Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)
1938-12-30 / 286. szám
Péntek, 1938. XII. 30. II magyar-német viszony Tegnap ezen a helyen arról irtunk, Kogy nemcsak joboldalinak, nemcsak kereszténynek, de magyarnak is kell lennie a reformkorszak magyar politikájának. S a V ö 1kischer Beobachter tegnapi számának egyik cikke, amivel a Magyar Nemzet ismerteti meg a magyar olvasóközönséget, a tegnapi vezércikkünk folytatására és bizonyos konkretizálására ad alkalmat. A Völkischer Beobachter érzékenységünket érintő cikket ir a „magyar bandaharcokéról s talán nem is annyira a cikknek tartalma, mint inkább hangja az, amire a magyar publicisztikának rezonálnia kötelesség. A magyar közélet, a magyar politikai nyilvánosság s minden felelős magyar tényező kivétel nélkül mindig a legnagyobb tisztelettel emlékezik csak meg a nagy és hatalmas német népről s csodálkozó elismeréssel illeti azt a fölmérhete+lenül nagy népi erőt, mely husz év alatt az összeomlásból a világ leghatalmasabb katonai államát képes volt megteremteni. A szomszéd viszony különös tiszteletet parancsol ránk s a magyarság soha nem vétett ennek a tiszteletnek kötelezései ellen. Ezenfelül a magyar külpolitika a tengelyt — iránytűnek tekinti s minden törekvésében, szándékában és magatartásában igyekszik a nemzet érdekeinek szolgálatát a tengely politikájához simulással végezni. Ilyen előzménvek után s ilyen körülmények között fáidalmas olvasni azt a német birodalmi politika olyan nauvsulyu orgánumában, mint amilyen a VölkischerBeob a c h t e r, amit a magvarországi szabad csapatokkal kapcsolatban ir s amivel a szabadcsapatok tevékenységén tul a magyar politika irányának és irányitóinak érzékenvségétől sem marad messzire. Cigánynépségről és züllött elemekről mégsem lehetne említést tenni akkor, amikor a magyar politikával és a magvar külpolitikával kapcsolatba hozott jelenségekről ir a német nemzeti szocializmusnak vezető lapja. Ha arra gondolunk, hogv a magyar miniszterelnök karácsonyi nyilatkozatóban — Darányi Kálmán szóhasználata szerint, — az észszerüség legtávolabbi határóig ment el s annyit igért s annyi kötelezettséget vállalt a magvarországi német nép számára, amennvit azok sokáig nem is követeltek : német tanítóképzőt, német papi szemináriumot, a németség ama ioganak elismerését, bogv helyi hatóságaikkal anyanyelvükön érintkezhessenek, stb., akkor a nagy, a világpolitikában is súlyos szavú német birodalmi lannak más visszhangjára voltunk és Hbettünk elkészülve. Ha a Völ'dsrber Beobachter a szlovákiai német településeket tekinti megtámadottaknak s szükségesnek tart'a annak hangsúlyozását, bogv ezeket a nemet telenüléseket az euész német népisén- pgy részének tekinti, akkor a magvar politikának nem lehet más válasza, mint az, pro' a-' igazságnak megfelel, hogv soha senki Ma^varorszáfon. aki az es°rr.őnvekért a legcspkólvebb felelősséget vál'alhatia, arra r>°tr> oondolt. hogv a szlovákiai német településeket akar közvetlenül, akár közvetve merH'enye"rosse. Botorság is volna, ha ez a Hs ne^-et s még hozzá igaztalan cs jogtalan módon magára akarná politika! napilap venni a nagy német nép haragját. Amikor azonban a magyar miniszterelnök annyi jogo* ismer el a hazai német nép javára, amennyi jogot a magyar nemzetiségek korában soha nem követeltek, akkor semmiféle incidenst nem lehet a szlovákiai német település elleni támadásnak minősíteni s minden ilyen értelmezés kétségbevonása volna annak az őszinteségnek és jóhiszeműségnek, ami a magyar miniszterelnök kormányzati tevékenységét telíti. A magyar nemzet mindent meg akar adni, amit nemzeti önállóságának és függetlenségének sérelme nélkül megadhat a németségnek s megadhat a szomszédi jóviszonynak, de akkor joggal várhatja és ioggal vária el, hogy a német nép viszonozni fogja békülpkonvségben és jóakaratban a magyarság békülékeny és jóakarattal teljes állásfoglalását. Sokkal nagyobb az aránytalanság a két nemzet ereje között, semhogy tényleges erőviszonyokban paritás állhatna fenn a két állam között. De mi éppen ugy szeretjük a magyar népet, mint ahogv a német nép vezetői tud'ák szeretni a maguk népét s a magyar nép függetlenségéhez mi éro olyan elszántsággal ragaszkodunk, mint amilyen erővel és elszántsággal a néPáris, december 29. Hivatalos helyen is megerősítették azt a hirt, hogy a FranciaSzomália védelmét Franciaország fokozza. A francia kormány tovább folytatta a csapatszállításokat Dzsibuti felé, a szenegál-néger zászlóaljon kivül kisebb flottillát küldött a partvidék védelmére. A „D'Iberville" ágyunaszádon kivül az „Epervier" torpedóromboló is útban van Dzsibuti felé. A francia lapok egyrésze szerint csak elővigyázatossági rendszabályokról van szó és nem lehet flottatüntetésről beszélni. Az Epoque ezzel szemben azt irja, hogy a francia kormány megerősíti a Francia-Szomália partvidékét. A sajtó egybehangzó értesülése szerint Chamberlain miniszterelnök nem vállalkozik közvetítő szerepre Franciaország és Olaszország között. Az Oeuvre londoni olasz hivatalos körökből nyert értesülése szerint, Olaszország minimális követelései a következőkben foglalhatók össze: 1. Franciaország átengedi a dzsibutii-addisz-abebai vasutvonalat; 2. Olaszország szabad körzetet és szabadkikötőt kap Dzsibutiban. A szabod körzetben munkát vállaló vagv letelepedő olaszok, olasz alattvalók, rendkívüli jogokat fognak élvezni; 3. a szuezi-csatorno irányitásóban Olaszország Franciaországgal és Nagybritanr.iávnl egvenlő mértékben vehet részt: 4. a tuniszi olaszok helyzetét uj alapokon szabályozzák *;s módot nyújtanak arra, hogy XIV. évfolyam 286. szám mmmmmmmmmmkammmmmammmmmm met nép rázta le magáról bilincseit. A német politika bizonyára nem is gondol arra, hogy baráti támogatása korlátozza más nép szabadságát és függetlenségét s az a segítség, amivel a közelmúltban mellénk állt, minden ilyen feltevéstől a jogosultságot is megtagadja. De ha a magyar kormány soha nem tapasztalt előzékenységgel siet a magyarországi német nép kulturális igényeinek kielégítésére, amit nz Imréd y-kormány iránti teljes bizalmunknál fogva magunk is helyesnek tartunk, ugy gondoljuk, hogy a német sajtó is csak jóakarattal, csak segitő szándékkal, a magyar függetlenség és nemzeti szabadság gondolatónak tiszteletbentartásával viszonozhatja a magyar kormányzat megértő és cselekvésekben is megmutatkozó politikájának barátságosságát. A magyar nép mindig el akarja és el fogja kerülni azt, bogy a német nép ellenfelének tekinthesse akár csak egyetlen részletkérdésben is, de a magyar nép nem kételkedhetik abban, hogy . a nemzet függetlenségét és önállóságát a maga totalitűsos teljességében megőrizheti továbbra is s nem is lesz, nem is lehet olyan kívánság, mely a nemzeti élet szuverenitásának tényezőit érintheti. ujabb százezer olasz telpedhesselc le Tunisz területén és az ott lakó olaszokat „oltalmazott kisebbségeknek" nyilvánítsák. London, december 29. A francia-olasz el- • lentéttel kapcsolatban az angol sajtó csütörtökön reggel megelégedéssel állapította meg, a Harmadik Birodalom sajtójának a hangja arra mutat, hogy Németország nem szándékozik beavatkozni Olaszország és Franciaország ügyébe. A Duily Herold ugy tudja, abban az esetben, ha január 11-én a Duce Chamberlain előtt szobahozná n francia-olasz ügyet, az angol miniszterelnök" kijelenti majd, hogy ez az ügy kizárólag Olaszországra és Franciaországra tartozik. Mefftllanífoltók Chamberlain es Halííox romai lotogafdstaiah rendiéi Róma, december 29. Chamberlain angol miniszterelnök és H a 1 i f a x lord külügyminiszter látogatásának rendjét nagy vonalaiban már megállapították. Az angol miniszterek január 11-én délután érkeznek meg. este vacsora lesz a Venezia-palotában, majd nagy fogadás következik. Az angol miniszterek másnap délelőtt a Quirinálban reggeliznek, este díszelőadás lesz az Operaházban. 13-án jelennek meg kihallgatáson a pápunYil... azután villásreggeli lesz a vatikáni angol követnél, este az angol nagykövetségen lesz nagy vacsora. Chamberlain és Halifax lord 14-én utazik" el Rómából. Olaszé rszéa leszögezte követeléseit A franca kormány fokozza a szomáliai pari vidék metierősi léséi — Az európai diplomác a az elleniéi elszrgeielésében bizik