Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-17 / 13. szám

Kedd, 1939.1.17. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 13. szám Tanyai központok Endre László, a pestmegye! alispán, aki­nek közigazgatási hivatottságát politikai el­lenfelei is elismerik, a tanyai központok ki­dolgozott tervével lépett vármegyéje elé. Amig másutt a tanyai kérdés lapda az önkor­mányzat és á felügyeleti hatóság két kapuja között s közigazgatási csatárjelöltek ezen a kérdésen tanulmányozzák a különböző ru­gási technikát, addig a pestmegyei alispán nem ankétez, nem feliratoz, nem játszik bi­zottságosdit, hanem elkészíti a tanyai köz­pontok szervezetét s ezzel megadja a tanya népének annak a közigazgatási joghatóság­nak minimumát, ami nemcsak a városhoz, de a faluhoz való tartozásnak a legkezdet­legesebb életformája. Valamikor az volt a jelszó, hogy a tanyát nem szabad hatóságokkal „megajándékozni", mert a tanya népe nem fog bejárni a vá­rosba. A város egykori vezetői attól féltek, hogy a tanya népe el fog szakadni a várostól, ha meg lesznek azok a hatóságai es intézményei, melyek önálló közigaz­gatási életre foeják képesíteni. Ez a szem­pont állott annak útjába, hogy a tanya meg­kapja akár a legkezdetlegesebb közigazga­tási szervezetet, ezért nem kapott a tanya or­vost, állatorvost, adóhivatali kirendeltséget s közigazgatási tisztviselőt, akinek akár a legcsekélyebb joghatósága van elintézni a tanya népének mindennapi dolgait. Ha egy tanyai magyarnak szegénységi bizonvitvány­ra van szüksége, még ma is be kell iönnie Csengeléről a városba s vagy hatvan­hetven kilométert kell sétálnia szélben, hóban, csatakos olvadásban, mert azt akarja bizonyítani, hogy szegény. Igy maradt meg ez a maradi, a mai korszellem­mel, a mai politikai iránnyal már teljesség­gel összeegyeztethetetlen helyzet s ha vala­mi történt is már annak látszata kedvé­ért, hogy a tanya népének is jut már egy morzsa a közvetlenül és gyorsan intézkedő közigazgatásból s ha ma már nem min­den ügyben áll negyven-ötven kilométer a fél és a hatóság közé, a tanya népe még ma is teljesen ellátatlan ebben a vonat­kozásban s még ma is sokkal inkább tár­gya, mint alanya az egész önkormányzati közigazgatásnak. _ Milyen botor yolt ez a terhes örökség­ként ránkszálló felfogás! Mintha a tanya né­pét akkor kell féltenünk elszakadástól, ha törődünk vele s mintha akkor lehetnénk felőlük biztonságban, ha nem hallgatjuk meg kívánságait, nem orvosoljuk sérelmeit s nem törődünk legelsőrendübb életfeltételeivel. Minél közelebb hozzák az intézmények és hatóságok a tanyát a városhoz, annál szer­vesebb élet fűzi össze a tanyát és várost s minél inkább' hanyagoljuk el a tanyát és a tanyai népet, annál több okunk van félni at­tól, hogy egyszer majd valóban a maga éle­tét akarja megkezdei a tanya népe. S miiven mérhetetlen önzés telitette ezt a felfo­gást, mintha azok a természetellenes paran­csok, melvek a tanya népét minden életmeg­nyilvánulással a városba kényszeritették, se­gítettek volna valamit a városon. Segíteni nem segítettek, de mérhetetlen sokat ár­tottak, mert olyan életszínvonalra kény­szeritették le a tanya néuét. amelven se ke­reskedőnek, se iparosnak, se szellemi mun­kásnak munkát, keresetet, kenyeret adni nem tudhatott. Régi követelésünk az, hogy a tanya né­pe számára legalább egy falusi jegyző hatáskörével felruhá­zott közigazgatási kirendeltsé­get kell felállítani. Az nem lehet, hogy Szegvár, Sövényháza, vagy Tápé népe gyor­sabban és kényelmesebben jusson közigaz­gatási hatósághoz, mint a szegedi tanyákon élő ötven-hatvanezer ember. A magyar föld népe ma már sokkal öntudatosabb, a saját kötelességei és jogai felől ma már sok­kal tisztább fogalmai vannak s a népi poli­tika ma már sokkal több önérzetet ne­velt belé, semhogy továbbra is abban a j o g­talans.ágban lehessen tartani, amit szá­mára a közigazgatási hatóságtól való olykor megközelíthetetlen távolság jelent. Ki kell épiteni azokat a tanyai közigazga­tási központokat, melyeket mai for­májukban és mai joghatóságukban csak kez­detleges kísérletezéseknek lehet tekinteni. Berlin, január 16. Hétfőn délelőtt Berlin­ge érkezett C s á k y István gróf külügymi­niszter. A külügyminiszter a pályaudvaron Ribbentrop külügyminisztert és E r d­mannsdorf budapesti német követ fo­gadta. Csáky gróf az üdvözlési; után fogadta az SS-század parancsnokának jelentkezését, ellépett a diszszázad előtt, majd Ribbentrop társaságában az Aldon-szállóban levő laká­sára hajtatott. Délben Harlen követségi tanácsos, a né­met külügyminiszter protokollfőnökének he­lyettese Csáky külügyminisztert átkisérte a Wilhelmstrassera, a külügyminisztériumba. Ribbentrop birodalmi külügyminisz­ter igen szívélyesen fogadta Csáky Ltván grófot és visszavonult vele dolgozó szobá­jába megbeszélésre. A megbeszélésbe ké­sőbb S z t <5 j a y Döme magyar l.övetet is bevonták. Ezidő alatt Csáky külügyminiszter kíséretének tagjai udvariassági látogatásokat tettek a birodalmi külügyminisztérium veze­tő tisztviselőinél. Utána Csáky gróf és kise­rete, valamint Ribbentrop külügymi­niszter S z t ó j a y Döme berlini magyar kö­vet villásreggelin vett részt a magyjir követ­ségen. Hivatalos kösclés a tanácskossásról Berlin, január 16. A Német Távirati Iroda a következő hivatalos jelentést adta ki: Rib­bentrop birodalmi külügyminiszter déli 12 órakor fogadta gróf Csáky István magyar külügyminisztert, valamint Sztójay magyar követet. A két óra hosszat tartó igen szivé­Mindeh központi jellegű s faluszerüen la­kott hely számára meg kell szervezni a fa­lusi jegyző jogkörében eljáró közigazgatási központot. A tanya népét nem lehet tovább is arra kényszeríteni, minden ügyes-batos dolgát csak a városban intézhesse, a köz­igazgatásnak kell kimenni a néphez s el kell tüntetni azt a távolságot, ami a tanya népe s a. támogatására és vezetésére hivatott ha­tóságok között meredezik. Fogjunk már egy­szer hozzá ennek a kérdésnek nemcsak elő­készítéséhez, hanem megoldásához is.' Ne azt nézzük újra, hogy a belügyminiszté­rium, — talán kellő helyi ismeretek nélkül, — hány tanyai központ felállítását taitja szükségesnek, fogjunk hozzá a tanyai kiren­deltségek szaporításához s jogkörének törvé­nyes kiterjesztéséhez. A tanyáról való gon­doskodás első lépése az, hogy a tanya népe az őt megillető hatóságokat megkapja. Ve­gyék tudomásul az alsóbbfoku hatóságok is I m r é d y Béla igéretét: a reformpolitika tengelye a falu. Kövessék Endre László pél­dáját Szegeden is: lyes és barátságos megbeszélés során meg­vitatták a német-magyar kapcsolatok kérdé­sét, Villásreggeli a magyar követségen Sztójay Döme magyar követ villásreg­gelije egészen nagyszabású volt. Csáky kül­ügyminiszter mellett jobbról F r i c k, balról R u s t miniszterek ültek, szemben pedig Ribbentrop külügyminiszter, akinek jobbján A 11 o 1 i c o berlini olasz nagykö­vet, balján Sztójay Döme magyar követ foglalt helyet. Csáky István gróf a villásreggeli után Ribbentrop külügyminiszterrel ujbó! hosszabb eszmecserét folytatott. A külügy­miniszter a villásreggeli előtt és után a né­met birodalom többi vezető egyéniségeivel is. barátságos beszélgetést folytatott. Csáky István gróf külügyminiszter kisére­tének tagjai is egy-egy vezető német szemé­lyiséggel beható eszmecserékbe bocsátkoz­tak. Á vendégek négy óráig maradtak együtt Csáky külügyminissster Hitlernél Berlin, január 16. Hitler kancellár délután Ribbentrop külügyminiszter jelenlété­ben fogadta Csáky István gróf külügymi­nisztert. Minthogy nemrégen avatták fel az uj birodalmi kancelláriát, Csáky István gróf az első külügyminiszter, aki meglátogatta a hatalmas uj építményt. M e i s s n e r állam­miniszter, az elnökségi iroda minisztere ki­sérte Csáky István grófot a kancellár dolgo­zó szobájába. Hitler kancellár dolgozó szobájában fo-^, Gróf Csáky litván külügyminiszter Berlinben Másfélórás kihallgatás Hitlernél, kétórás meg­beszélés Ribbenlroppal

Next

/
Oldalképek
Tartalom