Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-29 / 24. szám

gr-cárnap. 1939. január 29. DÉL MAGYARORSZÁG t/áth János: 15 SOLT ANY3A T e r t éW«H ragény Docska pálcásán járta a györöégétést. A' gazdát utasította, hogy mit hogyan tegyen. Háta mögött sugtak-bugtak cselédien, atnért hiába kontyolt az öreg Árpád fiatal menyecskét. A kora esteledésben bent is tűz köré iryültek. Árpád előtt az ital. Szaláné a közelében, lócán. Emese, Imes varrni való fölé hajolva. Docska a körön kivül. Elemlegetésből élnek: — Arnulf karácsonyra tette a koronázását — kezdi Árpád. —- Az a kivánsága Lányom, hogy menk is megjelenjenk — néz kérdően Docskára. — Itáliába menjünk? Nem volna rossz, csak igyen? — néz magán s áldott állapotán végig. Ez ellenzése egyúttal az útnak'. — Voltunk menk Na, Káró' koronázásán is veszi át a szót Szaláné és kifényesedik a szeme homálya az emlékezéstől. — Az uram behódolt néki és nem állt a tiszai evarok mellé. Azért meghijta Rómába. Száz lovassal és száz málhással indultunk útnak. Télviz idején érkeztünk. Egész Itáliában nagy tisztesség környékezett bennünket, a császár barátait. Az uramat a pápa ur keresztelte meg nagy ünnepséggel. Ez is egyik része volt ama világra szóló eseménynek. -- „A barbárok keresztvíz alá hajtják fejüket" — tolongott Róma népe a Szent Péter bazilika felé. Fegyveresek tiltották, hogy el ne állják az utat előlünk. Megjelent minden hűbéres. Napkelettől napnyugtáig felkelt a világ és zarándokolt Róma felé, hogy hűbéri szolgálatait bemutassa a császárnak, meg a pápa urnák, akik kezet fogtak a népek kereszt alá hajtására ... A vén asszony színesen és kívánatosan beszélte el bevonulásukat Rómába. Fogadtatásukat kiszinezte, a pápát és magát a császárt küldette elébük, mint Atilla elé. A salzburgi püspök, az eszéki főpap azon versengtek, hogy Szala alattvalói melyiknek hatalma alá kerüljenek? Színesen sorolta fel a templom óriás méreteit, díszítését, aranyoszlopait, mozaikképeit. Püspökök, apátok komor fejei, aranyezüst disze és a diakonusok légiója jelenült meg szavai nyomán. — A pápa ur fején hegyes föveg ült, két nagy pántlika lógott róla a hátára. A kisPapiai vánkost tettek a lába alá s a trónján felöltöztették. Nagy fehér üngöt adtak rá, A DéBmagyarországi regéwye •Jl III IIM'I I u imatfWi • •» ÍMinww>ir i • ,,, ——, Szened Városi Színház Ma, vasárnap dé'.után és este és hétfőn este Kávé habbal A legmu'attatcbb operett. Kedden este Ketten egy jeggyel! Három a kislány Schubert legszebb operettje. Szerdától minden este és vasárnap délután Csavargó herceg A legújabb e.-edeti opcrettbemutató. Délutáni előadások; Kedden: Bomtalzlet. Fi.léres helyárak! Csü.ortökön: Cvajorgó knej. Rendes helyárak Siómba.on: Kávé hcbla. _ya:árnap: Csavargó herceg.- Rendes he'yárak. | hogy a kövezetet söpörte, aztán arany-ezüsttől roskadó átalóst tettek a nyakába, hogy elől-hátul lelógott és befedte a fehér ümügöt lábig. A háta mögé keresztes pap állt. A püspökök, apótok aranybotot tartottak a kezükben. Zászlók lobogtak a szélben. Selymük kinccsel ért fel. Most bevonult a császár elé a pápa. A császár lehajolt, a térdére borult és megcsókolta a pápa ur cipelőjét... Lányai ezerszer hallották, de ezeregyszer is hódoló arccal s rátáguló szemmel, elernyedt szájjal figyelték. Árpád lerázó mozdulatát, hogy lábon csókolta a pápát a császár, igy senki se vehette észre. Ám a fejedelem is megbékélt, a folytatástól, hogy III. Leó viszont arcul csókolta a császárt és kézenfogva felemelte és a trónja mellé készített székbe ültette. Felettük trónolt Péter. A papok egyike a jobbja felől ülő Leónak aranyozott stólát, Károlynak pedig liliomos zászlót nyújtott. Most a pápa leszállt a trónusáról és a császárt kézen fogva vezette az oltár elé, hol aranykoronát helyezett a fejére. Árpád előtt igy egészen kívánatossá vált az itáliai ut: — Még kétszer fordul addig a hold, hát felkészülődhetünk s kényelmesen oda érkezhetünk Lányom. Két-három hónapos terhességgel el lehet indulni, Lányom. — Az ám — kapott a szón Szaláné 1—• téged is megáld a pápa ur, mint éngem Rendével. Éppen akkor voltam állapotos ... Tungos voltam én is, mint te. Egy itáliai javas azt jósolta, hogy fiat szülök, akit Istennek kell szentelnem ... — Ezt eddig nem mondottad' — kenődtek e lánvai. Docskának pedig öröm szaladta be az arcát. — Alii csak föl, no, állj — unszolták anyjukkal együtt a szemérmesen tiltakozó lónyasszonyt. — Persze, akár csak en. Farosodsz, hát fiad leszi •— k'áltott Szaláné. Az öreg feierWora nagyapás bólongatással bicegette a fejét: — Fi. fi. Hátul tungosodik. Kic^es is igy | volt. Emlékszem. Levente két lónv után | lett. Már búsulóink, hogv nem lesz fi. aki kövessen a székemben. A bába meciósolta. Mikor pőrMögélt. pmlókezem. a legelő mián tovább kellő •"ándaroln'mk. Szedelőzködünk egvik r°<rgel. Még álmából fel kellett zavarnunk. Szerette a komondorokat — csak Docska fievelt- feszülő arcízmokkal —, azok közül is kettő az ágva körül állandóan. Amint költögetik, a két eb előmászik az ágy alól. Leven+e. a boldogult, álmosan vééig nézi ebeit. Aztá" felemelkedik a térdére, bogy a kir feneke állt c=«k ki s mbbra kaffant: — Ketahómmí — Aztán balra kaffant: Hámm tutaí Docska arca boldoe revedez'ésbe terül szét. Az első eset esküvője óta. bogy melegen emeli szemét az öreg fejedelemre. Árpád észreveszi és hálásan folytatja: — Egerek alkalmatlankodtak Küngös szárított husa körül. Meg is* lelte a lyukat. Levente szája nyilik: „Lutta cica dolombol. Iligyli a komondol" — dúdolgatja és szalad a kökényesbe és tele szedi a tarsolyát kökénytüskékkel. Aztán fut az egérlyukhoz és tömi-tömi bele a sok tüskét- „Anyja, anyja — hivia elő Küngöst — nédd teleraktam tövissel az egérlvuk szóját é« mikor kijönne az egér, megszúrja az orrát!" 1 A gyerekesséjgőn mindenki mosolyog, kell használni, amelyet a legtöbben utánoznak, ha sikertelenül is. Biztos, enyhe, ":fáj'-J dalommentes hatás jellemzi az AKTI pici Hashajtó dragéekat. Este 2—3 szem Artin? bevéve, reggelre kellem e.s ürülést biztosit Docska pedig egyenesen jóízűen göcög, hogy a hasa is meg-megrándul. Árpád most jegyet vált a boldog utrai Mesél-mesél Leventéről. Docska pedig beleálmodja gyereke sorsát. Leventéébe és egybefonja. — Solt, amint az apja kívánta — beszéli Docska kettesben. — Solt lesz a neve. Aztán tervezgetésbe fog: — Bende tanitja aí nyugati tudományokra. Megszerezzük néki Pipin leckéit, miket nevelője Alkuin adott elébe ... — Mi van abban a tudományban Lát nyom? — Ilyen kérdések: Mi a tél? — Felelet: A nyár száműzetése. — A tavasz? — A föld festője. — A nyár? — Az a hatalom, amely süti a földet és megérleli a gyümölcsét. — Az ősz? Az év magtára ... Árpád homlokán felhő vonul át. Leküzdi a nemtetszését: — A mi tudományunkra ki vezérli, Lányom? —• Ukk táltos tanitja a rovásra s egyéb tudományokra. — A hadi fogásokra? — Bulcs — jelenti ki megfellebbezhetett lenül Docska. Árpádnak nir.cs szava rá, de érzi, Kogfl nem is tehet ellene, menye teljesen a Let vente embereivel, vagy a maga rokonságát val veszi körül gyermekét. Tudja, hogy ent nek az erős akaratnak érvényesülése, miatf majd asszonykormánnyal vádolják őt a kent dék, a vezérek s a fiai pártot is ütnek ellet ne. Nem ellenkezik. Bölcs nyugalommá! mondja: — Menk elég gazdagok" vagyunk, hogy 3 Kelet tudományát és a Nyugat szokását i3 eltanuljuk, édes Leányom. — Keleti kard és nyugati kereszt — les2 az utolsó szó is Docskáé. (Vége) R vidéki urikszisség kedvcnc hotelje az ESPLANADE nagyszál loda. BUDAPEST, III. ZSIGMOND UCCA 38—10. Telefonok: 151-735, 151-738, 157-299. Szemben a vílaghirü Lukácsfürdövel és Császárfürdővel, a Rózsadomb alján. — Teljes komfort,, folyó melegvíz, központi fűtés. — A Nyugati pályaudvartól 1 kisszakasz távolságra. A szálloda teljesen újjáalakítva, uj vezetés alatt áll. ELSŐRANGÚ CAFE RESTAURANT, POLGÁRI ARAK. Olcsó szobák pensióval, vagy anélkül. Hosz•Sw.'-i.. *> 'Vfo/STSöt* ".' Ü-Jr a* »