Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-26 / 259. szám

Szombat, 1938. nov. 26. Politikai napilap XIV. évfolyam 259. sz. A magyar politika tengelye ii kivonulásból, omcly kettészakította a kormányzó pártot nehéz kihámozni a jelenkor történetirójának, hogy a legutóbbi napok eseményeiben minek kell a legfontosabb szerepet tulajdonítani, az elvek összeütközésének, vagy a világnézetek mérkőzésének. Ha ugyanis bárki is összehosonlitja a bentmaradtak névsorát azokéval, akik kiválváltak a többségi pártból, megállapíthatja, hogy mindkét oldalon c g y f o r m á n megtalálhatók mindazoknak az árnyalatoknak képviselői, melyekből maga a párt összetevődött. Hihetőleg a legközelebbi napokban fog egy olyan jegecesedési folyamat megindulni, amely szilárdságot visz bele a magyar politikai életnek mai bizonytalan cs cseppfolyós halmazállapotába. Erre a szilárdulásra feltétlenül szükség van, mert olyan sorsdöntő időkben, mint aminőket most élünk, bizonytalanságoknak az ország vezetését kitenni nem lehet. Viszont most kell megnyilatkozni a magyar politikai életnek abban az irányban is, hogv elég erő van benne ahhoz, hogy az alkotmányosság szellemében és nz alkotmányosság eszközeivel oldja meg a reá váró nagy Feladatokat. Ha személyek fölé emelkedve, pártoktól Függetlenül, a pillanatnyi taktikai kérdések kikapcsolása mellett, hosszu lejáratú boállitottság'ban nézzük a magyar politikai életet, lehetetlen Fel nem ismerni azt a jelentőséget, amelyet a föld fog gyakorolni gazdasági, társadalmi és politikai életünk alakulására. A föld lesz az elkövetkezendő esztendők során a mag var politikai élet tengelye. Emberek es pártok a földreform tekintetében vallott felfogásuk szerint fognak csoportosulni. Ha a mostani válság időpontjában még csak a felszin alatt laDDang a föld kérdése és inkább csak érezni lehet a jelentőségét, a jövőben minden bizonnyal cz u kérdés fogja determinálni u magyar politikát és fogja megvonni a pártok alakulásának körvonalait. Az utolsó husz esztendő történetének során szinte pontról-pontra lehet nyomjelezni e földkérdésnek a magvar közéletben 'elentkező előtérbe nyomulását. Attól pillanattól kezdve, mikor a háborúból hazatértek hangoztatni kezdték a földhöz való jussukat, az első tétovázó ós bizonytalan kísérleteken Gaá 1 Gaszton, Eckhardt Tibor és Ra s s a y Károly parlamenti állásfoglalásain keresztül egészen addig az időpontig, mikor a földreform gerince lett a leghivatalosabb kormányprogramoknak, nagy belső átalakuláson kellett átmenni magának a magyar közéletnek is. A császári Róma háborúitól kezdve, mikor a legionáriusok nyugdíj helyett földet kaptuk szolgálataik" jutalmául, a bur háborúig1 minden nagy háború szinte a törvényszerűség erejével vonta maga után a föld megmozgatását és a latifundiumos rendszer megváltoztatását. Minden háború azt az érzést váltotta ki a tömegekből, hogy azok igényelhetik elsősorban a földet, akik vérük hullásával szerezték, vagy megvédelmezték. Ez történt nálunk is, mert mi sem vonhattuk ki magunkat a világtörténelemnek egyik törvényszerű jelensége alól. Nálunk azonban más is történt. Mig idehaza csak tétova és aránylag sziik körre kiterjedő kísérletek történtek az utolsó husz esztendő alatt a földreform irányában, a z utódállamok, amelyek nagy magyar területekhez jutottak hozzá, megcsinálták u földreformot. Köröskörül megszűntek a latifundiumok és kisgazdaságok százai, ezrei alakultak a gyakran kiskirályságokkal fölérő uradalmak helyén. Eszünk-ágában sincsen, hogy dicsérjük azt a földbirtokpolitikát, amelyet például Csehszlovákia egy álnok demokrácia nevében folytatott. Ennek a politikának ugyanis u földreform nem célja, hanem csak eszköze volt, hogy legionáriusok és más betelepített jövevények kerüljenek a hajdani magyar birtokosok helyére. Leplezett és nyilt magyarirtás volt, amit a volt határokon innen és tul a földbirtokreform neveljen elkövettek. De akárhogyan is, a földreform ma megvan és hatása átsugárzik a volt csonkaország területére. A földreform következtében megváltozottt életformák nem maradhatnak hatástalanul a magvar életre. Ez olvan adottság, ütnellye.l feltétlenül számolnunk kell. És drámai intelmet kell kiolvasni annak az Esterházy János grófnak a szavaiból, aki a mámoros öröm napjai után visszament a szlovák hegyek közé, hogy vezére legyen az ottmaradt magyaroknak. El kell hinnünk neki. hogy meg lehet élni okkor is, ha ezrekhői csak ötszáz holdja marad meg valakinek. Meg kell élni, hogy életlehetőséget nyújtson uj családoknak, uj gallyaknak" a nemzet fájának gyarapodó törzsen. Ma késő volna vitázni, hogy mit jelentett volna nemzeti szempontból, ha nem a világ- p háború vetette volna fel nálunk a komoly földreform gondolatát, hanem már n világháború előtt megcsináltuk volna a magyar földreformot. A magyarságot azért lehetett mindenütt deposszedálni, mert a szociális igazság kenetteljes szavaival lehetett elkendőzni a nagybirtokoknak politikai célzatú felosztását. De vájjon lehetett volna-e ugyanezt megcselekedni, ha nem nagybirtokosok, hanem khemberek földjei kerülnek idegen uralom alá? Ez a földbirtok helyes megoszlásának kimondottan politikai oldala. Dc van a földbirtokmcgoszlásnak társadalmi cs népi oldala is. A nagybirtok nemcsak n termelésben, hanem emberben is extenzív. Ugyanaz a nagybirtok sokkal kevesebb embert tart el, mint hasonló kiterjedésű kisbirtokosok sokasága. Nemzeti szempontból cz a nagybirtok legnagyobb gyengéje. És ha igaz az, hogy a nemzetek versenyében is érvényesül a nagy számok törvénye, akkor egy uj birtokpolitikának kell elősegíteni a napi életrezervoárnak gyarapodását és megerősödését. Ha pedig erre törekszünk, akkor a földbirtokpolitikát kell a magyarság- jövendő életének tengelyébe beállítani. Földeket senki se akarjon nálunk kommunizálni. De a föld legyen országos és nemzeti vagyont legyen a tárgya egy olyan telepítési politikának, amely távoli jövőre kihntóan fogja . a magyarság sorsát szolgálni. A kormányválság második napjának eseményei A kormányzó ur őfőméltósága pénteken Sztranyavszkyt, Eckhardiot, Rassayt, Bethlent, Imréáyt, délután gróf Károlyi Gyulát fogadta Szombatra várják a kibontakozást — Ujabb tüntetések Budapest, november 25. "A kormányválság második napján a kormányzó ur őfőméltósága folytatta a kihallgatásokat. Pénteken délelőtt kihallgatáson fogadta: Sztranyavszky Sándort, Eckhardt Tibort, R a ss a y Károlyt és gróf Bethlen Istvánt, T a snády-Nagy András kihallgatása későbbre maradt. Délben kihallgatásra jelentkezeti Imrédy Béla miniszterelnök. Bár egy hétre elnapolták a Házát, pénteken délelőtt az a vélemény alakult ki, hogy a válság elintézése néni veszi igénybe a meghatározott időt. a kibontakozást szombatra várják. Arra számítanak, Iíogy legkésőbb a jövő hét elején megalakul az uj kormány, amely december 1-én mutatkozik bc a Házban. A kihallgatások Sztranyvszky Sándor audienciája a kormányzó ur őfőméltóságánál pénteken délelőtt több. mint félóra hosszal tartott. Utána Eckhardt Tibor jelent meg az államfő előtt, majd Rassay Károlyt fogadta. A kormányzói kihallgatásról távozó Eckhardt Tibor az éppen akkor érkező gróf Bethlen Istvánnal találkozott a királyi palota udvarán és vele ötperces megbeszélést folytatott. Rassay audienciája is félórát tartolt. Délután 1 óra volt, amikor gróf Bethleni István kormányzói kihallgatása befejeződött. Bethlen levett kalappal végignézte az őrség* váltást. Ekkor futott be a királyi palota udvarába Imrédy Béla miniszterelnök autó* ja- A miniszterelnök üdvözölte Bethlen Istvánt, majd kihallgatásra jelentkezett a kormányzó ur őfőméltóságánál. Az történt ugyanis, hogy az audienciák sorrendjében változás állott be: Tasnády-Nagy András igazságminiszter kihallgatása előtt jelent meg a főméltöságu ur előtt a miniszterelnök. A miniszterelnök kihallgatása tiz percig far-l )