Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-14 / 273. szám

DÉLMAGYARORSZAG Szerda, 1938. XII. 14. poiuikai napilap XIV. évfolyam 273. szám. Karácsonyi ajándékok A kisgyűlés azt az előterjesztést teszi a közgyűlésnek, hogy a város u rendszeres és havidíjas alkalmazottaknak juttasson az idén karácsonyi ajándékot s ennek fejében fizesse ki minden városi alkalmazottnak a havi fi­zetése husz százalékát s a rendszeresen fize­tett családi pótlék kétszeres összegét. 'Magát az előterjesztést őszinte együttérzés­sel fogadjuk s örömünknek adunk hangot, hogy a városnak van 63—70.000 pengője aján­dékra is a tisztviselői számára. A mult évben a város erre a célra talán 15.000 pengőt for­dított s ehhez képest ez a 65—70.000 pengő jelentős haladást mutat. S ha másfe­lől számbavesszük azt, hogy az idén például Debrecen összesen 32.000 pengőt fordit erre a cclra, az ajándék mértéke ellen nemcsak kifogást emelni nem lehet, de a megmutatkozó áldozatkészséget őszinte elis­meréssel kell jutalmazni. Azt hisszük azonban, hogy a felosztás tn ő d j a ellen már jogosultak lehetnek az aggodalmak. A karácsonyi ajándékoknak legnemesebb céljuk azt lehet, hogy a ke­resztény világ legnagyobb ünnepén, az Is­tenember világrajötténck napián a lelkieken íul is tudjon mindenki örömet szerezni hoz­zátartozóinak. Legyen ezen a napon minden­felé öröm, derű, boldogság és megelégedés, n kenyértelenség gondját puha kalács csil­lapitsa s a fűtetlen szoba ridegségét enyhítse a begyuitott tűzhely öröme. S van még egy parancsoló szempont, aminek keresztény alá­zattal kell engedelmeskednie mindenkinek. A segítésnek a rászorultsággal kell arányban állnia. Az irgalmasság testi cselekedeteinek példázni kell a hivő lé­lek hitét: minél nagyobb a veszedelem, an­nál közelebb van Isten segítsége. A katolikus gondolat az elesetteknek, a támogatásra szo­rultaknak, a nélkülözőknek s Isten legszebb ajándékainak: a gyermeknek megsegíté­sére zörget az ajtókon és sziveken. _ Ez a lineáris gondoskodás mintha nem egészen felelne meg annak a gondolatnak, aminek képviseletére a szegedi közéletben m? vállalkoztunk. Nem az egyenlőség igazságtalanságával, hanem a rá­szorultság mértékével kell meg­szabni az örömszerzés filléreinek útját. Azok a szerencsések, akik magasabb fizetési osz­tályban vannak, akik számára a városi pót­lék is a legnagyobb mértékben van meg s akik bizonvos legális jövedelemhez itt is, ott is juthatnak, karácsonyi ajándék nélkül is megszerezhetik maguknak és családjuknak a karácsonyi örömöket. De a kistisztviselő, aki 4—5 gvermekről gondoskodik s akinek ház­tartásában még legalább egv szülő tengeti éfotét, igazi karácsonvt, igazi békét s ba csak 24 óráig is tart, igazi . gondtalanságot csak akkor tud szerezni családiának, ha abból, amit a város alkalmazottainak nyújtani tud, aránvlag több rut neki. mint a nagyobb fize­tés és nagyobb jövedelem boldog haszonél­vezőinek. Ha valaha progresszivitás indokolt volt. ezen a téren bizonyosan az lenne most is. Minél kisebb a fizetés, annál nagyobb kellene lenni a jóság nregerntákezesének s minél több családtag­ról kell a tisztviselőnek gondoskodnia, an­nál nagyobb mértékben teszi magát érde­messé a váms gondoskodására. Igazi n é­pi, igazi szociális, igazi keresz­tény politikát csak ezeknek a morális sza­bályokká felnőtt szempontoknak figyelembe­vételével lehet folytatni. Nem sajnáljuk sen­kitől azt, ami neki vagyoni előnyben osz­tályrészül jutott, de amikor az államhatalom, — földreform, álláshalmozások megszünteté­se, egyensúlyi törvény, stb. —elindult a k i­egyenlitődés utján, a városi közület legalább szimbolikusan vegyen reszt ebben az uj történelmi korszakot meg­nyitni hivatott átrendezésben. Nem tudjuk, bogy a város üzemi alkalma­zottai megkapiák-e a segítésnek azt a mér­tékét, ami a közigazgatási alkalmazottaknak jut, nem tudjuk, a szellemi inségmunkások­nak hullik-e majd valami arról az asztalról, amelyet 70.000 pengős költséggel terít meg a városi polgárság áldozatkészsége és szo­ciális belátása, nem tudjuk, az inségmunká­Budapest, december 13. A képviselőház keddi ülésén élénk viták jegyében megkezd­ték a kormánynak a köztisztviselők helyze­tének javítására irányuló javaslatának tár­gyalását. Először a köztisztviselők korpótlé­káról szóló javaslatot tárgyalták. Fábián Béla volt az első felszólaló, az­zal kezdte, hogy nem fogadhatja el a javas­latot, mert a tisztviselői kérdést általános rendezés formájában óhajtja megoldani. Remény i-S chneller Lajos pénzügy­miniszter: Majd eljön mindennek az ideje. Meizler Károly közbeszólása nyomán összetűzés támadt Fábián és a szélsőséges képviselők között. Meizler ezt kiáltja Fábián felé: Mit tar­tozik egy zsidó képviselőre a tisztviselők ügye? Fábián Béla: Maga német fajvédői Homonnay Tivadar volt a következő felszólaló. Szerinte a javaslat alkalmas arra, hogy a kedvezőtlen előléptetési viszonyokat részben orvosolja. Helyesli, hogy a kormány korpótlékot rendszeresített és hogy ez a kor­pótlék a nyugdijba is beszámító illetmény jellegével bir. Rcményi-Schneller Lajos pénzügy­miniszter rövidén válaszol, miután a tisztviselői javas­latok között a most tárgyalt javaslat a legki­sebb jelentőségű. — A tisztviselői kar — mondotta — tul van halmozva munkával, embertelenül sokat kell dolgozniok és a közelmúlt eseményei következtében elfoglaltságuk annyira fokozó­dott, bogy valósággal csoda, hogy nem rop­pantak össze. Tisztában kell lenni azzal, hogy a korpótlrk nem megoldás csak egy exoe­dicns. A kormány részéről ez csak az első lénés. soknak és a közsegélyeseknek a karácso­nyi hólapátoláson kivül, — most nem azt kérdezzük, hogy hol a tavalyi hő, ha­nem azt, hogy meglesz-e az idei, — lesz-e részük jóságban s a gondoskodás melegé­ben? Jól tudjuk, bogy a városi alkalmazottak­nak egyetlen szociális intézményük sincs s az első, amiben részük lesz, nz OTBA műkö­désének kiterjesztése. Minél kevésbé vannak ellátva, annál indokoltabb, bogy egyszer legalább ők is érezzék, hogy belátó és méltányló munkaadójuk a város, amit szol­gálni, védeni, aminek érdekeiért harcolni kö­telességük. Nemcsak nekik van kötelessé­gük, van kötelessége a munkáltató varosnak is s azért emeljük fel szavunkat, hogy a vá­ros ezt a feladatát n szociális igazság, a be­csületes családvédelem és a keresztény gon­dolat útmutatása szerint végezze cl. A Ház ezután a javaslatot elfogadta. Ezután áttértek a köztisztviselők családi pótlékáról szóló javaslat tárgyalására. M ala^its Géza nem tartja kielégítőnek a javaslatot. Itt volna az ideje, hogy visz­szaad janak mindent a tisztviselőknek, amit a szanálás idején elvettek. Ezután Kovács Sándor következett szó­lásra. Ahogy a képviselő szólásra állt fel, a baloldalon kitört a vihar. Friedrich István, Mojzes János, D u 1 i n Jenő, Rupert Rezső állandó köz­bekiáltásokkal zavarják. Kovács Sándor a tisztviselők anyagi helyzetéről beszélt nagy zajban. Az állandó zajban Kovács szavait nem le­hetett éiteni, csak szófoszlányok jutottak el az újságírói karzatig. — Ez a javaslat a családvédelmet szolgál­ja. A közmorál szempontjából elismeréssel szólott az uj családvédelmi intézkedésekről. Homonnay Tivadar bejelentette, hogy a kereszténypárt megszavazza a javaslatot, mert tudja, hogy ezt további lépések követik. Kiházasitási segélyt kért a köztisztviselők számára. A magyar kormány és a magyar közvélemény soha nem fogja lemajmolni sem a csehek, sem más nemzetek intézményeit. A javaslatot elfogadta. Remény i-S chneller Lajos pénz­ügyminiszter rámutatott arra, hogy a javas­lat intézkedései következtében egyes kis­tisztviselők fizetése 16 és fél százalékkal fog emelkedni. A tisztviselők házasitási segélyé­nek rendszerét részbon már megvalósították, amennyiben n tisztviselők a P. K.-tól köl­csönt kaphatnak. A Ház ezután a javaslatot elfogadta. Molnár Imre előadó ismertette-ezután a, A képviselőház meakezdte a tisztviselőjavaslatok tárgyalását Elfogadták a korpótlék és a családi pótlék felemelésérői szóló törvényiavaslatot

Next

/
Oldalképek
Tartalom