Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-17 / 174. szám

Szerda, 1938. aug. 17, Politikai napilap XIV. évfolyam 174. sz Runciman Benesnél Prága, augusztus '18- B en e s köztársasági elnök kedden délután két óra 45 perckor fo­gadta Runciman lordot, hogy megbeszélje vele az általános politikai helyzetet, Meghalt Hlinka páter Prága, augusztus 16. Hlinka páter állapo­tában kedden rosszabbodás állt be. A beteg ér­verése egyre jobban gyengült és később sziv­gyengeség jelei is mutatkoztak. A késő éjszaka erkezett jelentés szerint lllinka András meg­halt. 1864-ben született egyszerű tót földműves­szülőktől. 1889-ben szentelték pappá. Politikai pályafutását a magyar Néppártban kezdte. Mozgalmas, harcos élete során többször került törvény elé és hosszú hónapokat töltött politi­kai vétségek miatt államfogházban. Foglya volt a szegcdi börtönnek is és szegedi fogsága alatt fordította !c szlovák nyelvre a szentírást. 'A háború alatt ncm foglalkozol! politikával, de az összeomlás után annál nagyobb erővel ve­telte magát a politikába. Utolsó lehelletéig küz­dött a tót nép autonómiájáért és politikai küz­delmének az alapja az úgynevezett pittsburgi szerződés volt, amelynek eredeti példányát nemrég hozták haza Amerikából és mulatták be százezres tömeg előtt Pozsonyban. Hlinka páter halála a tótok számára szinle oólolliutat­'an veszteséget jelent. ' 1 Amerika nem szigetelheti el magát Eon'don, augusztus "16 Washingtonból jelen­lik: Hull, az Egyesült-Államok külügymi­nisztere az amerikai nemzethez intézett rádió­szózatában többek közölt a következőket mon­dotta: — Valamennyi nemzetnek' elsőrendű érdeke fűződik az igazságos békéhez és a törvényes jogokhoz. Mindezek a célok ma komoly ve­szélyben forognak, a világ számos részében, le­Ital valamennyi kormánynak és valamennyi népnek résen kell lenni bizonyos veszedelmes fejleményekkel szemben. Az Egyesült-Államok népe békét, biztonságot, haladást és jólétet ki­van, mint saját magának, mind minden más népnek- Rendíthetetlen bivei vagyunk a gaz­dasági újjáépítésnek, amelyet mint a nemzeti jólét szilárd alapját, minden nemzetnek ajánl­juk. Hivei vagyunk és másoknak is ajánl juk a szerződések tiszteletbentartását és ezzel kapcso­latban a szerződéses határozmányok módosí­tását, amikor és amennyiben arra szükség van és amelyek segítségre való készség és engedmé­nyek szellemében kell. hogy megvalósítsunk. Hivei vagyunk és támogatjuk a nemzetek közötti viták békés tárgvalások utján való el­intézését s a népek" közötti együttműködést, a kölcsönös megértést a viták békés módosítás­sal való elintézésének megkönnyítése érdeké­ben. A külügyminiszter végül hosszabban rejte­gette. hogy Amerika netu szigetelheti el magát a világ bármely más részében kitörő válság hatásától, ezéli hagyományos politiká jának keretein belül a békés biztonság aliuiain ki­vin t gyiitlmüküdiiL. A szabadferi fátekokért „Rá hell mutatni a hlDáhra, hogij ohulfunh, tanultunk, tökéletesedtünk es megmaradtunk" i. Sz idei előadások még nem ertek veget, a legnagyobb sikerű darab, a Turandot har­madik előadása előtt álltunk és hátra volt három másik műsordarab egy-egy előadása, amikor az egyik hétfői újságban kemény hangú vezércikk jelent meg — a deficit ár­nyékáról. Vasárnap, amikor naptárilag há­rom jó nap esetleg megjavíthatta volna a pénzügyi mérleget, az egyik budapesti újság cikkezett az idei kudarcról s ebbe a cikke­zésbe — nyilatkozattal — belekapcsolódott az adminisztráció vezetője. Ezek jelenségek, amelyeket lehetetlen észre nem venni. Elsősorban még sem ezek­nek a jelenségeknek van szerepük abban, hogy mindjárt az utolsó előadás után mér­legkészítéshez fogunk és megkezdjük a kon­zultációt nemcsak az idei játékok, hanem a városi gazdálkodás egész három évének minden eseménye fölött. Mi ugyanis kezdettől fogva végzetes hibának tartottuk, hogy a házikezeléses sza­badtéri játék körül a legegészség­t e 1 e n e b b légkört alakították ki. Ez a lég­kör — lehet, hogy jóhiszemű optikai téve­désből — a játékok védelme cimén kriti­kai területenkívüliséget biztosi- t tott a játékokkal kapcsolatosan elkövetett hibáknak. Bün volt alapvető tévedéseket megmondani s annak a reménye, hogy a bajokon — leg­alább a legnagyobb bajokon — se­gíteni fognak, egyre jobban szerte foszlott. Ismételjük: nem rosszhiszeműség alapozta meg ezt a rendszert, ami azonban az ered­mény* szempontjából — pedig az eredmény ma még csjrk részben áll előttünk — mellé­kes. Nemzetközi és belpolitikai válságok, va­gyondézsma és romboló antiszemitizmus nél­kül sem tartotta volna magát a mai házike­zeléses rendszer. Nem a házikezelés, ha­nem a mai házikezeléses rendszer. Le­hét, hogy az összeomlás egy évvel később következett volna be. Lehet, bogy a kudarc akkor nagyobb és szégyenteljesebb, lehet, hogy kisebb és kevésbé érzékeny lett volna. Ez nem elsőrendű fontosságú. A legnagyobb jelentősége most annak van, hogy megnyilt a kritikai, tehát segíteni, javítani, erősíteni és fejleszteni akaró hozzászólás lehetősége es hogy kötelesség ezt az alkal­mat a játékok érdekében való közreműkö­désre fölhasználni. 2. A Kukást nem egy, hanem h á r o m éven át elkövetett hibák idézték elő s a legna­gyobb hiba nem az volt, Hogy 36-Kan mint művészi vezetőt J a n o v i c s Jenőt á'litottók a játékok élére, hanem az, hogy 37-ben és 38-ban is kitartottak a hibás választás mel­lett. Akármennyire kellemetlen, nem a mű­vészi vezetőre, hanem ránknézve, nyersen kifejezést kell adni ennek a véleménynek. Janovics Jenő mint magánember rokonszen­ves, mint színházi ember messze a vidéki átlag fölé emelkedett,. — kolozsvári és sze­gedi szinigazgató volt — aki ideálok csábitga­tásaira is hajlik, nekünk például nagyon ro­konszenves, hogy pályája derekán Csen­gery János forditásában kiadta az első ma­gyar Sophoklest, de a játékok művészi veze­tésének élén való állandósítása akkor is rendkívül sokat ártott volna, ha mint rende­ző ' cs művészi szervező addig az időpontig, amikor a játékok élére került, a mellőzött budapestiekével versenyképes nevet cs pozíciót tudott volna szerezni az európai együttesben. Ismerjük azokat a tárgyalásokat, amelye­ket a hatóság 35-ben Márkus Lászlóval/ az Operaház igazgatójával folytatott. Tud­juk, hogy az Operaház igazgatója, a hatóság álláspontja szerint, ezeken a tárgyaláso­kon nem olyan szellemben vett részt, ami­nőhöz azoknak, akik Szeged képviseletében tárgyalnak, a város presztízse érdekében kö­telességük ragaszkodni. Az operaházi igazgatóval való tárgyalás mégis azéit maradt abba, mert más megoldásról, mint erre!, hogy a város a játékok rendezésében csuk bizonyos fokú veszteség­garanciával vesz részt, a hatóság hallani sem akart, mig 'Janovics Jenő jelentkezése után ez az álláspont meg­változott save'evaló megállapodás idejétől kezdvo a művészi vezetőt a városi pénztár korlátlanul fedezte. Más megoldás akkor ncm kínálkozott s ha a város azt mondta volna, hogy tízezer pen­gő veszteséggaranciánál nagyobb kockázatot nem vállalok s vagy ez, vagy nincs szabadté­ri játék, akkor nem teremtődött volna meg. — igaz, tulnagy áldozatokkal —• az c'mult három esztendő alatt a játékok' folytonossága s n szegedi polgár egy kolosszális tehetségű városépítő s három év iátékain.ak dicsőségén elmerengve egymagá­ban kószálhatott volna megejtő uugus/.lu-j

Next

/
Oldalképek
Tartalom