Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-24 / 179. szám

Szerda, 1938. aug. 24. Politikai napilap XIV. évfolyam 179. sz. Gazdasági szabadság Az a rendelkezés, amivel a kormány­zat" további, intézkedésig megtiltotta az ij> a 4d-c 1 y e k n e k és i p a r i g a ­- z o 1\>J n y ö. k n, a-k kiadását, uj korsza­kit nyit mfy* .'nemcsak a magyar iparpoliti­ka, dc a magyar "ipari és kereskedelmi sza­badság történetében is. Ilyen generális rendelkezést nem tenne a lormányí'. ha generális változás elhatározását és végrehajtását nem kívánna előkészíteni. Arra volt már precedens, hogy egyes iparágak tekintetében — paprika­hasitás, temetkezési vállalat, szikvizgyártás, stb. — ugy rendelkezett, mint ahogy most általános érvényű rendelkezését megtette, cie minden esetben, amikor egy-egy iparág előtt a sorompót lezárta, korlátozó rendel­kezések követték a korlátozó intézkedést. Ila most az egész magyar ipar és kereskedelem szabadsága ele állit a kormány ilyen tilalmat, akkor nem le­het abban kétség, hogy az egész ma­gyar kereskedelem és egész ma­gyar ipar területére ki fog ter­jeszkedni a jogi korlátozás is. A kereskedők képesítésének pro­blémáját, ugy látszik, e kormányhatőság a kötelező képesítés elvi elfo­gadásával döntötte el s az egész vo­nalon a numerus clausus lényegé­nek megvalósításához teszi meg a szükséges előmunkálatokat. Történelmi távlatból milyen* közel va­JTyunk még a céhr'endszerhez s félévszázad­dal ezelőtt, amikor a mai, az ipari sza­badságon alapuló ipartörvény megalko­tásával foglalkozott a törvényhozás, a vita egyik legjobban kiépitett hídfője a régi — céhrendszer védelmezése volt. Fél évszá­zadig tartott az ipari szabadság korszaka s ha ennek a fél évszázadnak gazdasági törté­netét, termelési eredményeit, prosperitását, ennek a félévszázadnak fölvirágzó, nekilen­dülő, gazdagodó, termékeny és termékenyítő, a céhrendszer bilincseiből kiszabaduló életét összeveti az ipari jog területén félévszázad­dal ezelőtt beállott változással, akkor ha nem -ís az egymásból következés, de az egymás­mellettiség logikájával meg kell állapítania annak a hatalmas fejlődésnek, hatalmas elő­retörésnek, gyönyörű gazdagodásnak, nagy­szerű prosperitásnak sikereit, ami — nem mondjuk, hogy az ipari szabadság követ­kezménye, hanem, hogy: az ipari szabad­ság eredménye volt. Elhisszük, a céhrend­szert a nekilendülő, gazdagodó, iparosodó élet törvénye törte össze s clhisszük azt is, hogy a mai élet több szabályozást és kevesebb szabadságot kíván s mégis annak a hitünknek adunk hangot, hogy az ipari szabadság, amelyik a gazdago­dás és jólét csudáit teremtette meg ezer jo­gos panasz és ezer jogos kívánság meg nem hallgatása mellett is, talán jobban segítené átvészelni a magyar ipart, kereskedelmet és vele a magyar közgazdasági életet azon a válságon, amit az autarchiás állami beren­dezkedések zúdítottak rá a szabadsághoz szokott és szabadságra berendezkedett vi­lágra. Jól tudjuk* magunk ís azt, TTogy a keres­kedelemnek ma nem az a baja, hogy kevés a kereskedő s a magyar ipar nem azért ju­tott válságos helyzetbe, mert az iparosok száma csekély. Jól tudjuk azt is, hogy több asztalos, több fodrász, több husiparos, több építőmester, stb., stb., stb., várja ma a meg­rendelést és munkaalkalmat, mint ahányat a mai fogyasztás tisztesen eltartani képes. A kormányhatóságnak azonban s a társada­lomnak is, nemcsak azokról kell gondos­kodnia, akik az iparigazolványok és iparen­gedélyek sáncain belül élnek, hanem azok­ról is, akik a sáncok közé szeretnének be­jutni. Amikor a numerus clausus bármilyen fajtája és rendszere korlátokat emel az egyes értelmiségi pályák elé, amikor az egyetemi hallgatók számának korlátozása minden fog­lalkozásnak és minden felekezetnek tagjait visszatartja az értelmiségi pályákról, akkor nem az volna a cél, hogy korlátozzák, hanem az, hogy megkönnyitsék az ipari cs kereskedelmi pályákra jutást. Amig a munkanélkülieknek numerus claususát megalkotni s amig még nem is volna elég, de: végrehajtani nem tudják, addig min­den korlátozó intézkedés a ke­nyér megszerzésének és nz exisztencia alakításának akadd­l y a. A rendelet a minisztérium Hatáskörébe utalja az egyes esetekben az iparigazolvány, illetve iparengedély kiadását. Ez az intéz­kedés a minisztériumnak tartja fenn a jogot, amit eddig az iparhatóságok, főszolgabírók és megyei városok polgármesterei gyakorol­hattok. Mennyi teret nyit kínos látszatoknak és lehetőségeknek ez az egyetlen intézkedés s attól félünk, hogy több hasznát veszi min­denki más, mint amilyen előnyt jelenthet ez az intézkedés az iparoskonak, kereskedők­nek s az egész közgazdasági életnek. Nem minden aggodalom nélkül várjuk azokat a kormányhatósági, vagy törvény­hozási elhatározásokat,, melyeknek ez a tila«; lom a nyitánya. Abban a nagy átalakulás­ban, amit a nemzet és társadalom a szabad­ság állapotából a kötött gazdálkodás és meg-, merevített élet állapota felé tesz meg, ez az elhatározás az egyik legjelentősebb lépést jelentheti. Ncm tudjuk, gazdagodik-e a köz, de tudjuk azt, hogy egyéni áldozatai lesznek ennek az átalakulásnak. S. amig nem ismerhetjük a köz előnyeit s amig nem mér­hetjük le a közérdek szolgálatának súlyát, addig csak azokra gondolhatunk, akik vesz­tesei, sérültjei és elesettjei lesznek ennek az átalakulásnak. Bledben bejelentették kisantant és Magyarország megállapodását A kisantant elismerte Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát ^ Szerződéseket még nem kötöttek, Magyarország külön tárgyal a három kisantant­állammal - Hivatalos közlés az ereáményekről és a magyar álláspontról Bled, augusztus 23. Jelentettük, a biedi kis­antantkonferencia egy nappal elhalasztotta a hivatalos közlés kiadását, amit azzal indokul­tak, hogy megvárják a niagyar kormány vá­laszát azokra a tárgyalásokra, amelyeket Ba­k ách Besseny ey belgrádi magyar követ folytatott a kisantant külügyminisztereivel, elsősorban Sztojadinovics jugoszláv minisz­terelnökkel. A konferencián a hagy elvi Kérdéseket sikerüli tisztázni, rr.osl már csak a részletkérdések rendezése vau bálra. Az eredetileg elkészített szövegter­vezeten ar utolsó pi'Uaa'ban bizonyos válto­zásokat Kellett végrehajtani. Hóm ui jelentés szerint a biedi kisantaiitér­tekezlelen Sztojadinovics erélyes fellé-j pésére Prága engedett és hozzájárult a trianoni szerződés katonai zára­dékainak eltörléséhez és a Ma­gyarországgal kötendő kétoldalú megegyzések elvéhez, amelynek értelmében a három kísantnntállam külön-kü­lön önálló megítélés szerint, ön­álló megegyezéseket köthet Magyar­országgal. A hivatalos jelentés Belgrád, augusztus 23 A kisantant állandó tanácsának biedi értekezlete véget ért. Az érte­kezletről a következő hivatalos jelentést ad­ták ki: — A kisantant állandó tanácsa Bledben 1938 augusztus 21. és 22-én tartotta rendes üléséi Sztojadinovics jugoszláv miniszterel­nök és külügyminiszter eínöklésével. Csehszlo­vákiát Krofta külügyminiszter, Romániát Comnen külügyminiszter képviselte. i. A három külügyminiszter részletes vizs­gálat alá vette «z általános külpolitikai helyzetet. Kifejezésre juttatta a kisantant' államainak mélv ragaszkodását a béke és megértés politikájához. II. f rÁ kisantant állandó tanácsa megelé­gedéssel állapítja meg. hogy a Magyaror­szággal folytatott tárgyalások olyan megállapodások kötését tették lehetővé, amelyek Magyarország és a kisantant kő. zötti minden erőszakos eszköz alkalmazá­sáról való lemondását, a három kisantun'­. állam részéről pedig Magyarország fegy­verkezési egyenjogúságának elismerését

Next

/
Oldalképek
Tartalom