Délmagyarország, 1938. szeptember (14. évfolyam, 186-210. szám)

1938-09-25 / 206. szám

14 D e r M A r» y A P o R c 7 £ G Vasárnap. 1938. szeptember 25. Olcsó-Jó Divatos KORDfl-RUHfl Elsőrangú uriszabóság D'vafkülünlegesságek Széchenyivé r. Hivat- és sportöltönyök Bőrkabátok — Felöltök Gumiköpeny — /Nadrág Intéxett rutfák — Sapkák Ing — Kalap — Nyakkendő A Délmagyarország regénye HÁROM HÉT irta: s z. szigethy vilmos Korláth összehúzta a szemét, mintha táv­irtot kutatna, ugy nézett át a messzebb cső esz tálhoz. Amire aztán a balatoni Carmen minden ok nélkül, szinte gyerekes buzgalom­mal, átölelte u barátnőjét. — Ez is magának szólt, jegyezte meg Zen­tainé. Lássa, nekem köszönheti. Afelől is megnyugtathatom, hogy lány, fehér, — ahogy maguk mondják. Asszony, tudós, nem úrul el ennyi naivságot. A festőnek annyi volt.a megjegyzése. — Szófiának, ha elég a szórakozásból, magukra bizom. A többi asszony alig vett részt a társal­gásukban, összebújtak, kritizálták a bár tár­saságát, mindenkire volt megjegyzésük. Ezt az életet eddig nem ismerték, különféle he­lyekről kerültek össze a balatoni penzióban, de most restelték a polgári mázukat s kime­les/lett szemmel figyeltek mozdulatot, min­dent, sok dolgot tisztességtelennek minősit­óe, lángolva a láthatásáért. ~ — Ugyan már, gyerekek, mondta a vér­szegény asszony, aki nyolc oldalas leveleket /okolt irni az urának, csak voltatok már bálban! Ott se megy különben. Nagyon ke­vés a különbség, azt is a nyár számlájára kell irni, amikor fesztelenebb az elhatározás, meg a gondolat. Egy óra felé járt oz idő, ijjedten vették észre, milyen késő van. — Sose alusszuk ki magunkat. Holnap fá­radtak leszünk, csúnyák. Majd helyrehoz mindent a Balaton vi­ze, állapította meg egy csepp gyerek-asz­szony, aki az idén mozdult ki először a vá­roskájából. Zentainé hazamenet, vigyázott rá, hogy egynéhány pillanatig magára maradjon Kor­láthtal. — Kihirdettem már a fegyverszünetet, azért mégis szeretném, ha elárulna valamit. Azt mondta ma este, hogy minden asszony sorsa egyforma a férfi kezében. Legföljebb nnnyi a különbség, bogy oz egyik elbolondi­tásához félév kell, a másikéhoz elég negy­vennyolc óra. •— Néha oz is sok. — Helyes, megértettem. Már most nagyon I HUNYAOY SANOOR szeretném tudni, milyen fejezetekbe soroz bc engem? — Hogyan tetszik érteni a fejezetet? — Hogy mennyi időre taksál? Könnyű fa­lat vagyok-e, vagy nehéz? — Asszonyom, mondtam már, hogy nem okos dolog személyes térre vinni a vitákat. Az ilyesmit még kevésbbé. Beszélhetünk ál­talánosságokról annélkül, hogy önmagunkat a típusok közé sorozzuk. — Ez mind igaz, azért én mégis csak kivéncsi asszony vagyok. Hiszen mondjuk; hát folyton azt mondjuk, hogy szörnyen is­merjük önmagunkat, dc ez csak ámítás. Hányszor v.gyunk kíváncsiak rá, hogy mi megy végbe a lelkünkben és főleg miért? Na, legyen kivételesen kedves cs mondja meg, mennyi az én időm? — Ugyan, kérem ... — Isten bizony nem haragszom meg érte, akármi lesz is oz eredmény. Meghallgatom, mint egy rajtam kívülállónak a véleményét. Szabad a gondolat, én tudom a legjobban, mi a lényeg, az igazság! Korláth komolyan bosszankodott. a- Nem lett volna szabad megengedni, hogy ennyire elfajuljon a téma. — Nagyon kedves. Jó, hogy még lefek­vés előtt az eszébe jutott, de mintha egy ki­csit elkésett volna. Annyi mindent vagdo­sott együttesen és külön-külön a fejünkhöz! — Azt nem kell ugy venni! — Édes barátom, tapasztalhatja, hogy rem vettük, különben már régen nem beszélnénk. Maga művész, hát szeszélyes is, többet meg­enged magának, mint más, mi pedig többet eltűrünk. Megértőek vagyunk! — ezt igy szokás mondani. Nagyon megértő akarok lenni most is, azért faggatom. Nos? Kapok választ? — Ha belemennék is a tréfába, akkor se lehetné azt ilyen hirtelen megmondani. — Miért ne? Maguknál az csak egy pilla­nat. Aki ennyire asszonyismerő! Csak végig­mustrálják és máris tisztában vannak min­dennel. Korláth kényszeredetten felnevetett — Tudja-e, mi jutott most az eszembe? Volt egy barátom, aki szerette a matema­tikusokat ugratni. Hogy mik azok oz ará­nyok, milyenek. Egy ló, mondta, bizonyos távolságra elhúz egy kocsit egy óra alatt. Két ló. o munkamegosztás elve alapján fél­éin alatt teheti meg azt az utat. A leg­érdekesebb azonban a nyolc ló munkáin. Azoknak nreg se kell mozdulniuk, már el­élték n célt. — Mire alkalmazza ezt? — Részint az emberi természetre, részint a lóerőre. Ápol uz ember néha egy szál gy.önge virágszálat,. széltől is óvia, annyira ' becsesnek tartiu, hozzá nem nyúlna, csak a tekintetével cirógatja, aztán jön a barom ét egy-kettőre lelegeli. Neki nem féltett szent­ség ez, hanem táplálék. Az a legszomorúbb benne, hogy esetleg a virág is ugy akarja. Magok is igy vannak. Sziklaszilárd talapza­tokat ingatott már meg egy váratlan szél, nem is a legerősebb. Pedig addig a legva­dabb viharok ugy suhantak el fölötte, hogy nem érinthették. Maga nem tetszik nekem, — bocsánat, ne vegye a profán értelmét, csak azt akartam vele mondani, hogy nem udvarolok, ncm ismerem annyira, hát tréfá­ból se minősíthetek. Zentainé kacérkodva fordult a festő felé. — Hogy nem udvarol, az elég ncm szép. Hogy nem tetszem, az neveletlenség. Nem is tudom, miért van ez a sok miért? Tegyük fel azonban, hogy ugy volna minden, aho­gyan nincs, — mennyi az időm? Ne okos­kodjon már, ismerheti annyira az asszony­természetet, hogy ncm enged abból, amit egyszer a fejébe vett. Kíváncsi vagyok. Tu­dom, hogy ez bűn a maga szemében, dc elég általános tulajdonság ahhoz, hogy elvisel­hessem az ódiumát. Egyszóval? Na, ne le­gyen már olyan utálatos. Itt vagyok, depu­táljon fel. Most fordulok a harmincadik évembe. Megvallom becsülettel, csak no árulja el uz asszonyoknak. A magasságom százhatvankettő, a súlyom ötvenöt, gyerekem — sajnos — még nem volt, az uram negy­ven éevs, atléta, áldott jó szelídség, én egy kicsit hárpia vagyok, szeretem az életet, az ismerőseim csinosnak tartanak s azt me­sélik, hogy néha hát ördög bújik belém. Mondja már, vagy nem mondja? Mennyi ez időm? (Folytatjuk), Dióbél csemegeáru, mandula, massela, minden mennyiségben C c i b lí c n ó I legolcsóbb áron vehet. O I n U 5 II d I Tissa Lajos körut 53. ss. Szeged sz_ kir. város gazdasági hivatalától. 1193—938. gli. szám. Halászati jog bérbeadási és Nádtermés eladási hirdetmény Közhírré tesszük, hogy a Nagyszcksósi-tó halá­szali jogát és ez évi nádtermését a helyszínen, Pupp János tanyája mellett 1938. évi október hó 7-én, pénteken délután fél 1 órakor fogjuk bérbe, illetve eladni. Szeged, 1938. cvi szeptember hó 10-én, A városi gazdasági hivatal. PÁRISI NAGY ÁRUHÁZ RT. SZEGED, CSEKONICS és KISS UCCA SAROK Élelmiszerek Mazsola, 10 deka —.14 Mézescsók, 10 deka —.18 Savanyu, vagy crös, vagy mez cukorka, 10 deka —.18 Töltölt nápolyi, 10 deka —.20 Kavics drazsé, 10 deka —.22 Karamella cukorka, 18 drb —.24 Kövér trappista sajt, 10 deka j —.24 Getec cukorba, 10 deka ' —.24 Likőr vagy rum cssencia, 1 üvej —.24 Köménymag, 10 deka —.24 Szemes vagy törött bors, 4 dkg —.24 Füstölt sajt, 10 deka «—.28 Vegyes teasütemény, 10 deka —.28 Dióbél. 10 deka —.39 SzadeJa' paszta, 1 tubus —239 Mogyoróból, 10 deka —.47 Figaró b'okk sajt, kg —.52 ömlesztett sajt, 1 dobozban 6 drb —.57

Next

/
Oldalképek
Tartalom