Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-19 / 253. szám

Jt OM DÉLMAGYARORSZÁG Szombat, 1038. november 19. MflKO xi. 19. A makói városi tisztviselők karácsonya *egc­I.\o ügyében rendkívüli közgyűlést hívnak össze. Annakidején megírtuk, hogy Makó város képvise­lőtestülete karácsonyi segélyt szavazott meg a IX. fizetési osztálytól lefelé u kistisztviselőknek és fizetési osztályba néni sorolt alkalmazottainak. A Határozat szerint n karácsonyi segély összege egyhavi családi pótléknak felel meg szemben a polgármesteri javaslattal, amely az összes tiszt­\ isolök karácsonyi segélyben való részesítését ja­\ asolta, egyhavi fizetésük 20—30 százalékának megfelelő összegben. A közgyűlés határozatával elégedetlen tisztviselők akciójára a városi képvi­srlőteslüli I tagjai kóréhen aláírásokat gyűjtöttek 'rendkívüli közgyűlés egybehivúsa iránt s a szük­séges számú aláírások már össze is gyűltek, ugy, liogy a képviselőtestület rendkívüli közgyűlésben újratárgyalj a a tisztviselők karácsonyi segély­ügyét. Kinevezés. Az igazsúgügyminiszter dr. Tar­kányi (Tengeries) Ernő okleveles makói ügyvé­det a dombóvári kir. járásbírósághoz joggyakor­nokká nevezte ki. Adományok a Magyar a magyarért-akcióra Pénteken a következő 'adományok érkeztek a Magyar a magyarért akcióra: Dr. Hoffmann Edith, az Egyetemet és Főisko­lát Végzett Magyar Nők Egyesületében tartott elö­flásáuak teljes jövedelme 122.—, Zsembcry Ká­loly törvényszéki szakértői dija fejében 20.—, ifj. Klonkay Andor 10—, Szent Ferenc 111. Rendje utján .gyűjtött adományok 8.62, Szegcdi Butojripír es Kereskedelmi rt. 20.—, Akos György 10—, Fól­iák Jenő 5.—, Fóliák Jenőné 5—N. N. 5-, Lö­\ inger Arnold 5.—, Gyula püspöktclcpi Pölgárl Kör 5.—, Sebillingcr Kálmán 10.—. dr. Murányi József 4.— pengő. A november 3-iki kereskedői nap pénzforgal­mából: László Áruház pénzforgalmának százaié­ki fejében 10— pengő. Kroón Adolf pénzforgal­mának 3 százaléka fejében 2.— pengő. * Adományok a Horthy Miklós Nemzeti Repiilö­nlap javára. Csongrádvármegyei Vendéglősök és Kocsmárosok Ipartársulatnnak Szikviz- és -MüjégJ gvára 100— pergő. Meghiusult az egyezség a Scultéty—Mák sajtóperben (A Délmngyorország munkatársától). Isme­teles az nz elkeseredett pereskedés, amelyet Scultéty Sándor városi tisztviselő indított Mák Jó/sef ellen. Hónupokkul ezelőtt Mák támqdó cikket irt hetilapjában Scultéty ellen és n/t állította, hogy Scultétynek nincs érett­ségije, törzslupjúru mégis uzl irtu be, hogy érettségizett. Scultéty Sajtó utján elkövetett becsület­sértés és rágalmazás mintt pert indított Mák ellen. Bzügybcn már három tárgyalást tar­tott a törvényszék Ungvár y-tanúcsa. Leg­utóbb elrendelték a bizonyítás kiegészítését, t nnrk kapcsán a fiumei gimnázium megke­resését, hogy Scultéty Sándor ott érettségi­zett-e. A tegnap megtartott negyedik tárgyaláson M felek bejelentették, hogy békés uton, egyezséggel óhajtják lezárni az ügyet. Dr. Szarvas János ügyész kijelentette, hogy csak a/ esetben járul hozzá* az egyez­séghez, ha Mák bocsánatkérő nvilutkozatűt lapjában leközli. Mák erre nem mutakozott Hajlandónak erre az egyezség meghiúsult. \ tárgyalást újból elnapolták addig, nmig a fiumei gimnázium válasza megérkezik. &J6 KORDÉ-RUHA Elsőrangú uríszabóság Divat-és sporlöltönyöK Dívatkülönlegességek •SESSKí Széchenyi-tér. '^1'kSS^y Váth János: SOLT ANY3A Történeti regény A Délmagyarország regénye 12 r re A fejedelem elhallgatott, mintha senki se volna a sátrában, ágyús pihenője közelében. Teljesen átadta magát az emléknek. Leag­gott a feje, maga elé bámult: — Egy ólct után nem lehet másikat kez­deni. Csóbitgatástokkal hagyjatok föl. Em­bernyi emberek a fiaim, férjnél a lányaim nagy része s unokáim vannak. A szabado­kat házasítsátok össze. — Hátha kedvedre való, szemre szcP, szivre jó, lélekre erős fejérnépet kommen­dálnánk? — erőszakoskodott behizelgően nz anyó. — Nc késztess, mamóka: Hagyjátok cl a sátram! Mint az oldalba rúgott eh, kikotródtak, de a fejedelmi áldozatot nagyon sajnálta ki­ereszteni karmai közül a vén bűbájos s visz­szaszób: — Rossz kedvedben tanultunk, majd más­kor keresünk fel. Holdtöltekor: szarvasbika bőgése, süketfajd dürgése, madarak párzá­sa, szalonkák húzása, halak ivása idején — sorolta fel Ágas a szeretkezési időszakok varázsigéit. — Jó, jó — mosolyodott el Árpád s örült, hogy lerázhatta nyakáról Ágast s a vén ba­nyákat. * Lódobogás rengette meg sátra körül a földet. Figvelmes lett rá; A lovas béklvóbo verte lovát s félrehaj­totta a nehéz függönyt. Belépett. Bizalma­sun köszöntötte Árpádot. Egészsége felől tudakozódott s hozzátette: — Amint látom, egésszégben tisztelhet­lek. atyám. Kedves fia, Jutás állt előtte. — Jól vagyok. Most mentek el a boroná­lok. Házasítani akarnak. Dc anyátok után — ingatta tagadóan fejét — bajosan. Hogy mostoha testvérekkel gyűljön meg a ba­jom''! Jutásunk igen jól esett apja érzése és gondolkodása: •— A mi Istenünk áldjon meg, apámuram. — A tuladunai Hadak? — tért kötelessé­gére fejedelmien. — Jó telelésre van kilátásunk. A hadra­kelés is kedvünk szerint volna már. Gyara­podna is a sereg. Az Iszteren tul annyi Hun és avar kínálkozik már, Hogy uj had is ki­telik belőle. Árpád örömmel Hallgatta. Savanyodó ar­ca, mibe a javasok erőlködése vonta, kide­rült, mint a téli nap nyárira. Felült a mcd-. vebőrökön. Leeresztette lábát az ágy mellé s egészen megújult Jutás elbeszélésére: — Ugy paroláznak, barátkoznak velünk az avar s hun fiak, mintha magyarjait vol­nának. Az avarok nngy kagániuknt, Bu;'mt emlegetik, akit Arnulf őse' fékezett meg. Teméntelen gcncsét vello el. Arany és ezüst marhákat s fő vágyuk ezt visszasze­rezni. A hunok királya Atilla volt s öröké­be Baján lépett. Hogy meglátták a hunok % mi fényes katonaságunkat, azt regélik, hogy az avar s hun földet a tc fényes hadad foglalja vissza s testvérien hagyd meg a hunokat szabad sátraikban, az avarokat győ­röikben, mert nem akarnak szolgaságban élni Pribina s a Szvatopluk-fiuk alatt. — Isz ez kapóra jön nekünk! — lelkese­dett Árpád szóval. — Elcbed jön Árnulf császár s vár aa Iszter gázlójánál. Személyesen akar szövet­séget kötni veled. Siess birtokaira! Pribina ugyan hűségére tért. Most büntetésből be­szállásoltatott bennünket terhére a hűbere­"seihez és nem kap adót Pannónia földjén ezidétt.., — Meg kell hányni-vetni a dolgot. Jó len­ne, ha bátyáid is itt volnának. Mert azt a földet egészen Árpád földének szeretném. Etelközben az én szállásom volt legjobban kitéve a besenyő támadásnak. Szomszédo­sok voltunk. Elsőbbet minket értek. Bosszú­jukat ellenünk hegyezik ezután is szegény anyád miatt. Jutás nem busult el anyja halálán: valahol ez égi tereken vár rájuk s aszalja a gom­bát, a gyümölcsöt, az ösztövér hust, .hogy Csaba utján legyen, mit fogyasztani,.ha út­ra kelnek más csillagzatok megsarcolására; vagy az örök-ligetü, zöldtavaszu vadászte­rületen vad üzésre. Mit busulni utánuk?! D<4 apja érzi a gondos keze hiányát, mert amit szolga végez, nincs rajt a hitvesi kéz mele­ge, simogató jósága. Jutás Álmos elköltö­zésébe is belegyőződött: Nem kellett test­véri kéztől meghalnia, hogy fejedelmi utó­dába átvándoroljon a szelleme, crpsitőül. Hogy Jutás nem szól, Árpád kérdi; — A bátyáid egészsége? — Meg volnánk. Csak Levente nyomjel az ágyat. Amian n bulgár dárda mián. — Hallottam, hogy a mellébe törött. Hogy nem tudta kiverni a bestének kezcbőll (Folyt. Ivüv.) nunyadi Sándor: Nemes fém DéHnogyarország­hölcsönhönyvtór

Next

/
Oldalképek
Tartalom