Délmagyarország, 1938. szeptember (14. évfolyam, 186-210. szám)

1938-09-27 / 207. szám

8 -rttrn• DÉFMAGyARORS Z XG Kedd, 1938 szeptember 27. megfejtés eh el péntek délig kell beküldeni az Aradi-uccat kiadóhivatalba. e Kereszlrejlvények a verseny eqész tartama alall beküldhetők. • A rcjivényckel „Keresztrejtvény", a megfejtéseket „Megfejtés" cimmel kell beküldeni a kiadóhivatalba. A Délmagyarország regénye HÁROM HÉT Irta: SZ. SZIGETHY VILMOS ö — Harap lesz belőle. — Legföljebb maga bosszankodik. Nn? mennyi? Korláth eldobta a cigarettáját, aztán vont egyet a vállán ,ugy mondta. — Három hét. Zentainé, mintha meglepetés érte volna, felkapta a fejét. — Csak? De hogy nem kapott választ, szótlanul rctték meg a hátralevő utat a penzióig. — Jó éjszakát! — Kezüket csókolom. Az asszonyok bementek, ő meg a part felé igyekezett. Meg akarta lesni a Balaton csillogását, magába szivni a színeit holdtölténél. Az aszonyok életrendje az volt, Hogy tiz órakor lementek a vízre és ott lubickoltak kettőig. Néha nézték a táncolókat a strandon, hallgatták az utálatos néger zenct, kibeszélték a közönséget, alapjában véve mégis a Balatont szerették a legjobban, annak a meleg részében heverésztek. Szokatlan nagy őszinteséggel voltak tele, elmondta már mindegyikük a háztartása, berendezkedése legapróbb részletét, aztán áttértek a leánykori vallomásokra, ki hányszor volt szerelmes, ki ment férjhez az ideáljához, ki felejtette el csodálatos könnyű szívvel azt, aki nélkül lehetetlennek képzelte az életet. Ilyenkor sóhajtottak hozzá, de nem mintha tr fájdalmas visszaemlékezés keresett volna magának utat, inkább csak megszokásból. Ahogyan öreg asszonyok is becsit-' letbeli kötelességüknek tartják, bogy sírjanak azon a napon, amelyiken viszket a szemük. Ahogyan a halottakról megemlékezve hozzá kell tenni, hogy „szegény". Pedig a lelke mélyén az ember nem őket sajnálta, hanem önmagát, mert nz innenső port mindig meredekebb. Még az is elmerengve gondol a múltjára, aki fenekedik a jövő érdekében és a haladásról, a pillanat szünet nélkül való előretöréséről mondja frázisait. Ez csak álarc rajta, hiszen a legszomorúbb gyerekkornak is voltak nyarai, amikor kévékben küldte sügarait a nap s voltak feledhetetlen telei térdű' érő Íróval, duruzsoló kályhával, hancuroznsbnn kipirult orcával, magának a télnek az illatával, amely csak sokkal később száll fel elousztithatatlanul a lélekből. Délfelé megjelent Korláth is. Sokai" volt fenn, korán reggel igyekezett megörökíteni az impresszióit, aztán aludt utána egy sort. — Elmult-e a holdja? — kacagott feléje Zentainé. A festő egész más ember volt, semmi se maradt benne a tegnapiból. — Ma nem kívántam a vizet, minden nap kifáraszt, csakis azért iöttem, ltocv bocsánatot kérjek a tegnapi neveletlenségem'ért. Sokszor mondták már rám, hogy beszámíthatatlan vagyok, de az estét én se bocsátom meg magamnak. Igazuk van, rajtam volt a bolondóra. Az még a jobbik eset, amikor az ember tudja, bogy mi vadította meg, de keserves, amikor magyarázat nélkül táncolnak az idegei. — Művésznek sok mindent szabad, szólt közbe a vérszegény asszonyka, akiről igy fürdőruhában kiderült, hogy formásabb mindenkinél. — Nem vagyunk egy-véleményen, felelte Korláth. Ha a művész félbolond, maradjon meg magának, ne menjen emberek közé. Valamelyen elfogult vagyok Shakespeare iránt, de ha ma élne és neveletlenkedne teteszem azt a feleségemmel, vagy más női hozzámtartozómmal, őt is felfricskáznám. De majd helyrehozom a hibámat. Zentainé úszni akart, a többiek sikongva tiltakoztak a terv ellen. — Bele lehet abba fulladni, cz a derékig erő viz a legjobb. — Sose féltsetek, szigorúbb vizek mellett nőttem én felA festő azonban mégse hagyta, Kogy egyedül menjen. Szép a bátorság, azért könnyen történhét baj. Ott lábaltak egymás mellett az opálos vizben, felkavarva a finom homokot. — Főleg azért kisérem el, mondta Korláth, mert külön, négyszemközt is bocsánatot akarok kérni a tegnapért. Nem tudok mást mondani, mint hogy végtelenül restelkedem. Nem vagyunk olyan túlságosan régi ismerősök, hogy tiszta képet alkothasson rólam, de biztosítom, hogy az a tegnapi ember nem én voltam. Bennem megmaradtak kis-fius tisztességérzetek, sokszor borit el n tömjénfüst, ami ministráns koromban ölelt körül, de az élet mindig közbekontárkodik és megöli a rejtegetett szépségeket. Feledijen el mindent, arra kérem. Zentainé már megint kacérkodott. A járása is rengő akart lenni, mar amennyire a viz nzt megengedte, pompás alakját kötiilcsókolta a Balaton, megaranyozta a nap. Egy kicsit affektált, hogy eltalálta uz elképzelt hangot. — Jaj, de kád — Mit sajnál? — A három heti próbát. — Nem értem. — Csak akarja, akkor megérti ölyan szépen elképzeltem, bogy végre megismerem önmagamat. Mert ha nem csalódom, abban egyetértünk, hogy önmagunkat ismerjük a legkevésbbé. Most megtudtam volna, hogy a maga elmélete szerint ki vagyok? Sok-e a három hét, vagy kevés? — De bocsásson meg, én akkor sem szerepeltem abban a szamárságban, hu komolyan vettem volna! — Lássa, ez oz, amit nem hiszek el, akár- | hogyan szeretne róla meggyőzni. — Ha mondom! — Nekem hiába mondja. Mikor kitárta ez elméletét a hat hónapos, meg a huszonnégy órás előkészítő időről, akkor csakis önmagára gondolhatott, a saját erőit merte fel, a kilátásait egyengette. Bizonyára vannak tapasztalatai, azokhoz szabott engem is a bárom bcttel. Megértem én, hogy egyszerű összeadás kérdése az egész. — Asszonyom, szinte az a gyanúm, Hogy lehetetlenné akarja tenni az érintkezésünket, azért élezi ki ennyire a kérdést. — Isten mentsen. Én nagyon megtisztelve érzem magam a tisztaságától, nem hétköznapi ember, kitűnő neve van. A maga kincsét csak az Isten veheti el azzal, bogy vaííy a szemének, vagy a karjának árt. Nem tréfálok, komolyan i^ondtam mindent. Hogy maga most udvarolni kezd nekem s három hét alatt odafüz a gallériájába, egész sereg kiválóság, ragyogó szépség mellé az egyszerű kis szürke polgárasszonyt. Higyje el, hogy mi asszonyok is gondolkozunk néha, ha mingyárt nem is akkora tökéletességgel, mint a teremtés koronái. Talán soha az életben nem nyílik rá ilyen pompás alkalom; hogy megtudjam, mennyit érek. (Folytatjuk). Szeged sz. Kir. város polgármesterétől, ad. 5038—1938. E. sz. Hirdetés az utalupi 1939. évi Költségvetés közszemléié tételéről. Szeged sz. kir. város törvényhatósági közutiknak 1939 évi építési, kezelési ós fenntartási kiadásairól, másrészt az érintett kiadások fedezésére szükséges bevételekről megállapított költségelőirányzatot a közutakról szóló 1890. évi I. le. 22. §-ban foglaltaknak megfelelően a mai naplói számított 15 napi időre hivatalomban, Városháza I. em. 12. ajtó közszemlére tétettem ki. A közigazgatási bizottság ebben a költségvetésben az útadót 12 százalékban állapitolta meg. A költségelőirányzatot a közszemlére tétel ideje alatt mindenki megtekintheti s az abban foglaltak ellen felszólalhat, a felszólalást a kitételt idő tartamának lejártáig írásban, hivatalomhoz kell benyújtani. Dr, l'álfy József polgármcstc-. irdetesek5 zomsneedm es naz lariasi cikken .esotcöbbau száníóná!, Széchenyi lér. (Virool bérház) —kárpitosmunkák UUEGEZES KORQSI GÉZA Mórey u. 9b. Telofon : 19—5T Márkán ininttollnk. Cáavartronok Irnna. iryobb válaszfékb-n, minden árkategóriábanWirin és Ren<*eunelSrfch9ny' lér 6. ^rrszedresiflel Szeutmihály-e. l.Teie'on 16—56 Befőttes Üveg, porcellán, zománcedény, dísztárgyak, háztartősi cikkek EDÉNycsarkIO Tl»za I.ojo* ktfrut 38. sz. 0 ban Uve gezést képkeretezést egolcsóbbau Tanács Jözsei vegez Károlyi ucca 2. Telefon 18—58 »ANTK6'Y T cir® Kárász U. 10 Eime locoló gumitömlő a piros csikkal évtizedes tapasztalatok alapián készül Kapható KUH VILMOS cégnél, Mikszáth K. ucca 9. (Puprikapiao sarok) Leirds, másolás, sohszoroslfás olcsón, gyorsan, pontosan Wirth és Rengeynél, Széchenyi tőr tv