Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám)

1938-10-30 / 236. szám

10 DÉLMAG YARORSZÁG Agykabátok, pyjamák, pongyolák, habselyem Pollák Testvéreknél, iefiérnetnüek a szokott n a a y választékban Csekoolcs-ir. 6. Széchenyi tér 17. tizinbáa művészi vezetője és művészi programot, Irodalmi színházat akar teremteni, — az első gondolat a szinházvezetői székben: darabot, éneket kér a szegedi költőtől. Igy ir az Andrússy-uli Színházból: „Prága jó Gyulám, megint — esztendők inulva — én Jövök hozzád. kérni. Te hn mégis Pesten jársz olykor, messze elkerülsz, mindig utólag értesülök róla, hogy felbukkantál valahol. Nem is tudom, nem-e legendák Rólad ezek a hirek, olyan távoli iiimbusz.han élsz. Pesttől és tőlem. Bennem egv hosszu évek óla tartogatott készülődés van, hogy egyszer lefutok hozzád, de ugy keli, folytonosan ugy kell küzködni, hogy ezt nz egy napot sem tudom kiszakítani magamnak, csak Ígérem befelé annak az arcképnek, amit Bóléd a váradi iők óta hordok, őrzök. Gyulám édesr kérek. Én az Unió megbízásából elvállaltam, n jövő évre az Andrássyutl Szinház, vezetését (kenyérkérdcs rz) — és most kevdem n műsort csinálni. Nagyon akarok Tőled verseket .előadatni valókat, liraf, epikát, ahogy a kedved hozza, csak épven egy kevéssé megzenésíthető, elénekelhető formájúnkat, dc nem kell megalkudni, engedményeket tenni. Egészen belülről, Romolynn vers és lira legyen. Adyt, Babitsot slb. épugy fogok előadatni. Szóval: nobilis és művészibb veretű kabaré-dolgokat -akarok bevezetni. nem a leromlott silány színpadi kliséket. Dc ebben segítségemre keli lenned Neked is, nagyon kérlek, támogass, segits, n régi szeretettel. Ugyanigv szerelnék Tőled kis duralmt is, vígat, vagy komolyat, tetszésed szerintit, akár zenéset. Nekem van itt egy pár megértő muzsikusom (Nádor Mibáiv, Kacs óh Pongrác. Szirmai Albert, Lányi Viktor stb\ akik szép muzsikát tudnak komponálni. Az anyagiakra különös gondom volna Gyulám, hogy a legtöbbet kapd. ami kapható. Akár fix összeget, akár esténkinti tnntiemet, ahogy kívánnád. Magam és gyorsan intézném el a pénzügyedet, mellőzve n formaszerü kiutalásokat az Unió pénztáránál és szcmélvesen adnám föl a pénzt, csak n ponlos ciinedef iyd meg nekem. Édes Gyuláin, nagvon re. m/nykedem benne, hogv kanok Tőled szép í erseket és kis darabokat. Ne hagyj cserben. És küldd el már nzt n nngvnn-nujrvon régen megicért fénvképel! Ugy szeretnélek látni, Jegnlnbh papíron, ha másként nem lehet. frj Gviilám, varom a válaszodat. Sokszor ölel, csókol a régi Kmöil Tamásod". A válasz elment, de a Juhász-danb sohasem készült el. Juhász mindvégig raiongva lelkesedett a színházért, de életének, hányatott napjaiban esak egy klsjrlenet került Pesten szinre, az is nz Apollö-kibnréban. Fazekas Mihálvról egy kis finom, zenés Jelenet: ..Ugy óra sarc". ADY ÉVFORDULÓ, ZILATTY LAJOS AJANLATA Aztán az Unlo Bt. levélpapírján még egv rövid levél, ur ötödik Ady-évfnrdulóra készült közösen valami. F.möd Tamás 1921 novemberében ezeket a sorokat küldte Szegedre: ..Drága Gyulám, n decembert látogatásomat vércsen komolyan veszem? Addig is gondolkozz az Ady-évfordulóra tervezett és megbeszélt dolgon. Akkor majd személyesen. Még valamit Gyulám: küldess a kiadóddal utánvéttel n elmemre minden könyvedből egyet. Nem tudom az én példányaimat viszszakapni. A darabodat is küldd, én nnjd eljárok express az ügyében. A regény ügyben is! Édesanyádnak szívből jövő kézcsókomat. Szervusz Gyulám, ölel, csókol Tamásod U. I. Az első szegedi könyvedből okvetlenül küldj egyet!'' Ezután még számos levél fordult Juhász és Ernőd között, könyvek kiadását beszélték meg, az ismeretlen verseket akarták kiadni és Ernőd még bokrosán elfoglalt színigazgatói működése során is ráért arra, bogy régi megfakult versek között böngésszen, kutassa nz elveszett kéziratokat, keresse a husz-huszonöt év előtti váradi és esti lapokat, amelyekben egy-egy ismeretlen Juliász, vagy ki nem adott Ernőd-vers megjelent. És vállalkozott arra, hogy . kiadót keressen Juhász számára. Ernőd mindig vállalkozott rá, hogy egyengesse az útját, néhányszor az is előfordult, hogy egyenesen Juhász hátamögött tárgyalt és levelezett a szegedi titkárral egy-egy Juhász-kötet érdekében, vagy valami javadalmazás megszerzése ügyében. Az egyik levelében, 1928-ban igy irt: „Beszéltem Zitáhy T/iJóssal mult héten, —« n ar. újjászervezett B. II. egyik főembere. Megígérte, hogy. Gyulának, mint „szegedi cikkírónak" valami állandót fog szervezni a lapnál, n lehető legérdemesebb fix feltételek mellett. Stabil havi várandóságról van szó, akár rendszeresen ir Gyula, akár nem! Remélhetőleg himarosan még valami hasznosabbat is tudni fogok. Ákossal (Dutka). Zilahyvul együtt szeretettel öleljük Gyulát". AL UTOLSÓ VARADI UTAZAS És végül már betegen, azelőtt, hogy súlyos betegen utolsó utazására indult Váradra, amikor már Juhász Gyulát a szegedi földbe a váradi föld simogatásával Dutka Ákos kikísérte a temetőbe Móra Ferenc és Tömörkény István mellé, még akkor is végzetes betegségével a szivében, még mindig az eltéphetetlen barát szivével törődött a halott Juhász Gyula dolgával. Az utolsó útra indulás előtt igy irt a halott költő titkárának, Kilény i Irmának: „Fekvő beteg vagyok, már egy pár hét őti elég rossz állapotban. Mélyen megindulva, hálás szívvel köszönöm n drága levelét és a képeket, emlékeket. Részletcsen fogok irni sok mindenről Gyulával kapcsolatban, csak egy kicsit talpra álljak. Sok levele és fényképe van nálam is Gyulán ik (aki nekem is, számomra is változatlanul él és velem van), amelyekből majd módját ejtem, hogv kópiát küldjek. F.zt nem fogom elhanyagolni és elfelejteni. Csak összeszedjem valamicskét magamat. A „Liliom" karrikiforáját én firkantottam a kávéházban, Molnár darabjának váradi l>omntntóiq alkalmából. Mindig ilyesmikkel Heerclődtünk egymással. Nálam is vannak tréfás kártyák, önkarrikaturi stb. Juhásztót. — Az ..Kgv óra sare"-nak utána fogok kutatni. talán nyomra jutok. Most nem birok többet irni, de rövidesen jelentkezem. Forró halával, szeretettel üdvözli- addig is és szívből csókolja a kezét F.möd Tamás". Fz volt az utolsó levél, mult vasárnap i régi váradi földben eltemették. KÉT KÖLTÖ EGYMÁS IRÁNT "A' két költő egy életre szóló barátságát és irodalmi álmodását számos vers is őrzi, amelysket egymásnak, egymásról irlak. A két költő két verse is idézi azt a kort, amely most eltűnik velük. Ernőd Tamás igy irt 20 év előtt: Ének Juhász Gyuláról Kispap korában kertjén át futottak a roppant szárnyú „rosmershnltni szürkék'' 9 hogy vizioit vesztig vezekelje, rossz lovakon egy tót faluba küldték. Az agyán könyv és bus kolostorillat cs abroszán is könyvek, sárga gyertyák, húsvét hajnalban piros bort ivott c» egy sétatéri kő-nimfát ölelt át. Ncszfek — szólt busán — arany, mirrha, tömjén . . . (kezét rendőrkard akkor szelte széjjel), Váradon tél volt, hogy egy szőke ncniber ablaka táján verselt minden éjjeL Ma valahol tán ő volna vicispán, ha kisbőgőböl iszik bort az őse én nem csorgatná vérét a borába Uj-Magyarország legszebb hegedőse. * Igy élt szegény. Havonta száz forintból. És élni fog. Pra testamenti teste. ,, . . . Halottaiból megérend ki Lázár, s íryyeclnap multán menni kezd tt teste". —OOO-* Juhász Gyula a „Mézeskalács", a legszebb magyar dalos játék premierje alkalmából ebben u Versben küldölt üdvözletet a váradi b iratnak; Mézeskalács (Emiid Tamásnak) Még békebeli boldog e kaláes. 8ziv küldi szívnek. Emlékszem, Tamás. A nekeresdi várást ballgutom És ott vagyok a régi Váradon . . . Királyné Enecllánk be messze ment S be megfogyott a régi regiment. A vig bolondból lett most bus bolond S magyar Jóskánk még árvábban bolyong; Piros Holnapra szürkén jött a Ma 8 elhalt szivünk száz büszke dullaraa. De lesz még egyszer ünnep és knlácst magyar szegénynek vig feltámadás. Sziv küldi szivnek c reményt, Tamási Egy korszak él ezekben a levelekben és rinicS üzenetekben, — egy korszak, -atnclvböl ma niár csak a régi rimek élnek és lassú menetben egy* másután tűnnek társak és olvasók. A váradi bét közül már hárman találkoztak és ott van közöltük sorban Tóth Árpád, Kosztolányi, Mérő, Somlyó Zoltán, Karinthy. És aa itimaradottnk sárgult sorokból és történelembe került versekből csöndesen idézik a hősi kort és a régi Várodot. Vér György. FESTEK |Vg£y!áruk flazlartásS ciktó] IIUMII L WWTWTMMIIMIWTLIW^^ Egy uton, együtt, egy célért — miénk a Felvidék!