Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-18 / 277. szám

DÉl. MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1938. december 18Újdonság! MERKÚR REFORM ) kerékpár EGYBEN! Déry Gépáruliáz Az összes rádíóuídonságok gramafonok, lemezek Nany javítóműhely. Gyári árak. Csereakció. Hosszú részletfizetés Váth János: SOLT ANY3A Ttf rlénall r eqény A Délmagyarország regénye 30 S/ép óvatosan lehajol n betegjére Docska. A lélekzetét hallgatja. Tiszta, de gyenge. Most hozzáfog' s szép •sendesen, elvonja a medve mellől aléltját. Sikerül. A fatörzse mögött hozzálát az élesztőséhez. A hold naposan világit a tiszta égen. Az ájult felveti hamarosan szempilláit: — Docska! — Levente, nincsen sebed? — Nem tudom. Csak kezd a szemem Hcdagani. Mi történt? — Másszunk innen, mert a méhek ránk zudulnak ismét. S a füvön csúszva, hnsnlvn megindultak. — Mi van n medvével? — Elejtetted — hazudta Docska. — Csak megsebesítettem s rám támadott. Merőn nézett Docska szemébe, aki lehajtotta fejét. — Te szúrtad le! — kiáltott Levente. Hallgattak. — De hát hogv kerültél te ide!? — ébredt kábulatából o hadnagy. — Mint te, a lábam hozott. — Dc hát előbb, vagy utóbb? Találkoztál a madarásszal? — Nem. De ez ne bántsoh! Fő, hogy megmenekültél. Krisztusnak hála! — Igen, igen, Krisztus, Krisztus — tapogatott az emlékei közt. — Imes imádsága! — Imesc — méltutlankodott Docska — egész uton s n nagy várakozó csendben, mig lesen ültél, epvebet sc tettem, mint imádkoztam érted! Krisztushoz. Bocsáss meg. Docska! Bocsáss meg — csókolta kézen hűbérien. Docska most kissé duzzogva, ennivalóval kinólta: — Egyél, hogv legyen jártányi erőd hazafelé. Magam is kiéheztem. Levente érezte a nagy áldozatot. Tűnődött: — Mikor indultál? — Mint ti. — Merre? — Az északi kiskapun eresztettem ót magam. Fcl<> idővel előztelek benneteket. — Te áldott lélek — ejtette ki a keresztény szót, Levente maga sc tudva, hogyan lelt ró. Aztán megindultak. — A medvéért majd reggel kiküldök — mondtg cs szótlan tették meg a nagy utat. Levente cjsurom vér volt, mikor megérkeztek a gvöröbe. A na© álmos sugarakkal kelt ki a tiszta Deremből. Elnyuitotta nz árnyékokat. Maid lassnn-Wsnn zsueoritgotta össze. A harmatot is fölsziDogottn. .A gvörök-ben á'mos arcok hnmiűták a véres párt/-Bnmhn képet vágtak a férfiak, sivalkodásba fogtuk a nők: — Jűf istenem, istenem, mi lölte o kisaszrzonyc'é-nt? — Semmi hárította el n klváncsiskodást Docska. Levente majd eldűlt a lábáról s már csnk egy késvastagságnyira tarthatta nyitva szemét, ugy bedagadt. Az asszonyok a tilalom ellenére is jajongtak. Csnk halkabban, félénken. — Küldjétek iclc a madarászt — rendelkezett Docska. • -» , Abban a györöben lakott, hol megállapodtak s .azért hamar előkerült a tőrvető: — Krikrakri nlátossan, leányasszonyom! — nézett az elcsúfított Leventére s álmos szeméből ijedtében egyszeriben elszállt az aluszékonyság. Nem szólt. Nem mert szólni, de átértette, hogy a vér s a daganat mit jelent. Attól tartott, hogy rajta akarja Docska behajtani uz elcsufulást. Nagyon megkönnyebbült, mikor a parancsot vette: — Az északi kapussal s még két emberrel a leshelyre mégysz s elhozatod a medvét. Mé« a félszeg szólásformáját is elfeledte: — Hát elejtette... és a szeme járt Docskáról, kí szintén véres volt, Leventére. Mintha nem hinné, hogv a vértől csapzott Levente ilyenre képes lett volna. — Mit bámulsz? — dörment rá Docska reggeli, rekedt hangon. — A kis fejedelem eitotte el! Kötelet s io erőben hagyott vendégrudat vigyetek. A kötéllel összekötözteted a medve két-két lábát s a rudat közbe nyújtatod s vállra vetve:.. — Magam kötözöm — készsc'geskedett a madarász. — Te? — mosolyodott el Levente, amenynvire dagadt arcizmai engedték. —• Nem félsz, hogy hóttáhon is rádtapos! A madarász elszégyenedctt, mert a táltogatók nevettek, rojt. Azonban a beteg fifejedelcm megnőtt szemükben: — Isten tartson, nagy medveölő! — köszöntek cl tőle a nváias, nagyratartó kedvről. Bámulatuk jeléül felajánlották, hogy a VnrséVnt vjs/.ik s a dacomat ellen különféle II PANTHEON uj regényei: Caln M. J. T X postás mindi* hétszer csenget Világsikert aratott pszichológiai bünügyl regény. FŰZVE P 1.90, KÖTVE P 2-90 Földes Jolán : fel vogii írás A világdinyertes irénö legújabb regénye FŰZVE P 180, KÖTVE P 580 Gorkij Maxim : Nlim Számain élete A nemrég elhunyt nagy orosz irő utolsó regénye FŰZVE P 3.80, KÖTVE P1S0 Letels Sinclair: « DolldrcánáK A NOBEL-dijas amerikai Író legkiválóbb elbeszélései , FŰZVE P 3.80, KÖTVE P 180 SxUcsné Lengyel Margit: foíoliitátior héttében Az 1937. évi Mikszáth-pályáznton kitüntetett rcgényI'Ü ZVE P 3.60, KÖTVE P 180 Ztveig Aritold: X verduni iskola A világháború leghireseVb csatátaak lelkeket átformáló drámai törtenete, i 2 kötet. FŰZVE P 5 80, KÖTVE P 6 90 kuruzsló szereket ajánlgattak. A fapulotában meglepődtek, mikor egész tömeg hatolt be. Első pillanatban arra gondoltak, bogy talán Leventét hozzák holtan. Hogy Docsi is közte van a kísérőknek, nem is tudták. Azért összefutkosták érte az egész palotát. Olyan fejetlenség keletkezett. Egymásnak szaladó szolgák s cselédek. Tmea és Emese, nz öreg Szaláné. Terjengette karjait: — Hol ez a Docska! Docska! Nem hiába álmodtam én! Rosszat álmodtam! Ej még mit nem kell megérnem özvegyi sorsomban! Imes barnasága sárgaság volt. Emese vörhenyes bőre beteges fehér. Ezek már csak anyjukra gondoltak a vélt szerencsétlenségben: — Anyánk/Anyánk — csititották —, bét tehetünk róla? (Folyt, köv.) Irodalmi esemény Zsigraij Julianna A ROMAI SZÁZADOS 4 A maguar föld ts a magiiar lfleh megrázó drámáid, az aftszolaflimas horánah mesteri ra'za Ara 5 pengő 30 fillér lieatehiotnefő minden Könyvesboltban és Wolfner Irodalmi fnt. R.-T.