Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-13 / 248. szám

Ifi DÉI MAGYARORSZÁG Vasárnap. 1Q38. november 13. NB és az NBB vasárnapi fordulója. A Nemze­ti ligában vasárnap teljes forduló lesz és a mér­kőzések a favoritok győzelmét ígérik, meglepe­tésre azonban mindig lehet számítani, különben nem volnn érdekes a bajnokság. A Szeged FC— Újpest mérkőzésen kivül u következő meccseket játszák le: NB: Budapest: Ferencváros—Kispest, Nemzeti—Hungária, Debrecen: Bocskai—Zugló. NBB Keleti-csoport: Pereces: PTK—VSE, Mező­túr: MAFC—DVSC, Budapest: ÍTC-Szeutlőrinc. Nyugati-csoport; Haladás-Alba Bcgia. Ipolyaáp-válógatott—NBB-váloga t ott mérkőzés lesz vasárnap Budapesten. Ez lesz az első eset. hogy a most felszabadult városok együttesei kö­zül az egyik mérkőzésre áll ki anyuországi csa­pattal. Az NBB-válogatotlban csak budapesti já­tékosok szerepelnek költségkimélés mialt. A S/AK választmánya vasárnap délelőtt fél II órakor ülést tart a Hungária-szálló sakklermé­ben Elmarad a vasárnapra Szegedre kitüzöttKEAC II.-MAK II másodosztályú bajnoki mérkőzés, mert a makóiak -a késői értesítés miatt nem tud­nak kiállani a játékra. Az uj mérkőzés termi írá­sáról a DLASz cgyesbixója lóg dönteni. Kassán tartsák meg az MLSz rendkívüli köz­gyűlését, amely a felvidéki esapatoknnk a beosz­tása fölött dönt. Ezt javasolta a DLASz az MLSz­urk. A déli alszövetség azt is indítványozta az országos szövetségnek, hogy a felszabadult Fel­vidékre ne klubcsapatokat, hanem alszövetség! válo­gatottakat küldjön. Szngcdcn biznak abban, hogy -az H'LSz magáévá teszi ft DLASz javaslatát. 'A* SzAK vasárnap délelőtt 9 órakor kétkapus­frénlrr^et rendez nz igjszegedi sporttelepen. — A klub vv'tlaszlmánya és igazgatótanácsa vasárnap délelőtt fél 11 órakor ülcst tart a Ilungaria-szálló sukkterinében. A „FÜSTKÉLKÜLI-CSAPAT". Minden sportvezetőnek az a legfőbb óhaja, hogy a versenyzik sportszerűi éleiét folytassanak; főleg uc fogyasszanak alkoholt és nikotin­mentes tüdővel laizdjék végig — küzdelmüket. A vezetőknek ez az óhaja nemigen szokott teljesedni és ha a versenyzők a küzdelem előtt nem is fof^aszlauak 'alkoholt, azután azonban bizony sokszor előfordul; győzelem esetén örömükben vereség után pedig — bá­natukban, hogy finoman fejezzük ki magun­kat —, ital mellett szórakoznak . . . Okot mindenképen találnak rá. Az italfogyasztás körül nincsenek olyan nagy bajok, mint a do­hányzás eltiltásánál. Alig van sportember, aki ne hódolna a dohányzás szenvedélyének. Hányszor előfordul, hogy közvetlenül a küz­delem előtt dobja cl a cigarettát és alig vár­ja, hogy a verseny végén ismét rágyújthas­son. Most mégis felfedeztünk egy futballcsa­patot, amelynek futballistái nem hódolnak a dohányzás szenvedélyének. És aktuális is erről irni, hiszen az Újpestről van szó, amely Vasárnap a Szeged FC-vel méri össze erejét. A lila-fehér játékosok a dohányzásról, nz egyetlen Balogh kivételével, aki olyan szenvedélyes dohányos, hogy a vezetőség fel­mentési adott neki. Kállai is dohányzott, de ma már csak egy cigarettát sziv el naponta és — leszokóban van. A többi a szószoros értelmében irtózik a füsttől. Balogh nem is dohányozhat a közelükben. A meccs előtt és Után úgynevezett „erőnlét" cukorkákat fo­gyasztanak az újpesti játékosok. Valaki azon­ban tiillcsz az újpesti játékosokon és ez Langfejder Ferenc, a fulballigazgató, akinek a szájából nem hiányozhat a szivar, de neki is be kell tartani a szabályt: az öltözőben ti­los a dohányzás. — Mit is rágna Patyi idegességében — mondják az újpesti futballisták, ha nem tar­taná a fogai között a szivart. Ha jól megy a csapatának a játék, akkor szcp füstkarikákat gyűrűznek ki a parázsból, ha nem, akkor az izgalomban sokszor ki is alszik ... A sze­gediek szeretnék, ha vasárnap Patyi bácsinak nem égne a szivar a szájában . . . KLöPLI függöny és terítő gyönyörű mintákban cs minden méretben nagy választékban. Ozv. SCHNITZFR LIPÖTNÉ Valéria­tér 10., I. emelet, f. lépcső 2. ajtó. Valódi Merkúr kerékpárok ismét kaphatók. Részletre is. Alkatrészek, gumik. Nagv javítóműhely Oéry Gépáruház Váth János: SOLT ANY3A Történőt! regény A Délmagyarország regénye Ha harangszó ütődött a hun füléhez, bil­lentett fövegén a mutatóujjával, de már ke­resztet nem vetett. — Ha méccer visszagyüne Attila apánk, vagy a Csaba utján szikrát hányna a király­fi lova patkójától a csillagköves ut, hát be­állanék mellétek karinának. — Ett vaunk mii Állj közénk — ha igaz­beszéd ü vagy. A nagygaru vakart a füle tövén s hetykén mondá: — A se tudom, ki fia verebe vattokl Mu­tass jelet, hogy Attila apánk küldött! A szegény legény pedig nem tudott cso­dát tenni, azért nyersen azt válaszolta: — Mit rezgelődsz! Atilla elmúlt! Mi Arnulf császár kardja vagyunk s titeket megtaní­tunk a móresre, mert Pribina herceg hűsé­gére tértetek a császár hűségéről. — Nem esmérjük a hercegedet, nem kell a császártok — fitymálta le a heveskedőt a hun. — Ha jelet mutattok, hiszünk nektek, meit szótokat érteni lehet. Mig a frankok beszédét, a szklávák povedálását nem ért­jük. Ha Atilla ur küldöttei vattok, legyen ti­étek cz a föld. Menk is a hüségtekre térünk! Avar és hun, meg más töredék ugor-né­pek lakták a nagy medencét. Állatokat te­nyésztettek. A földet is művelték. Köztük hellyel-közzel szláv törzsek kóboroltak. Ar­nulf frank király oltalma alatt, Pribina her­cegségében. A sárarcu, sárhaju, borotvált arcban és termetben széles csontú törzsfő pártot ütött Arnulf ellen, do hamar megjött az esze és fogcsikarva szenvedte, bogy a magyar hadat beszállásolják földjére. Még elég enyhén úszta meg a félrelépést: a mor­va Szvatopluk — testvérekkel együtt — tervelt ujjathuzást Arnulf ellen. Az uralma alatt élő törzsek most a járandóságokat a magyaroknak adják ki Pribina helyett. Az ugorok egymásra találtak s a pasztor­tüzek, fonók, runázás meséiben kigyulladt a képzeletük, visszaálmodták vezéreiket. Atil­la és Baján alatt nekik adózott a félvilág, most rajtuk szkláva fő hajtja be kegyetlenül a gabonából s állatból a járandóságokat. Pri­bina a fogát csikarta, de az ugorok egymás­ra lelve, a fényes és egységes magyar had­ban éledni látták álmaikat, elmeséléseiket. A' tábortüzek, pásztortüzek', otthonok hí­vogató tűzhelyei felbátorítottak az elnyoma­tásban sinylőket s egyetlen egészszé ková­csoltak avart, hunt és magyart. A tüzek mellett vágyakozásuk valósággá terült, mikor Árpád hadainak jöveteléről ke­rengett a hir. Csaba utja sziporkát hányt a tiszta és csodálatosan mélykék égbolton. Atilla, Baján alakja egyre élesebb vonalak­ban emelkedett ki s a lidércek félénk pislo­gásából szinte lébe dobbant az áhitozóknak. Levente megsebesülése se tudta leverni a jövőt szinezők lángját. A titokzatosság in­kább csak élesztette. Mese-királyfivá emelte. Szalagyőrbe érkezett vele a táltos orvosa is. Emberek emelték erős lándsára kötözött tábori ágyán. A lándsa nyele ruganyosan hajlott terho alatt. A négy magyar megfe­szült inakkal emelte. Nyakukon kivastago­dett az ér. Bőrüket ellepte u verejték. Pedig szellős vászonruhát lobogtatott rajtuk az enyhe őszclcji szél. Sárgába s barnásvörösbe hajlott a lankák erdeje. Őszi balzsamot, érő erdei gyümöl­csök illatát terjengette a levegő járása. Szaláné avar asszony vadalmát, körtét szárogat a kései nap hevén. A szalmában érlelte. Most ketté szeli és kiteregeti a napra. Berkenye lasponya is van körüle. Nagy vá­szonkötője szorgos gazdaasszonyt igér Le­ventének, mikor meglátja. A nomád életben igy szárogatott Kinges anyó is hust, halat, feltűrt ujju ingben, teritett kötőben s egy­szerre otthon érezte magát. Mikor a faház kapuján beléptek az izzadó emberek s Szaláné észrevette őket, felkelt ültéből s szíves vendéglátással sietett Le­vente elé. Levente, mint az édesanyjára né­zett a füsttől vörös szemű, foghíjas, puffadt hasú, nagykötőjü özvegyre. Az élesarcu be­senyő asszonyra miben se hasonlított, de a fehérneműbe pólyáitan, könyökig gyürkőz­ve, szives szóval édes nyál csordult a szá­jában meg, mintha anyatejre volna étvágya. A háziassága kerítette hatalmába Levente elgyengült, jóságra vágyó szivét. Á táltosok hamar körüludvarolták és Sza­láné anyás csókja után, ami még külön meg­lepte Leventét, átsegítették a medvebőrrel leterített, fehér vászonnemüvcl tisztába tett ágyra. Az egyenletes rázás is elgyötörte a har­cokban amúgy is legyengült szervezetét. A jó és szives fodtatás után nagyon jól esett most az elheverés, elpihenés. Szolgáló lányok egy-kettőre hűsítő, majd melegítő ételeket hoztuk a betegnek. Három lány votl. Három féle étellel k'e'd­veskedtek. Ez és Szaláné szives kínálása ízesítették az ételeket s kívántatták az italokat. Levente ugy felüdült, megfrissült, Kogy jóérzésében merészen kinyújtózkodott. A három lány s az izes ctelek, az üdítő ita­lok, meggondolatlanságra vetemitették. De megbánutták a hirtelen nyilumlások lettét. Összerándult és a seb füló kapott és feljaj­dult: — Istenemf •— Jesszusom! — ugrott feléje ijedten Sza­láné. — Csak nem n?.? A táltos komoran nézett. Méregre gon­dolt. (Folyt, kftv.) Tudd meg. ha nonen lenné. Ur György regénye Megjeleni Kapható minden Lönyvkereskcd-táb"

Next

/
Oldalképek
Tartalom