Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-26 / 21. szám

Csütörtök, 1939. L 26 KERESZTEflV POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 21. szám A magyar katona Lelkes meghatottsággal olvassuk azt a beszédet, melyet B a r t h a FSároly honvédelmi miniszterünk — Gömbös Gyula méltó utóda a miniszteri székben — a véderőtörvcny vitájában mondott. A beszéd szavaiból, mint mozaikkövekből, rajzolódik ki a magyar katona arca, azé a magyar katonáé, akire mint a minisztere mondotta, a magyar nemzet már ma is nyugodtan rábízhatta életét és sorsát. A körülöttünk élő világ soha nem látott méretek között fegyverkezik. Az állami költségvetések soha mai magasságukat nem multák felül és a hadügyi kiadások soha nem követeltek olyan nagy hányadot az állami költségvetésből, mint a mi időnkben. Az egész gazdasági élet átalakul municiós iparrá, békegazdálkodás már nincs i s, ami van, az már nyilt, vagy titkos municiósipar szinte az egész világon. A mai hadi készülődés mellett nincs arra idő, amig kivárhatjuk, hogy a háború kitörése után hogyan alakulnak majd át az ipari üzemek municiógyárakká, hiszen egy tank előállítása eltart egy évig. Az "államhatalmak szerte a világon ugy irányítják a gazdasági életet, hogy órák alatt átállítható legyen hadigazdálkodássá s az üzemek a háború kitörése pillanatában hozzákezdhessenek a háború legnélkülözhetetlenebb szükségleteinek fedezésére. Nekünk nincs vasunk, nincs rezünk", talán mondjuk inkább igy: nincs még vasunk és nincs még rezünk, — mert ha egyszer nem az etnikai, hanem a történelmi elv fog diadalmaskodni, lesz majd mindenünk, — de van emberanyagunk, van áldozatkészségünk s van bátorságunk a terhek vállalására és viselésére. S van tisztikarunk, melynek tudása, lelkesedése, munkaszeretete, nemzeti érzéssel és nemzeti kötelességekkel telitett szelleme hatalmasabb segítség és biztosabb oltalom, mint a hideg anyag, amit még kénytelenek vagyunk nélkülözni. A hadsereg lelkét megteremtette az idő, kiformálta a történelem s őrzik a ránkváró nagy kötelességek. S a nemzetben él már annak tudata, hogy nem rétegeződhetik már el egymástól a polgári társadalom ós a hadsereg, egyetlen nemzeti társadalom két, egymást támogató, egymást kiegészítő tényezője a hadsereg keretein belül és azon kivül élő magyar polgárság. A hadsereg nem idegen test többé a nemzet testében, mint volt a gyászos időkben, amikor idegen szellemet, idegen lelkiséget árasztott ki magából s bünbeesett cz is, aki magyarul beszélt, hát még: aki magyarul gondolkodott. Ezért a hadseregért áldoznunk keli, amit a hadseregnek nyújt a nemzet, — mondotta a bonvédelmi miniszterünk, — azt saját magának adja, ezt a hadsereget fel kell szerelnünk, hogy szellemével arányban álljon dologi felkészültsége is. Magyar munkáskezek magyar ipari üzemekben állítják elő mindazt, amire a hadseregünknek még szüksége van, hogy képes is legven azokra a vitézi teljesítményekre, amelyekre eddig bátorsága, magyar lelke s hősies szelleme képesítették inkább." A honvédelmi miniszter méltó szavakat talált annak a m a g n s z t a 1 á s n a k kifejezésére, amivel a nemzet hadseregére gondol s annak a legutóbbi időben is tapasztalt töretlen szellemét, hősies elszántságát csudálja, de méltó szavakat talált a honvédelmi miniszter annak az áldozatkészségnek megjutalmazására is, amivel a magyar társadalom részt igényel magának azoknak a terheknek viselésében, melyeket a véderő korszerű fejlesztése érdekében kell vállalni. A véderő vitájának nem volt egyetlen szónoka sem, aki a mai világhelyzetben leszerelést mert volna tanácsolni. A nemzetközi politika piacán minden nemzetnek annyi becsülete van, amennyi erőt tud kifejteni s azt már látjuk, hogy gazdasági utakat, kapcsolatokat és összeköttetéseket, az arany útját a fegyverek súlya s a felkészültség foka szabja meg. S ha a gazdálkodás nyelvén gondolkodunk, akkor azt kell mondanunk, hogy ma csak felfegyverzett nemzet tud exportálni s csak a fegyverek ereje tudja távoltartani a nagv nemzetek import-parancsait. A nemzeti élet kitíjnŐ szellemű és kiBudapest, január 25. A honvédelmi javaslat tárgyalásával kezdődött a képviselőház szerdai ülése, majd ismét mozgalmas inteipellációs vita következett számos felszólalással. R e i b e 1 Mihály szólalt fel elsőnek a honvédelmi javaslat vitájában. Kijelentette, hogy a katolikus egyház elfogadja a honvédelmi javaslatot, elismeri, hogy az államhatalomnak kötelessége háborút viselni, amikor erre jogos oka van. A leventeintézményben és a hadseregben fontosnak tartja a valláserkölcsi nevelést. Nekünk nem lehet eszményképünk a Hitlerjugend, a mi eszményünk, ha nem is száz százalékig, az olasz balilla rendszer, ahol az állam veszi kezébe az ifjúság nevelését, de pap irányítja a valláserkölcsi oktatást. A kard szerezte a hazát, a kereszt tartotta meg. Payr Hugó: A világháború tanúsága szerint — mondotta —, minél kevésbé volt demokratikus egy ország, annál gyorsabban omlott össze. Ipar nélkül nincs hadsereg, ipar nélkül a magyar emberanyag csak ágyulöltelék. A kiképzés terére át kell vinni az iparosítás szellemét. Ugy képzeli a hadsereget, mint egy óriási nevelőintézetet, amelyben folyton képezik és fejlesztik nemcsak a tisztikar, de az altisztikar és a legénység tudását. Rupert Rezső volt a következő felszólaló. A magyar Maginot-vonal megteremtését sürgette. Ha a népcsoportpolilikát tovább tünő felkészültségű hadsereggel válik csak teljessé s ha nekünk megadatott az az öröm, hogy nemzeti hadseregre bizhatjuk a magunk és határaink védelmét, ki maradhat rest, ki vonakodhatik, amikor a nemzet védelmének parancsa szól hozzá. Egyetlen bántó, gyűlölködő szó nem volt a honvédelmi miniszter ur beszédében még akkor sem, amikor a gyászos félmúlt eseményeinek okát tárta fel. Minden szavából h i t sugárzott és bizalom áradt: ebben a hadseregben nyugodt biztonsággal bizhatik a nemzet, — mindenben érheti csalódás, de a magyar hadsereg szelleme, magyarsága, hűsége, nemzeti érzése és történelmet szolgáló elszántsága tekintetében nem csalódhatik soha. A magyar polgárság meghajtja zászlaját a hadserege előtt a büszkeség szeretetével s az "elismerés meleg hálájával. Nyugodtak éjtszakáink, mert a szebb íövő képeit szemünk elé varázsoló álmaink felett a magyar hadsereg őrködik. erőltetjük — mondotta —, veszedelembe keiül a hadsereg egysége. A német népcsoport után jönnek majd a szlovákok és mások. Százezer hadköteles embert akarnak most kirekeszteni az egyenjogú állampolgárok közül. Gondolják meg, mit jelent a hadsereg harcképessége szempontjából, hogy amig a honvédelmi tárcának a legnagyobb lelkesedéssel szavazzák meg az uj honvédelmi javaslatot, hogy a nemzet katonai erejét növeljék, addig egy más tárca százezer hadköteles állampolgárt ki akar taszítani a nemzetből. K ő József szerint a törvényjavaslat mestermii, amelyben minden katonai tapasztalat össze van foglalva. Arra kéri a minisztert, hogy a hadikárosultak ügyét karolja fel. F ö 1 d e s i Gyula arról beszélt, hogv a magyar népet a háború előtt nem nevelték hazaszeretetre, sőt még ma sem adták meg a népnek, ami jár neki. A zsidójavaslatot nem tartja aktuálisnak olyan időben, amikor az ország felépitéséről van szó. Ezt a törvényt meg kellett volna csinálni nyomban a kommün után, vagy pedig elhalaszthatták volna későbbre, amikor már Kárpátalja és Erdély is visszakerült. Azt kéri, hogv simítsanak a javaslaton még most, amig lehet. Ebben az esetben esküszik, hogy egy hónap alatt a hadsereg céljaira félmilliárdot lehet összegyűjteni. Nem zsidóbarát, de látja a hangulatot. Adja Isten — fejezte be—, hogy nagy vitézünk, Horthv Miklós fehér lován a Kárpátokra Iovasrolion fel és a Kárpátok ormáról nézzen körül a megújhodott nagy Magyarországon. Este r h' á z V Móric gróf: Szükségesnek Érdekes interpellációk a Ház szerdai ülésén A magyarországi sváb községek és a németnyelvű iskolák — Teleki kultuszminiszter: „Nem fogom engedni sem a magyar állam, sem a kormányzati intézkedések jogának csorbítását" Elfogadták a honvédelmi javaslatot