Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-27 / 260. szám

DELMAGYARO Vasárnap, 1938. nov. 27. Politikai napilap XIV. évfolyam 260. sz. Két fiatalság A rektornak" nemcsak a tradíció adja a m a g n i f i c u s jelzőt. A rektor nemcsak az egyetem életének legfőbb vezetője, a rec­tor maga az egyetem s megtestesíti azt a tekintélyt, méltóságot, a tudományosság­nak azt a hatalmát, amit az egyetem sugá­roz ki magából. S az egyetem tekintélye a rector tekintélyével olvad össze, a rektor és fegyetem méltóságainak összetalálkozása messzeragyogó fényt ad minden szavának s minden intelmét p a r e i n é-z i s s é emeli. S amikor a szegedi egyetem nagynevű és nagytekintélyű rcctora a felvidéki ifjúság küzdelméről beszél s n felvidéki magyar fiatalság életsorsát állítja a magyar ifjúság elé, nincs senki, aki szavai igazságának sú­lyát kételkedéssel enyhíthetné. Csudálatos küzdelem volt két évtizeden keresztül a fel­vidéki magyar ifjúság élete s talán csudála­tos küzdelem lesz egy ideig ezentúl is. Aki nem élt kisebbségi sorban, aki nem érezte a másodrendűség szégyenét, amit csak fokozott annak tudása, látása és szenvedése, hogy akik a többséghez tartoznak, mennyire jogcim nélkül tartoznak oda, aki nem érezte n maga bőrén szivbemarkoló fájdalmát az üldöztetésnek, aminek egyetlen oka volt, a magyarsághoz-tartozás, az nem is tudja, hogy ez az c le t miért volt küzdelem s miért volt kemény, eltökélt cs sebeket szerző harc a büség, amit nem tagadtak meg soha. A mi Számunkra mindennapi kötelesség az, hogy magyarok vagyunk, dc az ő szá­mukra ez volt o nemzeti ünnep. A ma­gyar szó, amit nyilvánosan kiejthettek, olyan volt, mint titkos szövetség jelszava. A sub pondere ereseit palma bölcseségét talán semmi nem demonstrálta még annyi erővel, mint az elszakadt magyarság fiatalságának élete s ami ezzer egyet jelent: küzdelme, har­ca, munkája, hűsége és dicsősége. Idegen vá­rosban, idegen szellem bénitó uralma alatt, ide­gen jelszavak diktatúrájának alávetve, idegen tanárok idegen nyelvű és idegen szellemű elő­adásait hallgatva, idegen nyelvtenger óceán­jába kivetve mint a magvarság Robinzonjai éltek, kínlódtak és nélkülöztek s cipelték magukkal küldetésük áldott, szent terhét. Senki nem mondja azt, bogy az itt élő fia­talság helyzete rózsás s hogy áfvukat a gond­talanság vetette meg puhára. Nehéz munkát kellett cs kell végezniök, de magyarok kö­zött, magyar földön, magyar célokért s ha szűkösen jutott is: magvar kenyérrel táplál­hatták fiatal testüket s fiatal testükben fia­tal elszántságukat. S ha volt élet reményte­lenebb, kilátástalanabb s több szenvedéssel eljegyzett: a felvidéki magyarság fiatalságáé az volt. Ki itéü meg a magyar fiatalságot, ha kirobbanó lelkesedésében a szent vágyak­kal fü<ött elégedetlenségében kimegv az uc­cára, hogv hangot adion meggyőződésének, vagv türelmetlenségének. Az ucca soha r.cm volt Ítélőszék s nem ítélőszék ma sem. A fiatalságot elkauhatia az ucca hangulata és szabadsága, ezt a hangulatot cs ezt a sza­badságot éleszteni lehet, de lohasztani nem. De milyen öröm az is, hogy ezt megte­li e t i k. s" idegen rendőrök, se idegen kato­naság nem rohamozza meg őket. idegen bi­lincs nem sz^rühatia össze kaitokat ós lelkü­ket. Ez a szabadság — e/. is ni a g v a r s z a­b a d s á g s ebben sem lehetett azoknak ré­szük, akik" kisebbségi sorból kerültek ki ide­gen iskolák idegen padjai közé. Ez a két fiatalság össze fog most talál­kozni, mint ahogy összefolyik a folyam két ága, amit mesterséges zsilipek és hevenyé­szett töltések választottak el egymástól. S az ima e a d e m q u e, a két ágban élő egy és ugyanazon fiatalság csak kincseivel ajándé­kozhatja meg egymást. A felvidéki magyar fiatalság tradíciókat hoz magával, a hűség­nek, a ragaszkodásnak, a szenvedések túzén megedzett kitartásnak, a gátakon, akadályo­kon, kancsukákon és bilincseken keresztül kitartó nemzeti érzésnek termékeny emlé-" knit, az itthon élő fiatalság pedig a szabad­ság örömét és szépségét mutathatja fel s azokat a felmérhetetlen eredményeket, me­lyeket csak szabad földön alkothatott meg a szabad magyar lélek. A felvidéki fiatalság katakomba-életéből most kerül ki a nap­fényre s aki két évtizeden keresztül vá­gyódott a lélek szabadsága után, s akit két évtizeden keresztül vérzett föl a rabság bilincse, az a fiatalság most, amikor azokkal találkozik, akiket meggyötör­hetett „éhe kenyérne k", de nem gyö­tört „éhe a szónak" és „éhe a szep­n e k", a szellem szabadságát és a szabadság szépségét fogják hirdetni itt is: Ha lehetne, megafonjaivá válnánk a rec­tor magnificus minden — magnificus szavá­nak, ha lehetne, lehalkitatnánk belőle min­dent, ami rosszaló intelem s ha boldog lé­lekkel örvendeztünk, amikor a magyar hazá­nak egy kincses darabja visszatért, boldog lélekkel akarjuk köszönteni azt is, hogy a magyar fiatalság két ága összefolyik s a ma­gyarság öröktől és örökké való medrébe visz­szafolyik az az ág is, amelyet sziklafalak szo­rító bilincsei törtek, homokzátonyok fenye­gettek meg az elapadással, amelyik barlang­ulak sötétjében bujdokolt meg-megtörvo a vízesésekben vándorolt idegen utján ad­dig, amig végre haza nem tért az ősi me­derbe az ősi rendeltetéssel, hogy eljusson az Értől nz Óceánig. Döntés előtt A kormányzó ur őfőméltósága szombaton délután két órás kihallgatáson fogadia grói Teleki T>ált — Délelőtt kihallgatáson jeleni meg az államfőnél vitéz dr. Shvoy Kálmán és még öt politikus — Vasárnap két vezető politikust hallgat meg az államiő Budapest, november 26. A kibontakozásra irányuló megbeszélések a szombati napon fokozott tempóban tovább folytatódtak. A kormányzó ur őfőméltósága döntése elé a kormányválság harmadik napján fokozott ér­deklődés fordult a magyar élőt minden részéről. A kormányválság megoldására irá­nyuló kihallgatások szombaton délelőtt 10 órakor folytatódtak, őfőméltósága előtt első­nek Darányi Kálmán jelent meg kihallga­táson. Mielőtt Darányi Kálmán az államfőhöz ment volna, félóra hosszat tanácskozott lmrédy Béla miniszterelnökkel. Ezután félóránkint jelentek meg a kormányzó ur őfőméltósága előtt a többi meghívott politi­kusok; Darányi Kálmán után T a s n é d i Nagy Andrást, Z s i t v á y Tibort, vitéz dr. Shvoy Kálmánt, utána Bobory György képviselőházi alelnököt, majd Marton Bé­lát fogadta délben kihallgatáson a főméltó­ságu ur. Teleki Pdl kétórás kihallgatása A Budapesti Értesítő jelenti: Szombaton délután fél 6 órakor gróf Teleki Pál val­lás és közoktatásügyi miniszter jelent meg kihallgatásra a kormányzó ur őfőnv Itöságá­nál. A kihallgatás két óra hosszat tartott. Teleki Pál gróf fél 8 órakor hagyta el a királyi palotát. Délután gróf Teleki Pál kihallgatása volt csak soion a kibontakozásra irányuló kormányzói ki­hallgatások során. Hir Szerint a vasárnapi napon két vezető i politikust hallgat meg az államfő. Politikai körök szerint a kormányválság befejezését igy aligha lehet vasárnapra vár­ni. A jelek szerint valószínűleg őfőméltósága hétfőn hozza meg döntését. Hir szerint meg­hívást kapott még az államfőhöz K e r e s z ­t e s-F ischer Ferenc belügyminiszter, J a­r o s s Andor felvidéki miniszter és H ó m a n Bálint. Esetleg még mások is megjelennek az államfő előtt. Az államfői ünnepelte a felsőház Budapest, november 26. Szombaton délelőtt nagy érdeklődés mellett ült össze a felsőház. Az ülés összehívása előtt az a hir terjedt cl, hogy napi­rend előtti felszólalásra kértek engedélyt. lmrédy Béla miniszterelnök mellett ugyanilyen- napirend előtti felszólalásra kért engedélyt Szilágyi Lajos -is, ő az ellenkező álláspontot akarta kifejteni. Gróf Széchenyi Bertalan elnök azonban egyik felszóla­lásra sem adott engedélyt. Amikor megszólalt az elnöki csengő, néhány perc alatt benépesedtek a padsorok. A karzatok ürc-ck voltak; az egyik jobboldali karzaton nyom­ban feltűnt Komis Gyula képviselőházi elnök alakja. Gróf Széchenyi Bertalan megnyitója után gróf BcHP.cn Pál felolvasta az Imrédy-kormány kinőve, zcsérc vonatkozó kormányzói kéziratokat. Az ál­lamfői kéziratok felolvasása közbon foglalta el helyét Imrcdy Béla miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter és Keresztes-Fischcr Ferenc bel. iigyminiszler. Meskó Zoltán éltetni kezdte lmrédy miniszterelnököt. Többen éljeneztek cs tapsoltak.© Amikor a jegyző lmrédy Béla nevében ért a fel­olvasásban, Me kó ismét éljenezte a minirz'.ereU

Next

/
Oldalképek
Tartalom