Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-13 / 272. szám

8 DÉ I MAGYARORSZÁG Kedd, 1938. 3cromtá»r 15: f»bol oOls zo r U Mindenkinek! ajándékot a Fehércégtáblás BOROS-nál Ajándékcsomagot is összeállítunk MflKOxii. 13. Csanád vármegye íeljes bizalommal várja az Imrédy-kormány reformjait (A Dclruagyarország nuikói tudósítójától.) Csn­tiád-Arad-Toronlúl vármegye törvényhatósági bi­zottsága hétfőn Kászonyi Richárd dr. főispán i hiöklcsévél rcndkiviili közgyűlést tartott. A fő­ispán elnöki megnyitójában, amelyet a közgyűlés tagjai állva hallgattak végig, megemlékezett a Felvidék magyarlakta területeinek visszacsatolá­siról. Ugyancsak állva hallgatta a közgyűlés u Kormányzó ur öfőuiéllóságának n vármegye hó­doló táviratára küldött köszönő leiratát. Az Imrédy-kormány újjáalakításáról szóló le­iratok s ezek kapcsán a vármegye bizalmi felira­tának vitája következett ezután, ainclv két teljes órán ál folyt. A vita az Tmrédv-kormány reform­programjának szükségét és helyes voltát állapí­totta meg és hal szavazat ellenében a törvényha­tóság lelkes támogatását dokumentálta. Az előterjesztett bizalmi javaslathoz elsőnek TT. Szabó Imre szólott. A kormány reformpro­gramját mindenben helyeselte, dc következmények­löt fél, mert szerinte azok támogatásával próbál­ja népi- reformját megvalósítani — mondotta —, akik ellen a reformokat megcsinálni kellene. Fricil Antiin dr, vitéz Csongor Árpád és Csorba .Táltos dr. felszólalása Plán Nagy Er­nő éles összetűzésbe került II. Szabó Imrével, aki nzt kiáltja feléje: „Maga hazudik!" A főispán fi­gyelmeztetésére II Szabó visszavonta kiielenlé­rét és bocsánatot kért. Farka Imre, Galamb Ferenc és Kotroczó József felszólalása zárta lc a vitát. A közgyűlés ezután nagv többséggel lelkesen ünnepelve a miniszterelnököt, elfogadta a fel­irati javaslatot, A közgyűlés tag'tal 'és Hallgatósága változnlbm érdeklődéssel várták a napirend másik vitáját II. 8/abó Iinréuek a nemzetpolitikai reformok ügyé­ben előterjesztett indítványa ügvében, amelyet a kisgyűlés elvben elfogadásra javasolt. A vita nzonbaá elmaralt, mert Kászonvi főispán az clfl­:dói javastat elhangzása után feltette a kérdést, hogv a közgyűlés kivánja-c tárgyalni az indít­ványt. vagy sem? A közgyűlés nagy többsége nem kívánta tárgyalni. —oOo— Kinevezés. Csanád vármegye főispánja Hcr­vny Kálmán dr. és Győrffv Ferenc dr. sznl­gabirókut tiszteletbeli főszolgabírókká nevezte ki. Karácsonvi segélyt kapnak a esanádui >gycl kistisztviselők és alkalmazottak. A vármegye Lözgvti'ésc hétfői ülésében dr. Galambos Emit in­ditvánvára egyhangúlag elhatározta, hogy a költ­* égvetési me.Ttakarilások összegéig karácsonyi segélyben részesíti arra rcáutall tisztviselőit és "-szcs alkalmazottait. A segélitek szélosztását a virmegve utisoáuja saiát hatáskörében végzi cl. Ujkialakitották a megvei bizottságokat. Csa­nád vármegye törvényhatóságának albizottságait most alakitolták újra s a ma délelőtti közgyűlés­ben niegcitett választások az egész vonalon a hi­vatalos felöltek fölényes rvnzc'nió.vol végződtek. A közigazgatási bizottságba beválasztották: Csepee "i Imre dr-t, Vásárhelvi Sándort, vitéz Galamb' Sándor dr-l Klivinyi Latost és Nagv Károlyt. Az igazoló választmány tagiai lettek: S. Bálint György, Návav I.ásztó, vitéz Galamb István dr. 'leicher László. Tamásé András dr. Nagy Károly, v itéz Csongor Arnád. Károlvi Mihály. Anyakönyvi hirek. Házasságra telenlkeztek: Gyüge Sándor Yirga Juliannával, Szitvási Ee­renr Vig Veronikával. Házasságot kötöttek: Tíaf­du János Nadobán Mártával. Elhalt: özv. Puskás Imréné Apjok Rozália (Aradi-utca 107.Y Váth János: SOLT ANYJA Történeti regény A Délmagyarország regénye .27 — Nem, azért raktam ide a megejtőimet, hogy nappal ide járva, éjjel ne gyanakodjék a talpas egy emberfiára se. — Ha aztán meglepetésként összetalál­koztál volna vele? — horgolta Levente. — Ilyen messze, az erdőszélére nem me­részkedik ki nappal a mackó. Még a cse­mege se csalogatja ki. Docska egészen szótlan volt. Levente azonban észre se vette. Mikor rendre végignézte a medvenyomo­kat s megállapította az érkezési irányát, s hogy a nyomok ismétlődő reggeli nyomok, szépen megindultak hazafelé. Levente nem vette észre, hogy az alatt, mig ő kinézte, honnan lesi a medvét, hon­nan támadhat rá a legveszclytelenebbül, dc a zsákmány szempontjából legbiztosabban, Docska is szemügyre vette minden lépését. Aztán maga is gondolkodva keresett: •— Nem lenne ez jobb? — kérdezte Le­ventét. Hz fontolóra vette, de makacsul megma­radt a kiszemelt helynél: — Medve a vizet kerülve érkezik. Soha nem gázolt bele a vizbe. Onnan, Docsika, akadékba lenne a fa-tett ellenvetéseket. Docska meg volt elégedve s aggódó arca kivilágosodott: — De ma már nem lehet kijönni. Későre jár az idő s fáradt is vagy a csónakázás és az ide fáradás miatt. — Minden esetre kint leszek. A madarász ! szállásomra érkezik, már kint legyünk, mi- í re a hold felkel! — Mire a hold felkeli — nyomta meg Docska a szót —-> hogy az elhatározást megismételtesse Leventével. Aztán a ma­darászhoz fordult: — Ott leszel pontosan? Különben a mackó érkezése közben lépne­tek a cserjés területére. A madarásznak nem volt inyére n beszéd, azért határozottan kijelentette: inkább haza se megy, hogy kellő időben indáihassanak. Docskát ez megnyugtatta. Ezentúl finom mosoly derengett szája körül. Nagy, hegyes tűi közül kiszabadult egy engedetlen haj­fürt s végig folyta erős nyakát. A félhomályban észre se vette senki se: Ide-odu lendült, a felkerekedő szellő el-el­fujta a szép nyakról. Meg visszahullott rá játékosan. Jó időbe telt, mig megérkeztek a várba. Levente bőségesen és jóétvággynl evett. Docska kínálta: — Az éjszaka hősének" be kell fűteni. Ajánlatos lesz vinni is belőle. Maga Docska is nyugodt gonddal neki lá­tott a falatozásnak. A friss húsból, tejből, gyümölcsből iól bevett a maga módján. Emese rá is szólt: — Mintha az cjtszgk'a hősének készülnél te is! ' Erre s minden fürkészésre számított, azért volt olyan igen hallgatag. Csak el se pi­rult a felelet közben: — Két ilyen ut, mint a Szálán, meg az er­dőre. Tudod, hol vannak a vizre boruló óri­ás füzek és az erdő csalitos széle? — Persze. — No hát akkor megérted nz étvágyamat. Azzal felkelt s a tálakon maradt hideg hust vászonkendőbe rakosgatta. Kcnverct szelt hozzá. — Mintha az édes volt uram menne éjjeli lesre — álmodta vissza fiutalsúcnt Szaláné. Igy bocsátottam útra a boldogultat, mint Docska tégedet, Levente, édes gyerekem! Levente meghatódott. Meleg szemmel ki­sérte a lány mozdulatait. Minden fordulatot felivott szeme. Aztán nagyot sóhatjott: Ejl Mindenki rászegezte szemét. A halálvcri­ték ült ki rajta egy pillanatra. De megembe­relte magát. Kihúzta derekát s szinte kér­kedve mondta Emese felé: — A bőrét kikészittetem neked. Hadd emlegesd meg ezt az éjszakát! — Csak elejtsd! Ne igyál előre a medve bőrére! — nevetett fakó hangján oz örege­dő lány s megint felállt és királyion nézett Leventén végig. Aztán kiment. A férfiak ciholődtek. Két láncsát is vett magához Levente. Az­tán övére erősítette a vadászkését. Tasak­ban. Aztán mit setörődve Emese gúnyjával, megkockáztatta a bizakodó kijelentését: — Jó kövér lesz a medve. Igy ősszel meg­híznak a vachik. Az asszonyok kimentek, hogy melegebb ruhát vessenek magukra, mikor kikísérik a_ vadászokat. Csak Imes maradt hátra: 0 — Rólam meg se emlékezel 1 —- tett szemrehányást Leventének. — Ám én azért is imádkozom éried! (Folyt. köv.J mar 26 penooari meoblzható BROUSWETTER órát kaphat 1 llorv Vh Mihály utca 9. Száchenyi Mozival szemben. Szeged sz. kir. város polgármesterétől. 50.664—1938. I. sz. Versenytárgyalási hirdetmény A városi hivatalok részérc 1939. évben szükséges Írószerek, irógép- és sokszorosító-kellékek szállí­tására 1938. évi december hó 20-án dclclött 10 órakor a gazdasági ügyosztályban (Bérház, II. cm. 23.) nyilvános versenytárgyalást tartunk, a beérkezett ajánlatokat ugyanezen napon és időben fc.bonjuk 3 ezalkalommal ajánlattevők, vagy meghatalmazott képviselői jelen lehetnek. Ajánlati minta, vállalati szerződési feltételek a gazdasági ügyosztályban (Bérház, I. cm. 22.) díj­mentesen rende kezesre állanak. Csakis az itt nyert nyomtatványok felhasználásával lehet ajánlatot benyújtani. Az aláirt ajánlatokat sértetlen borítékban elhe­lyezve és pecséttel lezárva fenti időpontig a vá­rosi iktatóhivatalba (Városháza, földszint 14.) kel) benyújtani. Az ajánlat borítékját a következő fel­irattal kell ellátni: »Ajánlat az 50.664—1938. sz. versenytárgyalási hirdetményben közölt Írószerek, stb. szállítására.< Az előirt mintákat a versenytárgyalás időpont­jáig a gazdasági ügyosztályba kell benyújtani. Bánatpénzül az ajánlati végösszeg 2 százaléká­nak megtelelő összeget kell a város letétpénztá­rába befizetni s a letéti nyugtát az ajánlathoz mel­lékelni. Amennyiben az ajánlat végösszege 15.000 pengőt nem halad meg, a Közszállitási Szabályzat 30. paragrafusában megnevezett kisiparosok, slb. bánatpénzt nem kötelesek letétbe helyezni. Szeged, 1938. évi december hó 10-én. Pálfy József dr. polgármester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom