Délmagyarország, 1938. szeptember (14. évfolyam, 186-210. szám)

1938-09-27 / 207. szám

ma^^mmmmmmmmtm^mmmmmmmmm^m^mmmmmmmmgBmmmmmmmBmmmmK^mma^mmmmmmm^^mmmmmm Kedd, 1938. szept. 27. Politikai napilap XIV. évfolyam 207. sz. A közvélemény ereje Ezekben u történelmi időkben a nemzet sorsa azoknak tudására és lelkiismeretére van bizva, akik a nemzetek élén állanak s akiknek kezében van u kormányzás hatalma es felelőssége. A parlamenti rendszernek legnagyobb dogmatikusai is kénytelenek beismerni, hogy lehetnek kérdések, melyeknek o tribünje a parlament nem lehet, melyeknek előkészítése, tárgyalása, a döntés kiérlelése nem luitozhatik a nagy nyilvánosság elé. A titkos diplomácia elleni küzdelem a világháború előtt egyik célja volt minden demokratikus mozgalomnak s a háború utáni álalmi berendezkedések valóban szakítani is akartak a titkos diplomácia rendszerével, de hiába tagadták meg a rendszert, követni voltak kénytelenek. Vannak elhatározások, vannak cselekvések, melyekkel készen kell kiállani a nemzet elé, mert csak aggodalmakot kelthetne, csak kétséget okozna, ba a •nagy elhatározások műhelytitkai is foglalkoztatnák a közérdeklődést. A nagy elhatározásoknak nem lehetne meg az eredményt biztosító hatásuk, ha a nyilvánosság reflektora elé kerülnének azok az érvek, és ellenérvek, melyeken keresztülment felbukkanásának első pillanatától kezdve a végleges cselekvés elhatározásáig. De mégis szükség van arra, hogy az egész nemzet rezonáljon arra, amit a kormányok elhatároznak. Igaz ugyan,_ hogy a közvélemény irányitásának eszközei a hatalom birtokosainak kezében vannak, a sajtó irányítható, a rádió kézbe vehető s módot lehet találni arra is, hogy az ellentétes véleményen lévők ne adhassanak nyilvánosságot a maguk felfogásának. De mennyivel könnyebb, mennyivel biztosabb megteremteni a nemzetek rezonanciáját, ha a nemzetek valóban helyeslik a kormányok magatartását, mintha a közvélemény kialakításának egész armatúráját kell megindítani ahhoz, hogy visszhang keletkezzék. A kormányok, amikor a nemzet sorsa nagy elhatározások elé állítja, maguk sem nélkülözhetik a közvélemény helyeslésének iránytűjét. Elvégre sokat meg lehet érezni, de talán mindé n t mégsem s sokkul nagyobb inegnyugvás megosztani a felelősséget milliók között, mint viselni uzt a milliók kívánsága, vagy akarata ellenére. íme, itt a gyakorlati bizonyság, Kogy milyen mérhetetlenül nagy szüksége van a nemzet életének a sajtószabadságra, a gyülekezési jog tiszteletbentartására s a szabadságjogokra általában, melyeknek gyakorlása a nemzeti közvélemény őszinte kialakulásának legbiztosabb garanciája. Hu van sajtószabadság, akkor semmi nem tükrözi vissza hívebben a nemzet vágyát, akaratát, sürgetését, vagy tiltakozását, mint a szabad sajtó. Ha a gyülekezési jog nem egyik elsorvadó feladata a rendészeti hatóságoknak, hanem a polgárság alkotmányos joga, akkor a szabad gyűlések szabad szónoka s a beszédek fogadtatásának módja a tömeg akaartának egyik megnyilatkozása. Nyolc-tiz, vagy tiz-husz férfi dönti el ezekben a kisérteties időkben a nemzet sorsát, de ez a nyolc-tiz, vagy tiz-husz ember nem hallgathat Csak a saját lelkiismeretére. Akik ma a nemzetek élén állanak, azok csak a z e^ész nemzet osztatlan akaratának megvalósítására vállalkozhatnak s másra egészen bizonyosan nem is akarnak vállalkozni Dc hogyan tudhatják meg, hogy ö nagy tömeg maga mit tart a nemzet érdekében állónak? Beszélhetnek tiz-husz, száz, akár ezer emberrel, de ezer ember együtt nem tudja azt, hogy mit akarnak a milliók. Ha van sajtószabadság, akkor van módja annak is, hogy a nemzet őszinte akaratát, a tömegek hangulatát, a nép érzését, kívánságát és vágyát meghallgatják. Nem abból, hogy mit irnak az újságok, hanem abból, hogy hogyan rezoválnak rá az olvasók. Minden újság egy-egy szeizmográf, minden újság egy-egy kisérleti telepe a közvélemény megállapításának, minden szerkesztőség egyegy közvéloménykutató intézet. A kormányoknak a legnagyobb tájékozóLoitdon, szeptember 26. Vasárnap és hétfőn csak fokozódott az izgalom Európaszerte, amellyel a végső kibontakozást, a döntést várják. Feszüli izgalommal várták Hitler hétfő esti beszédét és az izgalmakat csak fokozta az a tény, hogy az angol—francia kormányférfiak vasárnapi találkozója után Sir Iloracs Wilson, Chamberlain bizalmasa az angol miniszterelnök uj levelével váratlanul Hitlerhez repült. Ez a repülőút kapcsolatban van azzal, hogy Prága visszautasította válaszában a német memorandumot. < Francia miniszterek az angol minisztertanácson London, szeptember 26. Az éjszakai angol minisztertanács, amelyen Daladier. francia miniszter-* A világbéke megmentése erdekében Chamberlain ujabb levéllel fordult Hitlerhez. A levél elküldését a délelőtti angol—francia minisztertanácson határozták ei és azt Sir Horaec Wilson, az angol kormány bizalmas tanácsadója vitte cl azonnal repülőgépen Németországba. A minisztertanács délután egynegyed 1 óráig tartott és negyedóra doltsággal kell megszabni a rójukbizott nemzet sorsát. De minden kormány csak akkor tájékozódott, ha pontosan tudja azt is, hogy a nemzet nagy többsége mit akar. Lehet, hogy a nemzet maga nem tudja, a kormánynak akkor is kell tudnia. De ha a nemzetet elszoktatják attól, hogy önálló véleménye, független meggyőződése, szabad akarata legyen, akkor a kormányzatot fosztják meg a nemzet rezonanciájának hatalmas és pótolhatatlan támaszától. A sajtószabadság nem az ujságirók ügye, hanem a nemzeté, a gyülekezési jogra nem a szónokoknak van szükségük, hanem a nemzetnek. A nemzet szabad és független közvéleményére pedig senkinek sincs olyan nagy szüksége, mint a maga felelőségének súlyát érző kormányzatnak. elnök cs Bonnet külügyminiszter is résztvett, egyedül áll a vi]ágtörténe.cmb©n: először történt, hogy a brit birodalom* minisztertanácsán idegen állam felelős tényezői résztvettek. A tanácskozás este 9 órakor kezdődött Chamberlain dolgozószobájában. A tanácskozás fél 12 óráig tartott, azután nyomban az angol rendkívüli minisztertanács ült össze cs cjfél után 40 percig tárgyalt. Az angol—francia minisztertanács hétfőn délelőtt folytatta tanácskozását. Gamelin tábornok Londonban A Londonba me-iiivott Gamelin tábornok, francia gencraljsszimus szintén látogatást tett Chamberlain miniszterelnöknél, majd megbeszéléseket folytatott a haderőfejlesztést miniszterrel. múlva már Berlin felé repült Sir l/oiacc Wilson, hogy a tanácskozások eredményeképen megszövegezett levelet áiadja. Berlinben Berlin, szeptember 26. Sir llorace Wilson délután 3 óru 35 perckor titkára kíséretében megérChamberlain repülőgépen üzenetet küldött Hitlernek A

1 Mm m m v mm dorttes orai Az angol-francia megbeszélés után Chamberlain repülőgépen ujabb Uzeneiet küldőit Hitlernek Hitler beszédében kijelentette, hogy Benes* nek október elsején át kell adnia a szudétaterületet London: „Még nincs késő a békés elintézésre, - ha támadás történne, Franciaországnak Prága segítségére kellene síelnie, Anglia és Oroszország bizonyára Franciaország mellett lenne" A cseh kormány nem fogadta el a német memorandumot - Katona; intézkedések Párisban és Londonban