Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-28 / 183. szám

Vasárnap, 1938. aug. 28. II német barátság Mennyi fény, mennyi pompa, az erőnek és hatalomnak milyen kápráztató megmutatkozása kiséri németországi utján a magyar kormányzót. Egy világhatalom ünnepli mélységes hódolatával a magyar államfőt, — lehet-e ebben az ünneplésben mást látni, mint világra szóló megbecsülését az ünnepelt férfinek cs az ünnepelt országnak? Nem lehetne az országnak tekintélye, ha nemzetközi tekintélye nem volna annak, aki az állam feje s az államfő a maga nagyszerű személyi tulajdonságain kivül annak az országnak szellemi és anyagi erejét, töretlen tekintélyét is reprezentálja, melynek élére állította a jóságos magyar sors. Amikor az egyik legnagyobb és legfélelmetesebb világhatalom ünnepli kápráztató fénnyel a magyar kormányzót, ennek a fölmcrhetetlenül nagyjelentőségű ténynek súlya előtt cl kell törpülni minden aggodalomnak, melyet a német birodalom belső szervezetének módja s belpolitikai szelleme és iránya kelthet a demokrácia legorthodoxabb védelmezőiben is. Nem tartozik ránk, hogy a német kormányrendszer a német birodalom határain belül milyen elhatározásokkal szolgálja azt a gazdasági rendszert és politikai rendet, melyet államéitdapjává tett. A magyar nemzet mindig joggal tiltakozhatnék az ellen, ha idegen hatalom avatkoznék be akár csak tanácsadással belső ügyeinek intézési módjába s ha idegen hatalom készülne akár csak agitáció folytatásával, vagy támogatásával a maga befolyását érvényesíteni abban a kérdésben, hogy milyen politikai rendszert tegyünk magunkévá, vagy milyen változtatásokat hajtsunk végre alkotmányos berendezkedéseinken. Bona pacta, boni a m i c i. Jő szerződések tarthatják csak meg a jó barátságot. Baráti viszonyban csak két független ország lehet egymással, mert földesúr és jobbágy, irr és rabszolga között baráti viszony épp ugy nem képzelhető el, mint bódító és meghódított országok között. Amit Németország ma fényben, díszben, megbecsülésben mutat, az a magyar államiság szu* verénitásának elismerése s ez az elismerés nemcsak az államjogi függetlenséget illeti, hanem a szellemnek, az iránynak, a politikai szemléletnek, a berendezkedésnek és alkotmánynak teljes, minden kérdésben felülálló, minden vitát kizáró tökéletes függetlenségét. Nem egyszerű probléma olyan nagyhatalomnak, mint amilyen ma a német birodalom s olyan kicsi országnak, minj amilyen a megnyomorított, amputált Magyarország, megtalálni a mindkét fél függetlenségét és teljes szuverénitását tiszteletbentartó politikai barátság feltételeit. Ahogy Ravasz I ászló márványba kivánkozó szavakkal formulázta meg tegnap: ugy menni e g y ü tt, hogy el ne tűnjünk, ugy barátkozni/hogy bele ne K a 1 j u n k, u g y Őr i z n i meg gazdasági, erkölcsi és szellemi függetlenségünket, hogy a'szövetségesből ellenség neváljon. S ennek a magyar kötelességnek mi a leghatásosabb biztositéka és fegyvere? Egy bizonyos hegy nem az, ami belqsimulást, beleolvadást, eltűnést jelentene a germán Óceán partatlan szellemébe. Nekünk már csak azért is mást kell akarni, mást kell Politikai naoilap helyeselni és követni, mint amit a nagy német birodalom akar, helyesel és követ, hogy meg tudjuk őrizni a szellemnek és erkölcsnek azt « függetlenségét, ami történelmi életünk folytatásának egyetlen feltétele. Bennünket nemcsak nyelvi különbségek választhatnak el a német hatalomtól, mert ha csak nyelvi különbségek lesznek, de a szellemben, felfogásban, erkölcsben, állami berendezkedésben és politikai módszerekben másoló diákjai leszünk csak a német birodalomnak és német berendezkedésnek, akkor a nyelvi különbség nem fogja sokáig jelenteni (és megvédeni) a nemzeti különbséget. M agy.arországból nem lehet egy darab magyarra lefordított német tartomán y. Mi nem vállalhatjuk azt a sorsot, hogy elmerülve a német szellemiségben s alázatosan leborulva a német szellem és alkotó erő előtt, elfelejtsük a magyar szellemet és a magyar alkotóerőt s ugy menjünk együtt, hogy magunk eltűnjünk. Ha azt akarjuk, hogy az ország politikai határai megmaradjanak, akkor vigyáznunk kell a magyar London, augusztus 27. Sir John Simon kincstári kancellár a Lanflrk kerületben tartott ünnepségen fontos beszédet mondott, amelyben részletesem foglalkozott a külpolitikai helyzettel. — Az angol kormány külpolitikája pozitív békepotitika — mondotta. Vannak nagy országok Európában, amelyeknek kormányzati rendszere különbözik a miénktől, de cz nem ok arra, hogy ugy vezessük külpolitikánkat, mintha lehetetlen lenne a barátság ezekkel az államokkal. Részünkről határozottam visszautasítjuk azt a nézetet, mintha a háború elkerülhetetlen volna, vagy mintha bizonyos országoknak szükségképen ellenségeinknek kellene lenniök. Inkább azt hirdetem — folytatta —, hogy ha az összes nemzetek minden tőlük telhetőt megteremtenének a háborúhoz vezető okok kiküszöbölésére, akkor soha sem kerülne sor háborúra. Anglia mindig a béke oldalán veti latba teljes befolyását. !— Felfegyverkezésünk nem kelt bizalmatlanságot más nemzeteknél, mert az egész világ tudja, hogy sohasem fogjuk fegyvereinket támadó célra felhasználni. Meggyőződésünk, hogy erőszakos eszközök nem hozhatnak igazságos megoldást. <— őszintén sajnáljuk, hogy számos jelentős . nemzet távolléte megfosztotta a Népszövetséget I remélt értékének és befolyásának nagyrészétöl. | 1 népszövetségi fenséges eszme megvalósításáért | XIV. évfolyam 183. sz. szellemi élet határaira is s ne hajtsuk végre a magyar szellemiségnek azt az Anschlussát, amit a germán erő sem akar végrehajtani. S akármilyen becsületes őszinteséggel, akármilyen .tiszta szándékkal keressük is a német birodalommal a legteljesebb baráti egyetértés feltételeit, nem szabad elfelejtenünk, hogy van Rajnán tuli Európa" is s nekünk nemcsak a német szellem tanításaival, hanem a francia szabadság és az angol demokrácia hagyományaival is gazdagítani kell vezető és irányitó politikai műveltségünket, gondolkodásunkat és népünk közéleti szellemét. Mélységes hálát kelt bennünk az a felejthetetlenül meleg és fényes ünnepség, amiben a német nép a magyar államiság legelső és legméltóbb reprezentánsát részesiti, méltóak is akarunk lenni ehhez az ünnephez és ehhez a barátsághoz, de többet, mint amennyit a német hatalom kivánhát ós kíván, ne akarjon nyújtani senki. A magyar szellem magyarsága a legbiztosabb védelme a magyar szellem szabadásgának és örökkévaló életének. továbbra is dolgozni fogunk. — Csehszlovákia tekintetében — folytatta a kincstári kancellár —, amely ország most oly sokat foglalkoztatja gondolatainkat, Chamberlaint miniszterelnök már márciusban teljes mértékben és pontosan ismertette az angol álláspontot. Ezrn nyilatkozat ma is teljes egészében fennáll és ahhoz semmit sem krll hozzátenni, semmit sémi kell rajta változtatni. A csehszlovákiai vita megoldásához valamennyi érdekelt fél hozzájárulására van szükség. Az angol kormány felismerte az igazt problémát Csehszlovákiában és felismerte azt is, hogy azt a problémát sürgősen meg kell oldani. Meggyőződésünk, hogy a mindkét oldalon megnyilvánuló jóindulattat meg lehet talá'ni az olyan megoldást, amely az összes jogos érdekeket kielégíti. Nem kell hangsúlyoznom, hogy milyen fontos' a békés megoldás megtald ása. A modern világban a háború következményeinek nincs hutára. Az angol kormány tehát arra használja fel minden befolyását mindkét félnél, hogy rávegye a célszerű eljárás követésére. •— Ugy véltük — folytatta —, hogy segítségre lehetünk, ha egy politikában jártas személy szolgálatait bocsájtjuk rendelkezésre. Mindkét fél örömmel fogadta ezt az ajánlatot. Lord Runciman nem döntőbíró, hanem közvetítő és jóbarát. Munkásságát az egész világ jókívánságai kisérik, bizonyára valamennyi józaneszü ember inkább segít, mint gátolni kívánná Runciman lord erőfeszítéseit, aki a csehszlovák probléma különböző kérdéseit igazságos megoldáshoz akarja segíteni. Addig is az a köte'essegünk — fejezte bc Sir John Simon kincsSir John Simon nagy békebeszéde és nyilatkozata a külpolitikai helyzetről „Sohasem fogjuk feguvereinhet támadó célra felhasználni" — „Erőszahos eszhózóh nem hozhafnah Igazságos megoldási" — „A cseh problémát valamenmjl érdekelt fél hozzájárulásával sürgősen meg kell oldani"