Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-09 / 243. szám

Szerda, 1938. nov. 9 Politikai napilap XIV. évfolyam 243. sz Jóslás - visszafelé Pontosan két hónappal ezelőtt a nemetcseh válság leizgalmasabb óráiban, mikor a szudétancmetek -visszautasították a cseh kormánynak azt az ajánlatát, hogy huszonhárom körzetre osztja fel az országot s mikor mindenki ugy érezte, hogy a fenyegető fegyveres leszámolás felé sodródunk, ezzel a cimmel irtunk vezércikket: „Háború pedig nem lesz". A vezércikkben megjósoltuk, bogy Csehszlovákia miatt nem fognak eldördülni az ágyuk, nem fogja kénköves tüz elárasztani a városokat és vetéseket és nem fogják anyák siratni elvesztett fiaikat. De megjósoltuk azt is, hogy Csehország azért sorsát nem fogja elkerülni. 11 a megremeg a föld, önmagától fog szétesni a hazugságokra felépített pemák nagyhatalom. Amit megirtunk, kísértetiesen beigazolódott. Megtörtént események után mindig vannak, akik az utólagos jólértesültség és utólagos jövendőmondás bölcseségével hangoztatják, hogy ők előre tudták, sőt talán még meg is mondták, hogy mi fog következni. Mi nem állítólagos szavakra, mi a lap élén nyomtatásban megjelent vezércikkre hivatkozunk, hogy nem visszafelé, hanem előre jósoltunk. Jóslásunknak minden szava, minden mondata pontrólpontra bekövetkezett: Nem akarjuk a próféták köntösét ölteni magunkra és megvalljuk, hogy a közben eltelt két hónap alatt voltak percek, órák és napok, mikor kételkedtünk a felállított nemzetközi politikai horoszkop helyességében és igazságában. Az eget elborító felhőkben néha szinte hallani véltük már az apokalipszis lovainak vészes dübörgését és töprengtünk, hogy van-e valami, ami elhárítja a világról a reá lezudulni készülő veszedelmet. Azután mindig, az utolsó, talán a legeslegutolsó pillanatban bekövetkezett az a csodával határos valami, ami a haladékot, a haladék megismétlődését, az életet és a magyar álmok egy részének valóra válását hozta magával. De ha most, mikor zeneszó mellett, Felvirágozott honvédek szállották meg Komálom, Érsekújvár városát és várja őket Kassa, amelyhez Rákóczi korának legdicsőbb cinlékei tapadnak, visszatekintünk az elmúlt hetek feszültséggel teli, izgalmas óráira, lehetetlen, hogy észre ne vegyünk egy tényezőt, amely kezdettől fogva mellettünk m iiködött a csehek oldalán. Ez a tényező a cseh állam belső gyengesége volt; nz az önámitás és az a kifele irányuló ámilás, amelyre ennek a mondvacsinált államnak egész fikciója fölépült. Nagy hanggal, határjelző cölöpök átfestésével, szövetségi rendszerekkel, a belső struktúra meghamisításával ideig-óráig cl lehetett leplezni a csehszlováknak elkeresztelt állami alakulás életképtelenségét. De a válság, az igazi megpróbáltatás percében még a legerősebb kötelékekkel megkötött szövetségesnek is vissza kellett rettenni attól a gondolattól, hogy ezért az államért, ezért a történelmi hazugságért áldozza vérét, fiainak életet. A cseh állam hipokrízisben fogant és az Igazság szele bomlasztotta szét. A nőnek önrendelkezés! Joga volt megalkotásának jogcíme és erőszak kényszeritette határai közé úgynevezett állampolgárainak felét. A történelmi jog cimén ajándékozták a párisi birák Prágának a szudétanémet területeket és bontották meg ugyanakkor Magyarország évezredes történelmi egységeit. Papíron n „legdemokratább alkotmény" volt a csehek dicsekvésének alapja, de ugyanakkor a kisebbségek kiszorultak oz állami életből, közigazgatásból, sőt még a megélhetés lehetőségéből is. Szociális földreformot hirdettek s a földreform nem volt egyéb, mint a régi birtokosok kisemmizésnek és az ősi földek idegen kézre juttatásának eszköze. És ha ők nem rombolták le Klapka komáromi szobrát és Rákóczi kassai emlékét, ez is csak a hipokritizmusukat növelte. A külföld előtt a mogA diadalmas magyar Hadsereg kedden folytatta a visszatérő Felvidék birtokbavételét. Mindenütt leírhatatlan lelkesedéssel fogadták és ünnepelték a magyar katonákat, akik virágszőnyegen menetelnek a városokban, a községekben; mindenütt, ahol végre szabadon lehet elmondani a magyar imát. Minél mélyebbre hatol be ez eddig rabságban szenvedők földjére a magyar katona, annál forróbb a hangulat, annál lelkesebb és mámorosabb a fogadtatás. Komárom, november 8. A honvédség felszabadító csapatai a keddi napon Nádszeg— Farkasd—Érsekújvár—Baromlak—Zselitz vonalat szállták meg. A mai nap legnagyobb eseménye Érsekújvár felszabadítása volt. A honvédcsapatok, amelyeket vitéz Ilenyei Árpád tábornok vezényelt, délelőtt II órakor lépték át a hidfőnél elért vonalat Bagotánál, 3 kilométerre északra Ógyallátöl. A legelső község Bajcs volt. A községnek 1500 lakosa az esztergomi hercegprimási birtokhoz tartozik. Diadalkapuval fogadták a honvédcsapatokat. Az "nnepség után tovább indultak Érsekújvár felé, ahonnan csak délután két órakor vonullak ki a cseh csapatok. Fél 3 órakor a honvédcsapatok már clérhagyott bronzemlékekre hivatkoztak, a valóságban pedig a lelkeket igyekeztek megölni. A hipokrizis és Hazugság volt Csehország végzete. Államnak végzete még olyan döbbenetes módon nem teljesedett be, mint a moldvai respublikáé. Egy héttel összeomlása előtt még tömegével jelentek meg illusztrált cs megfizetett cikkek a külföldi sajtóban, hogy milyen nagyszerű és félelmetes a cseh hadsereg és hogy fog n Szudéták és Kárpátok övezetében dacolni n leghatalmasabb ellenségekkel is. Egy hét múlva puskalövés nélkül omlott össze a betonból épült kártyavár. Elfújta szél, a z i g a z s á g szele. íAmit jósoltunk, valóra vált. Szeretnénk folytatni a jóslást, hogy megint igazunk legyen. reg, amely délelőtt fél 11 órakor lépte át ai határt Putnoknál; felszabadították Abafalvát, Tornaalját, Derecskét, Pelsőcöt. Mindenütt lelkes volt a fogadtatás. Rozsnyó népe leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelte a magyar katonákat, délután fél 4 órai kezdettel ragyogó katonai parádé volt a városban. A magyar csapatok még a kora délutáni órákban elérték KrasznaHorkát^ ték Érsekújvár Határának határát. Ekkor már többszáz főnyi fiatalság kísérte lelkesen, ujjongva kerékpáron és gyalog a menetelő honvédeket. Az élen asszonyok, apácák és iskolások haladtak nagy kosarakkal, hogy virágszőnyeget hintsenek a bevonuló honvédek elé. Magyarruhás leányok és ünneplő ruhás férfiak önfeledten ölelték, csókolták n bevonuló első katonákat. Szinte roskadásig elhalmozták őket virággal. A város uccáin fokozódott a lelkesedés, cz önfeledt mámorban ünneplő közönség ezrei gyűltek össze az uccákon és kisérték a honvédcsapatok élét a Fő-tér felé. Az első csapatok egy percig sem alltak mcc a Fő-téren, hanem azonnal továbbmen-t A diadalmas felvidéki bevonulás Kedden Érsekújvárt, Rozsnyót, Krasznahorkát szállta meg a Kassa felé menetelő honvédsereg — Mindenült mámoros lelkesedéssel köszöntik a felszabadító csapatokat - Nagy előkészületek az ünnepélyes kassai bevonulásra Kedden éjszaka Budapestre érkezeti lord Rothermere Rozsnyóra délután 3 órakor vonult be a magyar HadseamelyneK várán már napok' óta magyar zászlót lenget a szél A felszabadított Érsekújvár