Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám)

1938-10-23 / 230. szám

Vasárnap, 1938. oki. 23. Politikai napilap XIV. évfolyam 230. sz Felhívás a magyar társadalomhoz! Mint minden ősszel, az idén is kérő üzenettel fordulok a magtj ir idrsada'őmhoz, hogy segítsen mindenki, amennyire csak mód fi ós tehetsége engedi, szükséget szenvedő testvéreinken. A m ui rendkívüli idők ezen a téren is fokozo't kötelességeket rónak a társadalomra. Az igazság közeledő remélhető győzelmével kapcsolatban a napokban megindult külön gyűjtés keretében a Felvidék nyomorúnak enyhítésére is igénybe kell vennünk a magyar szivek áldozatkészségét. De nem hagyhatjuk gydmolitüs nélkül szenvedni másutt sem uzokgt a magyar véreinket, akiket segi'ö kézzel eddig is minden évben felkaroltunk. Hálával és büszkeséggel állapítom meg, hogy a segélyakcióm iránt egyre szélesebb körben megnyilvánuló bizalom és áldozatké. z ég övenként csak a fővárosban közel 103,000 nélkülöz") támogatását tette lehetővé, Tudom, hogy azok a nemes szivek, amelyek már eddig 's évről-évre olg megható hűséggel ajánlották fel áldozatkész segítségüket, ma is meghallják hívó ez svamat. Meggyőződésein, hogy az adakozók nemcsak az emberszeretetnek és irgalmasságnak a nyomor és ínség elírni nemes küzdelmére áldoznak, hanem a belső rend cs nyugalom, valamint a társadalmi osztályok közötti béke és jó egyetértés bz'osttásdban is közreműködnek s ezzel hazánk bo'dogulását ós főbb jövőjét is előmozdít jak. Teljes bizalommal indulok a nélkülözök és elesettek érdekében folytatott ujabb küzdelemre s Isten áldását kérem munkánkra és mindazokra, akik ebben segitötarsaim lesznek. Segélyakcióm során — miként a múltban is — pénzadomanyokat, továbbá ruha-, láb. béli-, tüzelő• ős élslmiszeradomanuokat gyűjtünk. A pénzadományok beküldhetők! 1. Csekklapon: a 10. számú posiatakarékpénz'ári csekkszámlára. Csekklap bárm elyik poslahivat lban vagy dohánytözsdáben vrísárolha"ó. 2. Postautalványon: Horthy Miklósné segélyakciója, Budapest, királyi vár címre. 3. Nyugta ellenében: 0 órától 2 óráig személyesen törtenö befzüésscl, a királyi jKilóiéban. (Szárnysegédi hivatal) A te mész :tbcn va'ó adományok kisebb leietekben a királyi vár/xi'otába, vagontétehk az előzetes Írásbeli vagy telefonértesítésre megadandó címre küldendők. A felajánlani szándékolt természetbeni adományokat kérem lehetőleg december l-ig b'küldeni, hogtf azok még karácsony előtt kioszthatók legyenek. Horthy Miklós né Nem alkuszunk! A magunk" követeléséből engedhetünk, a sovány egyesség cs kövér per alternatívájúban odaállhatunk a sovány béke mellé, mindenkinek joga van ahhoz, hogy a pereskedés kockázatát, izgalmát és költségét megváltsa talán bölcs, talán csuk gyáva engedékenységgel. A magunk jussát abban a mértékben és azzal az eltökéltséggel képviselhetjük, amit érdekeink, nyugalmunk, fölkészültségünk, vagy idegrendszerünk szab meg. De most nem a mi követelésünktől van szó, hanem a nemzetéről. Ezt a követelést nem a kormány támasztotta, azt a szenvedélyt, ami ezt a követelést fűti, nem népgyűlések lobbantották fel. Ezer évvel ezelőtt a Kárpátoktól az Adriáig terjedő gyönyörű földdarnbra írták fel a honfoglalók karddal, nyíllal és bölcsességgel azt az okiratot, amit a nemzet most a maga történelmi jussának bizonyítékaként lobogtat meg a világ ítélőszéke előtt. Nem papír, nem kutyabőr, a magyar föld az anyaga ennek az a e r e perennius diplomának. Nem m i mondjuk azt, hogy mit akarunk, nem mi fogalmazzuk meg a nemzet követelését, a történelem, az ősi letelepülés szabta meg a követelés mértékét s a magyar nyelvhatár jelölte ki azokat a cölöpöket, melveket mi csak engedelmesen, szivünkben ünnepélyes tisztelettel most le akarunk verni a kitágult magyar föld uj határain. S ezért nem alkudhatunk, — magunkéból engedhetnénk, de nem engedhetünk abból, ami ezerszer több, mint a másé: a nemzeté. Egy talpalattnyi föld az ország testéből ér annyit, mint amennyit áldozni lehet érte. Nekünk ez a föld hitbizomány, örök tulajdonosa az örökéletű n e m z e t s az elődök és utódok életműnkéin közötti kis szakaszon a mi kötelességünk: védelme és müvelése. A nagy per, ntely valóban ezer éve folyik, hiszen védeni mindig kellett s harcolni is mindig kellett a szent rögök örök integritásáért, a nagy per nem végződhetik olcsó alkuval. Ebben a perben nincs törvényes halasztás, ti nemzet életének perrendtartása nem ismeri a szüneteltetés jogintézményét sem. Jogcim: a magyarság, bizonyíték: az ezer év, tanunk: a világtörténelem, — hol van, hol volt még per a világon, amelyik ennyi igazságnak érvényesüléséért küzdött ? Most nem a felperes áll szemben az alperessel, a nemzet áll szemben a végzetével s most nekünk kell győzedelmeskedni. Magyar barázdák valutájával nem fizethetünk, ami a nemzeté, azt nem alkudhatja el se oportunitás, se kényelem, se az áldozatoktól húzódozó megfontolás. Lehet, hogy jószándéku barátainkra tekintettel kell választanunk a tárgyalások taktikáját, de számunkra ezeknek a tárgyalásoknak csak egyetlen célja, egyetlen feladata lehet: közölni azt a végső, azt a megmásíthatatlan, azt az örökérvényű elhatározást, amiből engedni nem lehet. A magyar h atároknak észak felé ki kell tág,u 1n i addig, amig magyarok laknak, amig magyar szivek borulnak a rögök fölé, amig magyar értelem sugároz, magyar ész fénylik, magyar kultura tündököl a városok falai között. Egyfelől husz év, másfelől ezer év, — ki akarhat itt még alkudozni, ki kényszeríthet most bennünket a d o u t d e s vásári módszerére ? Adhat jogcímet a busz év ezer esztendő történelmével, egybeforrott ságűval s már-nem is csak lelki, sorsközösségben eggyéiz/jott közösségével, hanem geográfiai, szinte fizikai azonosságával szemben? Egy husz éves, a Hazugságok' lombikjában kifőzött, művi uton előállított, mesterséges megtermékenyítéssel világrahozott A 1 r a u n e-á llam, egy nemzet nélküli ország, egy nép nélküli nemzet állhat-e szembe a második ezredévét taposó történelmi állam ősi nemzetének örök jogával ? Bennünket nem vezet gyűlölködés, nem szit türelmetlenség és nem hajt bosszú, n em a másét akarjuk, csak azt, ami a miénk volt. Mi nem alkudhatunk, mert a legszörnyűbb és legfájdalmasabb alkut magunkkal elvégeztük már, amikor a történelem joga helyett a magyar nyelvterület jogán követeljük vissza a magyar Felvidéket. 'A magyar lélek nem fizetési eszköz, magyar vároj nem lehet deviza. Lássa be barát és lássa be ellenség : n e m alkudhatunk. Ha leülünk a tárgyaló asztal mellé, csak azért ülhetünk le, hogy ezt megmondjuk. Bennünk nincs támadó szándék, nem szomjazunk zsákmányra s nem prédáért fogunk kezünkbe fegyvert, — azért indultunk el, hogy a magunkét megvédjük s visszaszerezzük azt, amit végzet, sors, ősi elrendezés, magyar kéznek és magyar szivnek munkája teremtett magyarrá. S ezért ha egyszer elindultunk, nem térhetünk addig haza, amig a történelem által ránkbizott feladatot cl nem végeztük. Addig nincs pihenés, nincs nyugalom és nincs hazatérés. De lássák be a béke strázsál, hogy a pattanásig feszülő idegek, n nemzet kiéheztetett vagyonának céltalan alkudozással nyugtatása, a kézbentartott fegyver s a türelmében ostorozott elszántság- nem a béke levegőjét lehelik magukból. Aki velünk nem sokat törődik, törődjön sokat a béke megőrzésével. Nincs béke addig, amig nekünk békességünk nem lesz. Nem alkuszunk'