Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám)
1938-10-30 / 236. szám
DÉLMAGYA ROR«ZÁG GYEREKVILÁG Három kulyafeslvér Hát gyerekek, meg nem mondtátok meg, liogy ürültek e a Dclniagyarország uj gyermikrov 1 Iának? Még cgvitök se irt, vájjon tetszik-e a mese és melyik tetszik legjobban, hogy milyen mesél hallgatnátok legszívesebben? ÍVdig van ám a mesemondó Irén néninek egy nagy-nagy polca, telistcli gyönyörű tündérmesével, úllaltörténetlel, lelkesítő, hazafias hislóriákkal'. Ezekből most egyet-egyet megmutattam nektek. Ilát melyik volt a legszebb? Melyikei hallgattátok legszivesebben? És miről szerelnélek ezután szép mesét hallani? Írjátok meg. Mesélő Irén néninek a ,,1»é|magyarország szerkesztőségébe. 'Kíváncsian várom a leveleteket. * Most pedig, tudjátok-c, miről mondok ma mesét ncklck? Három jómadár kutyatcstvérröl, nkik épp ugy marakodtak egymással, niiníha apró, hozzátok hasonló embcrtcslvérek lellek volna. Soha békesség nem volt közlük, soha egyezni nem tudtak. Vihar volt a jörcggcltjük és háború az esti jóéjszakát. Kis (anyaház guggolt >1 halárban, alacsony eresszel, szépen javítgatott zsupptetö alatt. Szorgalmas munkásélet folyt körülölte. János gazda volt a tanyásbirtok ura, ő lakott a házban, neki dolgozol! a sereg sürgőforgó cseléd és neki áldotta a gazdag vetést, mec a roskadozó fák gyümölcsét a Jóisten. I)c derék ember is voil az iifcg János gazda. Megbecsülte á cselédek szorgalmát, meg is fizetett becsülettel a munkájukért. Megköszönte ájtatos imádkozással a Jóisten áldúsát is. Sose hiányzóit vasárnapi haranghiváskor az Isten házából, ahol mégbólongatta jóságosan. hitlcvően u prédikációi. Voll azonban egy nagy bánata a jó öreg János gazdának. Hiába áldotta a Jóisten gazdagra a velősét, meg a gyümölcsfák terhét, hiába iparkodtak munkába felejlcltni a szomorúságát a hűséges cselédek, ha egész héten hajtotta is az igát, ápolta is a kertjét, öntözgettc is a virágjait János gazda, mégis ugy volt, hogy minden vasárnapon elballagott ünneplő fekete ruhában, fényesre kefélt csizmájában a templomim szépen, meghallgatta az igehirdetést, megköszönte pz Ur áldását a jó öreg. De azlán mellére bus1 u Hat ott fejjel álbotorkált a templom mögött lonrbozó-suttogó temetőbe és két régi sirdombot öntözgetelt a könnyeivel: szegény hűséges felesége és szépsége, korán bimbóba törölt virágszálának, kis Eszlikc leányának sirhantjait. Bizony-bizony, senkibe nein volt ennek a szomorú jó öreg János gazdának. Csak a zsuppföilclcs tanyuházá, földet szántó cselédsége és — mijd elfelejtenem, pedig hát róluk mondom a mesét — és három komisz, örökké marakodó siskulyáju. Ezzel a három kiskutyával is ugy volt a jóságos öreg tanyásgazda, bogy nicg nagyon aprócskák voltak a szegény páriák, amikor meghalt a mamájuk. A Morzsa-kulyi. Anya nélkül maiadI.ik, árvák lettek és hát igy nagyon-nagyon snjnálln őket, szegénykéket. Tenyeréről etette, ezüstös kis lábaskából itatln. Cukrot, meg más ezer jót adott nekik, csakhogy elfelejtsék árvaságukat, szomorú sorsukat. Nahát a három árva uem is sirt sokat. Olyan icurkák-pieurkák voltak a Morzsa-kutya halálakor, hogy még csak nem is emlékezlek édesanyjukra. És felnőttek anya nélkül, nevelés nélkül. Senkise figyelmeztette őket, hogy nem szabad rendes kutyusnak szófogadatlan leuni, uem szabad az ételben válogatni, nem szabad komiszkodni, egymással civódni, verekedni. Sajnálta őkel a János gazda és sajnálta őkel az egész cselédség is. Árvák voltak. Senkise bánla a jókedvüket, a koiniszságukat. Hanem a jó Isten nem türi soká a féktelenkedés!. Az is bün ám! Amint a gyerekek rosszasága bün, ugy a kutyusok komiszkodása is az. A gyerekeket is megbünteti a jó Isten, ha nem viselik illendően magukat. Dc megbünteti a kutyusokat is. Csak a gyereket cmberbüulctéssel, a kutyát meg kutyabüntetésscl. Az történt egyszer egy sisép napon, hogy megkondult messze, a faluban a déli harangszó és ide a tanyára is clhimbált belőle kedves, szolid kongásokat a szellő. A munka megállt letette mindenki ki a kapát, ki a gereblyét. János gazda is végigtörölte munkás kezcfcjével a homloka izzadságát és térülfordult a tanya népe kiki a maga portája fele ebédelni. Természetesen ebédet kaptak a kutyusok is. Ott volt a táljuk -a kutyaház előtt. Kilcfetyelték a tálból a levest. Dc már ennél is megmordulluk és körboturták egymást a tál melleit. A második fogás jó finom, ropogós csontocska voll. Sok. Kisebb-nagyobb. Jól lakhattak volna mind a hárman a bőséges porciótól. Dc liát veszekedés nélkül sose folyt le nap, Most is ugy lett, bogy kiszemelt magának egy jókora csontocskát a tarka kutyus, meg is ragadta, rá is nyalogatott. A másik erre elkaparintotta a csontocska innenső végét, jól fogat közé szorította, cibált rajta néhányat. A tarka kutyus természetesen éktelen dühre gerjedt. Morgott, ugatott, mintha a világ szakadt volna le, egyenesen a nyaka közé. Ilát lett azlán kutyakomédia, de olyan, hogy messziről összefutott a tanyaság és ki bottal, ki szép szóval békéltetni próbálta volna a két — kuiyatcstvért. A gonosz testvérverekedésnél azonban ott állt lesben a harmadik jómadár. Lesett, ravaszkodott, mint egy róka. Az volt a szándéka és már előre mosolygott a pompás csinytcvésen, hogy amint eleresztik a nagy verekedés hevében a finom falatot, zsupsz, elkapja és nádik-erek, illaberek! elszalad vele, tul a kis patakon. Üvó lesz. ö eszi meg. Igy is volt. A kutyaverekedés elérkezett a kilesett kellő pillanathoz. A két imposztor látta, hogy egyik se tudja kicibálni a másik szájából a jó Talilot. Szinte egyszerre eresztették cl és most már vicsorgó fogukkal rontottuk egymásra. Ebben a pillanatban felkapta a harmadik jótestvér a csontocskát és máris futott, futott ám vele. ahogy csík a lábai birták. A körbeesődült nép hahotázva kikacagta a verekedőket, akiknek bizony savanyura vált az ábrázatuk a turpisság láttán. Dc a gonoszságot megbüntető Jóisten megcsóválta a fejét és megbüntette a leggonoszabb harmadikat. Ez éppen átfutott a palak kis pallóhidján. Rápislant a vízre és annak tükrében mit lát! Egy másik kutyát, csontiul a szájában. Dehogy is gondollu volna, hogy.csak tükörkép az á másik, az ő sajátmaga tiikürmása. Gonosz volt, még ojbban akart járni, meg egy csontocskát akart rabolni. Belekapott a vizbe a — másik kutya, a tükörkutya fel és . . . itt a Jóisten büntetése . , , beleejtette a maga igazi finom csóutöcskáját ff patakba. —oOo—• Rejlvények —oOo— BETÜREJTVÉNY I. |H a vangi i D -J ír. *!ní ab *n ymi afa II hasj PÓTLÓREJTVÉNY III. rútuljátok a hiányzó hetüket ...ároly, ...rma, ...ati, ...Ily, ...udi, ...rpi, ...Ily, ...isztiuka, ...lemér, ...aci, ...ngcla, ...ezső, ...nna, ...uszi, ...ladár, ...ibi, ...ili, ...rnő, ...ia. A kezdőbetűk helyesen összeolvasva jó magyar közmondást adnak. —OOO— A gyermehrefívény megfejtőt A gyermekrejtvényt helyesen fejtették meg: Ausch Ede, Császi Sinyika, Csiszár Irén ós Magda, Engclsmann Editke, Horváth Ibolya, Kandiba Agi és István, Könyvcsi Judica, Kónya Kató, Major Lujza .Mosonyi Edit, Neu Odcttc, ördög András, Spitzer Rózsi .Süli Márta, Simór Mária Sebes Magdi Sztojkoncszku Erzsébet, Szivessy Ilike, Vadászi Jolánka, Zentai Gyula, Fisrher Duci, Gémes M.igdi, Váradi Péter, László Zsuzsa, Lőwi Ilonka ,'Takács Jucikn. Fűszert, lisztet, csemege dióbelel, mogyorót, mazsolát a legolcsóbb nagybani árban Csikósnál, a TISZA LAJOS KÖRÚT 53 szám alatt vehei Magyar kir. államvasutak, Uzletvczclőscg Szeged 10.405—938. III. szám. Hirdetmény Értesítjük a t. utazóközönséget, hogy 1938. évi november hó 1-én Szeged állomás és a belvárosi temetők melletti 313 sz. őrház közt szükségleti motorvonatokat helyezünk forgalomba III. kocsiosztállyal az alább feltüntetett menetrendben. Szegei) állomásról indul: 13.43, 14-33, 15.11, 15.35. 15 58.. 16.21, 17.07, 17.32. 313. sz. őrházhoz érkezik: 13.52, 14.42, 15.20, 1544, 1 ti 07. 1(5.30. 17.16, 17.41. 313. sz. őrháztól indul: 13.54, 14.44, 15.22, 15.46, 1609,16.32. 17.21, 1743. Szeged állomásra érkezik: 14.02, 14.53, 15.31, 15.55,' 10 18, 1641. 17.30, 17.52. A vonatokhoz Szeged állomáson oda és vissza útra szóló menettérti iegyet kell váltani. A menettérti jegy ára 40 fillér. A vonalokat egyébként a t. utazóközönség éppen olyan módozatok' mellett veheti igénybe, mint a rendes személyszállító vonatokat, vagyis az egyeseket megillető kedvezmények zeken a vonatokon is érvényesek. .A vonatok n 313 sz. őrháztól—Szegedig csupán visszautazásé,•» is igénybe vehetők. A moiiotirgv ára: 10 fillér. Szeged, 1938. évi október liő. Az Üzletvezotőség. Páratlan heduezménii a Déimanuarorszán oluasűinah A főváros ejjyík elsőranpu családi szállodájává!, a csendes és Központi fekvésű ISTVÁN KIRÁLY SZÁLLÓD A VI, PODMANICZKY UCCA 8. SZ ítrazsjatősápával sikerült olyan megállapodást kötnünk, hogy olvasóink 20 százalékos kedvezménnyel kaphatják a szálló minden modern komforttal (hidegf-melet? folyóvíz, központi fűtés, telefon, lift stb.) berendezett rapyopó tiszta szobáit, — A százalékos kedvezmény igazolvány alapján vehető ieénybe, melyet a Délmairyarorszáí; kiadóhivatalé rfi (mentesen bocsáit olvasói rendelkezésére. i