakidején megültük, dr most annál inkább dolgoztunk. A DMKE 1922 óta uj életet él, azóta, amióta a háború vége felé fcJfügge.zteít autonómiáját visszakapta. Mire azonban az megtörtént, számos intézménye nem tartozott már a csonkaország területéhez. Ami pedig megmaradt, részben olyan állapotban voit, hogy az egyesületnek nem volt anyagi ereje rendbehozására. Ugy a debreceni, mint a makói internáiusunkat az időközi meg;záilások és forradalmak idején kifosztották, úgyhogy csak a puszta falak maradtak meg. Az autonómiáját visszakapott DMKE a debreceni épületet Debrecen városának eladta s ebből kifizette összes adósságait. A makói internátust a közoktatásügyi minisztériumnak adtuk bárbe s ebben az épületben ma is a közoktatásügyi minisztérium tart fönn internátust. A szegedi épületet Szeged városa vásárolta meg a Horthy-kollégium céljaira. — Az eredeti "cél az vo'.t, hogy a délvidéki városokban, úgymint Szegeden és környékén a magyar kulturát terjessze. E;zt a célját ugy véltd ieginkább elérhetőnek, ha internátusokat állit fel a küzépisko'ai tanulóifjúság számára. Az ifjúság igy minimá'is költséggel juthatott nemcsak ellátáshoz, hanem a majgya.r élet levegőjéhez is. Az egyesület a háború után nem tudta már megvalósítani törekvéseit ebben a formában. V nemmagyarajku ifjúság c'öl elvágták Szegedet s nem jöhettek ide középiskolába. Akik kevesen jönnek most is, azokat beogadja a Színt Gellért-konviktus, ami szintén a délvidékiek szolgálatára alapult. — Miként ke'Iett tehát a magyar kultura szolgálatában érteke iteni a DMKE erejét? — folytatta Széchenyi István dr. Ugy véltük helyesen ertékesiteni, hogy a Délvidékről szánnrzott főiskolás tanulók számára anyagi'ag lehetővé tesszük tanulmányaik folytatását. 1922—23-tól kezdve minden esztendőben 25— 30.000 pengőt fordított a DMKE ilyen és ehhez hasonló magyar közmüve ödési célokra. Ma ott tartunk, hogy e_ek közül igen sok már befutott, érvényesült az életben és ezek a szegény származású emberek hálával tekintenek vissza a DMKE egykori támogatására. — He'yesnek lartotta a DMKE igazgatósága ezt is s a magyar kulturát vélte vele szolgálni azzal hogy a kulturházak és templomok építését támogatta. Elsőrangú céljának tekintette és tekinti ma is hogy a magyar falusi és tanvai olvasó- és gazdaköröket könyvekkel lássa el. A magyar népművelés fejlesztésére, a népművelési bizottság céljaira minden esztendőben tekintélyes összsget adott a DMKE ig zgatósága és a most e'mult 1938-ik esz. tondőben a DMKE kezdeményezésére állították fet Szegeden egyesületünk és a kultuszminisztérium anyagi segítségével az clsö tanfolyamot, amelynek hivatása a népművelési előadók helyes kiképzése volt. — Ugyanebben az esztendőben még egy lépéssel tovább mentünk, amikor megalakítottuk DMKEkulturközpont néven az első alosztáiyt, amelynek célja a magyar színművészet támogatása mellett lehetővé tenni a csekélyebb jövedelemmel biró lakosság részérc a színházi kultura élvezését. Ez a kulturkö'.pont bocsátotta közre a DMKE-kulturpengöket, amelyeket a színház és a Harmónia hangversenyiroda előadásaira egy pengő értékben elfogadnak s aji.e'yekct a DMKE 55 fillérért bocsát a tagok rendelkezésére. Októberben megszervezett kulturkö:pontunk eddig több. mint tizezer kulturpengöt adott cl s a színháznak és a közönségnek is olyan szolgálatot telt ezrei, amit a jövőben még fokozni kiván. A kulturküzpontuak ma ötven csoportja van már s remélhető, hogy ezután a rnegindulás előtt a jövő sziniszazonban nagymértékben fokozódik majd a DMKE-kulturpengők igénybevétele és erzrl olyan értékek kapcsolódnak be a közönség sorába, ainCyek eddig anyagiak miatt •vagy egyáltaláu nem, vagy csak igen ritkán látogatlak a színházat. — Ebben az évben kívánta megvalósítani az egyesület azt a gondolatot is, hogy a minden rendű és rangú munkásság részére másfélpengös havi befizetés ellenében havonta két színház- és egy hangverscnyelőadást adjon, amely színházi és hangversenyestéken a másfél pengőt befizetett munkások sorsdöntés a'apján hu zrk ki a maguk jegyeit. Előadás után pedig villamos állt volna a munkásság rendelkezésére, hogy a város legtávolabbi részeire szállítsa őket. Ezt a gondolatot éppen a sziniszezon kezdetérc cső élesen feszült külés be'politikai helyzet, a behívások és bevonulások folytán nem sikerült megvalósítani, nem kétséges azonban, hogy 1939-ben meg fogjuk valósítani. — További célja a DMKE-nek a magyar közművelődés fejlesztésével kapcsolatban az, hogy tagjai és meghívott vendégei kiszálljanak a környező kisebb-nagyobb városokba és a közművelődést e'örnozditó előadásokat tartsanak s egyúttal a vidéki városokban is megalakítsák a DMKE-fiókokat, mint ahogy az autonómia felfüggesztem elölt megvoltak s ezekben a vidéki városokban is bevezessék a színházi kulturpengő itézmenyét, egyszóval hangoskodások nélküli komoly munkával előlilozditsák a magyar közművelődés fejlesztéséi. Befejezésül elmondotta még Széchenyi elnök, hogy az egyesületnek 3800 kötetes könyvtára van, tisztán szépirodalmi müvekből állították össze és a 2 pengős évi tagdíj fejében ez is a tagok rendelkezésérc áll. Nagyszabású tervük az is, hogy a közeljövőben olvasótermet nyitnak az 1922 óta összegyűjtött szerb és román megszállott területeken megjelent magyarnyelvű hírlapok és folyóiratok Számára. ERDELY1 OR JARAT Akikért imádkozik az erdélyi magyar nép... (A Délmagyarország munkatársától.) Husz éve már, hogy otthon csak a rádióban hallgathatjuk minden magyarok imádságát, Kölcsey Himnuszát. Husz éve már, hogy idegen zászló előtt kényszerülünk tjsztc'gésre, husz éve, hogy idegenül nézünk -az uralkodó hatalomra és a hatalom uralkodójára... Kölcsey megyéjében, Kölcsey Erdélyében... A magyar sors kegyetlen paradoxona ez! Azért ízámontartottunk mindent, ami itthon történt. Együtt sírtunk és együtt örvendeztünk az anyaországgal. Rettegtük a kisantant halálosnak látszó ö'c'ését és rettegjük a Drang nach Ostenf... Féltettük és féltjük ezt az országot és minden magyart, ha idegen érdekekért vérzik. Mindenkit számontartottunk s kü önös büszkeséggel tö'tött el az a tudat, hogy mi is hozzájuk tartozunk. Minden városnak megvaij a maga büszkesége, akinek — ha a nevét em'itik — ti-ztc'etet kelt még a többségi .nép józanabb fiaiban is. Nagybánya szinte jóvátételt érez abban, hogy a legelső magyar ember: Horthy Miklós kormányzó vitc i nevében. Ugyanígy vagyunk Szatjnáron és Aradon. Ebben a két városban töltötte életének javát Csécsi-Nagy Imre református esperes, aki annakidején az egyház nevében megáldotta Horthy Mik'ói sorhajóhadnagy és Purgly Magda házasságát az aradi református temp'ombun. Atyjának vallja és érzi Horthy Miklós kormányzót az erdc'yi magyar nép. Érte imádkozik akkor is, amikor a román uralkodó születés-, vagy névnapja alkalmával a magyar tisztviselőt román templomba kényszeritik. Egy magyar tisztviselő beszélte a közelmúltban: — Hiába mondjuk, hogy mi katolikus, vagy református magyarok nem mehetünk a görögkeleti templomba. Megkövetelik tőlünk. Egy ivet keil aláírni akkor i-, amikor bemegy, akkor is, amikor kjjö.i az ember a templomból. Két eset van. Vagy engede'mcskedik az ember a parancsnak, vagy nem. Utóbbi esetben kidobják állásából. — Azt azonban nem tudják ellenőrizi, kiért imádkozunk. Mert imádkozunk: minden magyarok vezéróért és kormányzójáért: vitéz nagybányai Horthy Miklósért. A román statisztika másfél-, mi kétmillió magyárt tartunk nyilván a mai Románia területén. E kétmillió magyar között nagyon kevesen vannak, akik ne igy gondolnának Magyarország Nagyurára: a mi kormányzónkra! Hangosan mondani nem lehet, hadbírósági tortura és börtön jár érte. A centrális hatósági terror azonban nem tud behatolni a csa'ádba, az erdélyi Magyar Családba. Minden csa'ád egy-egy vár, egy.egy berebetétlen magyar vár. ahol tökélc.es magyar élet folyik. Itt szívja magába a jövő nemzedék a néma ellenállás aszúját. Az egységes magyar nyelvterületi magyar csa'ádok gyermekei jóval hamarabb megismerik a legelső magyar ember arcképét, emberi és katonai hősiességét, mint az óvodában az uralkodóét. És ezek a gyermekek azt is tudják, hogy mindezt fz'vük legmélyére kell bezárni. Nem bőszé'ni róla, de mindig rágondolni, mert ö cs eszménykép. A magyar gyermek kivétel nélkül katona akar lenni s tehet-e nagyobb katonaiderílt e'ébük eleveníteni, mint öt, a világháború és ti nemzeti megújhodás hösett? Ezer példáját látjuk ennek naponta. Egyik színmagyar lakosságú faluban történt az alábbi e-et. Magyar iskola nincs és a magyar gyermekeket bekényszeritették az állami, tisizta roniánnyelvü iskolába. Egyik család hétesztendős első elemiiskolás leánykája egy nap sirva jött haza az iskolából. Megkérdezte az apjátóJ: — Igaz, hogy nekünk román királyunk van? — Igaz — hagyta rá —, de azért nekünk mégse királyunk... Tanuja voltam a je'er.etnek és kíváncsian vártam a fejleményeket. És ez a negyvenéves, föld turó ember, aki végigharcolta az ö'saes frontokat, tűre"mesén magyarázni kezdte kisleányának azt, amit husz év óta annyian, annyiféleképen magjaráztak már... S amikor kiejtette Horthy kormányzó r.Cz 't. felkelt és a~ iniaköngvból kivet* egy újságodat. 1 kormányzó fényi, pe vcl' rajta... Mitiy-