Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-26 / 181. szám

DÉLMflOVflRORSZACi Péntek, 1938. aug. 26. Poimkai napilap XIV. évfolyam 18!. sz. A fizetéstelenek Nem tehetünk róla, de nem tarthatjuk túl­ságosan épületes látványnak, mikor vala­melyik városi alkalmazott próbapert indit a város ellen és a felperes alkalmazottnak sok száz kollégája reménykedve drukkol és ki­bicel, hogy bárcsak kenyéradó gazdája len­ne az, akit a birói itélet pervesztesnek fog nyilvánítani. Nem mintha azokat a városi alkalmazottakat hibáztatnánk, ekik utolsó fillérig igyekszenek valóságos, vagy .vélt materiális jogaikat érvényesíteni ebben a tü­lekedő, szeretettclen és mindenekfelett egy­re jobban dráguló világban, óh nem; egysze­rűen esztétikai kifogásunk van az olyan pe­rek ellen, melyekben valamelyik felperes al­kalmazottal szemben a város játssza az al­peres szerepét. Mert elvégre a kettő közül akármelyik félnek van igaza, nem nagyon alkalmas a kívülállók szemében a közható­ság iránti tisztelet és meg'becsülés fokozásá­ra, ha tulajdon alkalmazottja, vagy a jobbik esetben az alkalmazott ügyvédje mondja el keresetében, hogy a város a végzett, de meg nem fizetett munka után jogtalanul gaz­dagodott, vagy pedig azzal érvel, hogy a város főjegyzője cs főügyésze nem tudta a tör­vényt és ezért nem fizetett ki olyan járan­dóságokat, melyek az alkalmazottakat jogo­san megillették volna: A mostani esetben nehéz ugyan k e ­pyéradó gazdáról beszélni, mikor egy fizetéstelen alkalmazott ke­resi több esztendőn át végzett munkájának anyagi ellenszolgáltatását. A kenyér ugyan­is, amelyei kapott és vele együtt a város többi fizetéstelen alkalmazottai kaptak, még elméleti jelentőségűnek is alig nevezhető. Legfeljebb, ha szellemi inségniunka cimén részesültek néha-néha egy kis rohamsegély­ben. És mégis, miként „a mellékelt áb­ra mutat? a", voltak mindig, még pedig nem is szűkös számmal, akik két ujjokat ké­rőén felmutatva, rokonok és jóbarútok pro­tekcióját igénybevévo törekedtek, hogy közigazgatási tanulmányok v ég­z é s e cimén a városnál egy ingyen munká­ra jogosító íróasztalt nyerhessenek. A tör­vényszéki tárgyalás után tett nyilatkozatá­ban kimondja a város polgármestere, hogy a jövőre kénytelen lesz levonni az eset ta­nulságait: a város el fogja bocsájtani min­den ingyenes alkalmazottját, nehogy hason­ló pereknek és meghurcoltatásoknak tegye ki magát. Majdnem azt szeretnénk mondani, hogy Cz az a per, amelyben mindkét félnek igaza van, vagv pedig egyik félnek síncsen igaza. Mert száz százalékosan igaz, Kogy a város senkit sem szólított fel, hogv ingye­nes munkára jelentkezzék. Ilyen hirdetmény se a hivatalos lapban, se a városi hirdetmé­nyek közzétételére szerződésileg kötelezett szegedi napilapokban nem jelent meg. Az is igaz, hogy a város megmondta azoknak, akik ingyenes íróasztalt kerestek, hogy ezt a maguk veszélyére teszik és ebből semmi­féle fizetésre vonatkozó kötelezettség reá nézve nem származhatik. Ezzel szemben a város elfogadta az ingyenes munkát, még nedig elfogadta egyes esetekben esztendő­kon keresztül noha minden ingyenes mun­kához nz mkclrsi defektusnak némi mellék­ize tapad. Ha ' ósárr az uiabb szociális fel­fogás szerint ellenőrizni és megakadályoz­ni tartozik, hogy nem történik-e az erősebb fél részéről a gyengébbnek kiuzsorázása, kü­lönösen erkölcsi testületeknek kell ebben a vonatkozásban makulátlanságukat megőrizni. Mentségére szóljon Szeged városának, hogy ezen a téren nem állott egyedül és hogy a közfelfogás éppen a hatóságok által végez­tetett ingyenes munkát nem tekintette meg­szégyenítő jellegűnek sem a munkaadóra, sem. pedig a munkavállalóra nézve. Még egy nagyon súlyos körülmény szól Szeged városának cs a vele hasonló hely­zetbe került közületeknek mentségére: az, hogy azok. akik ilyen jellegű ingyenes mun­kájukat akár a városnak, akár a kormány­nak, akár valamely tudományos intézmény­nek, akár pedig más valamely közületnek felajánlják, az igy végzett munkát nem el­pazarolt időnek és elfecsérelt erőnek, ha­nem befektetésnek szokták te­kinteni. Ugy vélik, hogy az ingyenes Író­asztal mellett eltöltött hónapokkal és esz­tendőkkel várom ányosi jogot sze­reznek, hogy az a közület, amelynél dolgoz­nak, komoly állásüresedés esetében elsősor­ban közülük válogassa ki a jövő tisztviselői karának oszlopait. A számításba csak akkor csúszik be némi kis hiba és akkor követke­zik be az az eset, mikor egyik félnek sin­csen igaza, ha telnek az esztendők s mind­két félre kezd kényelmetlenné-válni a vi­Berlin, auguszlsu 25. Horthy Miklós korr mányzó a csütörtöki napot Berlinben töltötte, ez a nap is fényes ünnepségek közepette telt el. A kormányzó reggel 9 órakor, több magas­rangu katonai személyiség kíséretében a ber­lini hősi emlékmű eíé járult, hogy koszorút helyezzen el. Az útvonalon, amelyen Horthy Miklós kormányzó haladt, katonai diszkói­don állt, mögötte a német főváros lakosainak sűrű tömege. A hősi emlékmű elött a kormány­zó ellépett a díszzászlóalj előtt, majd a magyar Himnusz s az ezt felváltó katonai gyászinduló hangjai mellett bronz babérkoszorút helyezett el az emlékmű előtt. A koszorú elhelyezése ulán a kormányzó és kísérete előbb visszatért a birodalmi elnöki palotába, majd innen a tiszteletére rendezett :"katonai díss fel vo­nulás helyszínére ment- A kormányzó Hitler kancel­lárral, a konnányzóné Göring tábornagy fele­ségével érkezeit meg. A szemerkélő esőben a korrnáuyzónéval egyidőben érkezeti a katonai díszszemle helyszínére Imrédy Bélla mi­niszterelnök Kánya Kálmán külügyminisz­ter, Rátz Jenő honvédelmi miniszter és Erd­mannsdorff budapesti német követ kísére­tében. A díszszemle azzal kezdődött, hogy Hitler meghallgatta a kivonult csapattestek paiancs­nokának a jelentését, majd a kormányzó és a kancellár gépkocsija lassú menetben megia­szony, a munkaadóra nézve azért, mert raj­ta kivül eső okoknál fogva nem tudja az ingyenes munkát fizetésessé átváltoztatni, 8 munkavállalóra pedig azért, mert mégsem lehet életcél hosszú fzietéstelenség után de­resedő fejje! annak a minimális javadalma­zásnak nz elérése, amely még mindig távol esik a családalapítás lehetőségétől. Hol van itt a hiba? — merül fel a kérdés. A kérdésre Szent-Györgyi professzor világ'l ró — használjunk ezúttal mi is egy közkele­tű frázist, — a közoktatásról tett d r á m a i nyilatkozatában. Nem az a baj, hogy sok az iskola és nem az a baj, hogy sok a tudo­mány. Nem is az a baj, hogy tulsok diplo­más kerül ki a különböző oktatási intézetek­ből. Ellenkezőleg, az iskola is, meg a tu­domány is kevés. A baj az, hogy ai iskolák drága pénzért nem önállóságra ne­velő és önállóságot megkövetelő tudományt, hanem látszat-tudományt és életképtelensé­get árulnak. Akik az iskola padjait elhagy­ják, azoknak legnagyobb része nem az éle­tet, hanem az Íróasztalt, sőt nem is az író­asztalt. hanem a nyugdijat látja, maga előtt. Ez a rendszer szűri azt a felfogást, amely a pálya kezdetén a javadalma­zás nélküli munkában, a pálya be­fejeztével pedig a munkanélküli ja­vadalmazásban látja az élet alfáját és ómegáját. dult és a magyar Himnusz hangjai mellett el­vonult a Charlollenburgi-uton felsorakozott 2ö ezer főnyi oszlop előtt. A kormányzó gép­kocsija után a birodalom vezető méltóságainak a kocsija következelt, ezután felhangzott a ze­nekar eteö indulója, mire megindult a fcct óra hosszáig tarló díszmenet. Egymást követték a gyalogság, a lovasság, majd a motorosaiakulatok felvonulásai. Elvo­nullak még a légvédelmi alakulatok és a harci* kocsioszlagok is. A díszpáholyban Horthy Mik­lós kormányzó állva tisztelegve fogadta a csa­patok elvonulását, amelyhez foghatót Berlin a háború előtti idők óla ncin látott- A díszszemle után a kormányzó visszatért az elnöki piló­tába. A kormányzó délután látogatást tett a berlini Magyar In­téseiben, majd koszorút helyezett a Collegitim Hungári­áim kertiében álló emlékműre, melyet a Ber­linben elhunyt világháborús sebesültek emlé­kére emeltek. A palota kapuiában Farkas Gvula egyetemi tanár, igazgató várta a ven­dégeket és felvezette őket a palota első emeleti helyiségeibe. A kormányzót ide, a miniszterel­nök és a honvédelmi miniszter is követte. .V díszteremben R ű s t nevelésügyi miniszter üd­vözölte a kormányzói párt, majd megtekintet­ték az intézet könyvtárában elhelyezett kis ki­állítást, amelv az intézet kiadmányait és riN kaságai közül több ősnyomtatványt tártai­A német hadsereg díszfelvonulással tisztelgett Horthy Miklós kormányzó előtt Kápráxatos díszelőadás a berlini Operában /

Next

/
Oldalképek
Tartalom