Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-14 / 11. szám

Szombat, 1939.1.14. KERESZTEM POllTIKAI'UflPUAP XV. évfolyam 11. szám n szegedi zászlóbontás Nagy várakozással és feszült 'érdeklődés­sel tekintünk a Magyar Élet Mozgalom sze­gedi zászlóbontása elé. Az uj értelmezésű régi programot vitéz Imrédy Béla miniszter­elnök Budapesten Vízkereszt napján tartott nagygyűlésen szerényen, mozgalom ke­retébe foglalta ugyan, de az már most is kétségtelen, hogy ebből a mozgalomból egy uj politikai párt fog kijegecesedni. És ez nagyon természetes is, mert a parlamen­tarizmus a klasszikus angol értelmezésben és a politikai pártok küzdelmében, egyensúlyá­ban találja meg a maga életformáját. A Nemzeti Egység Pártja azi elmúlt év no­vemberében nehéz belső küzdelmeken esett at. Az alkotmányosság féltése volt az a mo­tívum, amely a politikai csoportok átrende­ződésének folyamatát megindította. Rövi­desen kiderült, liogy az alkotmányosságot féltő aggodalom alaptalan volt ég a kemény kritika félreismert látszatokra támaszkodott. Sikerült ezt a félreértést az alkotmány leg­magasabb őrhelyéről tisztázni. A politikai élet egy értékes tanulsággal gazdagodott. Minden oldalról egyértelmű hangsúllyal lé­pett fel az a kívánság, hogv fi mai igen kö­dös, zavaros, csaknem minden oldulon kiéle­zett külpolitikai helyzetben a nemzeti közhangulat egységére a legna­gyobb mértékben szükség van. 1032 óta meg volt a nemzeti közhangu­lat egysége. Az 1033. évi választás ennek legális formát is adott a Nemzeti Egység Pártjának hatalmas győzelmében. Országos választás még soha sem igazolt kormány­programot olyan egyértelmű helyesléssel, mint ezt a nemzet Gömbös Gyula Nemzeti Kiáltványáról tette. A rohanó külpolitikai események és nem kis mértékben Göm­bös Gyula halála is elterelték a nemzet fi­gyelmét a belpolitikai problémáktól anélkül, hogy azok időszerűsége megkopott volna. A nagy nemzeti egység- impozánsan nyilat­kozott meg, egy utolsót lobbant a müncheni egyezmény és a belvederei döntés idején, de a részleges határreviziót követő nyomasz­tó csend újra dinamikus rezgésbe hozta a kritikát a belső reformok sürgetésének vo­nalán. Nem lesz érdektelen megállapítani, hogy a kormány és kritikusai egyetértettek s ma is egyakaraton vannak a nemzeti egy­s é g szükségszerű kiépítésének gondolatá­ban. Sőt, a reformok alapelvei tekintetében sincsen kormány és ellenzék között lényeges, áthidalhatatlan ellentét. Az eszmei egység a gyakorlatban mégis repedéseket szenvedett. Ennek a mipden oldalról sürgetett tény­leges és gyakorlati értékű nemzeti egység­nek ujiáteremtését célozza a Magyar Elet Mozgalom. Valóiában Gömbös Gyula pro­gramjának átértékeléséről van szó vitéz Im­lédy Béla fogalmazásában. A budapesti zászlóbontás után Szeged, Debrecen, Pécs, Székesfehérvár, Miskolc fognak nyilatkozni • vasárnap u Magyar Élet Mozgalom kérdésében. Az országos érdeklődés, mint sorsdöntő ' állásfoglalások idején annyiszor, újra Sze­ged felé irányul. Nemcsak a város lélekszám­mal mért rangja, hanem történelmi egyéni­sége is megérdemli ezt a közfigyelmet. Szeged, a nemzeti megújhodás bölcsői in­gatója, konzervatív város a sző legneme­sebb értelmében. Polgárai kifinomult érzé­kenységgel és meleg szívvel reagálnak min­den reformtörekvésre, de ugyanakkor aggó­dó figyelemmel csiiggenek az állami és tár­sadalmi rend kérdésein is. A szegedi szel­lem mindig örömmel munkálkodik közre minden olyan szervezkedésben, amely hivat­va lesz megbonthatatlan egységbe foglalni az egész nemzetet. Örömteljes megnyugvás­sal idézi a miniszterelnök szavait: „Amikor a reformokhoz nyulunk s ezeknek megoldá­sát keressük, a magyar nemzet életszükség­leteinek teszünk eleget és nem idegen mintákat követün k". Szegednek . szívügye a magyar élet. Azért olvad fel olyan lelkesedéssel a városi polgárok egységes rokonszenve a nemzeti egységben. Nem a kormány előtti opportunus behó­dolás jellemzi Szeged állásfoglalását, hanem a magyar élet integrálódásának meggyőző­déses szolgálata. Ez teszi értékessé a sze­gedi zászlóbontás elvitathatatlan sikerét. Örömmel üdvözöljük a kormány követe­ként vitéz R á t z Jenőt, akiben elsősorban a katonát tiszteljük. Önérzettel és büszke­séggel gondolunk vissza a nemzeti hadse íeg első, szegedi toborzójára. A magyar élet­nek tartozéka a katonás szellem. Szeged polgársága megnyugvással köszönti a Ma­gyar Élet zászlaját egy katona kezében. Befejeződtek a római megbeszélések Aíincs ujabb egyezmény, de a tárgyalások nyílt és széleskörű eszmecseréhez vezettek - Pénteken éj­jelkor hivatalos jelentést adtak ki Mussolini és Chamberlain tanácskozásairól - 4 lehető leggyor­sabban megkötik a kilátásba helyezett megegyezé­seket a béke fentartása érdekében Róma, január 14. Chamberlain és lord Hu­lifa.x pénteken délelőtt hosszabb kihallgatá­son jelent meg a pápánál. A pápai lakosztály több termén vonp.lt át Chamberlain, mig a titkos előszoba küszöbén fogadta a pápa ud­varmestere és bevezette a magánkönyvtár­ba, ahol a pápa várta. Chamberlain- rövid beszélgetés után bemutatta őszentségének kíséretét, majd látogatást tett Pacelli bi­boros-államtitkárnál. A pápai kihallgatásról az Osservatore Roinano a következő hivata­los közleményt tette közzé: — A Szentatya nagyon szívélyesen fogad­ta Chamberlain miniszterelnököt és Halifax külügyminisztert, akiket Angija vatikáni kö­vete kisért. A pápa szívélyes üdvözlő szava­kat intézett hozzájuk és megköszönte látoga­tásukat. A Szentatya elsősorban az angol uralkodócsalád iránt érdeklődött és kifejezte jókívánságait irányában, valamint az angol birodalom boldogulására, ahol oly sok ka­tolikus él. Az eszmecserén ezután a Szent­szék és Anglia katolikusainak különböző kérdéseiről volt szó és elégtétellel állapitol­ták meg a jelenleg fennálló jó és szerencsés viszonyt. Az olasz-angol megbeszélések lényegi része véget ért. Pénteken délután még ujabb megbeszélések voltak, de ezek­nek már csak kiegészítő jellege volt. Ami a francia-olasz kapcsolatokat illeti, senr egyik, sem másik fél nem terjesztett elő konkrét megoldási javaslatokat és Mussoli­ni, valamint Chamberlain egyaránt az olasz, illetve angol álláspont ismertetésére szorít­kozott. Chamberlain délután a Circus Maximus területén megtekintette a bányászkiállitást. A miniszterek hat óra után a Venezia-palo­tába hajtattak, ahol mintegy félóra hosszat tartózkodtak. Este 9 órakor az angol nagy­követség adott vacsorát tiszteletükre. Jelentés a tárgyalásokról Róma, január 13. Az angol-olasz tárgyalá­sokról pénteken éjjel háromnegyed 12 óra­kor a következő hivatalos közleményt adták ki: — Azokon a megbeszéléseken, amelyek az elmúlt napokban a Duce és a brit mi­niszterelnök között, a két külügyminiszter részvételével lefolytak, megvizsgálták a pil­lanat legfontosabb kérdéseit és a két biroda­lom közti kapcsolatokat. E megbeszélések n legnagyobb szivelyesség jegyében folytak le s nyilt, széleskörű eszmecseréhez vezettek. — Egyöntetűen kifejezésre jutott az a szándék, hogy a két ország között fennálló kapcsolatokat az április 16-i egyezmény ba­ráti szellemében fejlesztik tovább. Megálla­podás jött létre továbbá abban a tekintetben, hogy a lehető leggyorsabban megkötik azo­kat a megegyezéseket, amelyeket az említett egyezmény kilátásba helyez. — A megbeszéléseken ismételten Uitü "it Olaszországnak és Nagybritanniának rz az akarata, hogy olyan politikát folytasson, amely hathatósan a béke fenntartására irá­nyul. Mint már eddig is, ezután is, ennek n politikának folytatására fognak irányulni a két kormány erőfeszítései. Az eredmény Róma, január 13. Római politikai körökben pénteken este M u s s o 1 i n i és C h a m «

Next

/
Oldalképek
Tartalom