Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-10 / 152. szám

Vasténap, 1938. julius 1CX DÉLMÁGYARORSZÁG II Szegedi sakkélei Nikopáll szipkában minden doDsngiözsdcüen Nikopáll beléltel dohányozzon, tanhallll 1 elegáns bakelit szipka r ,, * hÖllüdtU! é, 5 betét «ra ).ÍO mert sz egészségre ártalmas mkoüu, pyridin, kétránjr, gyanta 1 hetét ,mely 40 oigarettára elég-.16 stb. származékok ezáltal n>m uhut a aráiba i l'Hohn. Befejeződött a Szeged bajnokságáért folyó küzdelem. Az első dijat és a „Szeged bajnoka'' cimét rzalkalotnmal Mák Ernő nyerte, 8 pontjával biztosan előzve ellenfeleit. Második díjas Neumann Gyula 6 és fél ponttal, Konrád Alajos ezúttal kénytelen volt a harmadik-negyedik díjjal megelégedni, melyet Rosenberg Bélával osztott meg. Mindketten 6 pontot gyűjtöttek. Következnek: Visky Sándor 5, Pósa Pál 4 és fél, Ocskay 3 és fél, Botos J. 2 és fél, Lővinger 2, Dobsa 0 ponttal. * A Szegedi Sakkor helyiségét áthelyezte a Royal (volt Imperiál) kávéházba, ahol rövidesen megindul az élénk sakkozó-élet. Az idei délkeriileti verseny Kiskunhalason ketül rendezésre. A Szegedi Sakkor négy játékosa, akik számbajöhetnek a kiküldetésre, névszerint Soóky, Mák, Konrád, Neumann, junius 11-tki kezdettel előkészítő versenyt tartanak, amely iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. A versenyt, amelyet kétfordulósra terveznek már a Roval-kávéházban tartják meg. * Az alábbi játszmát a Pálfy-kupa mérkőzés során játszották junius 11-én. .Világos: Soóky László, sötét: Gruber Sándor. G'aro—Rann védelem: 1. e4, c6. 2. d4, d5. 3. Hc3, d:e. 4. H:e4, llftí. 5. (ig3, Fgl (jobb azonnal e5, világos tempóelőnnyel fejlődik). 6. Fe2, F:e2, 7. Hg:e2, eü. 8. Fgó! e:d. 9 V:d4, V:d4. 10. H:d4 llbd7, lt. 0-^0-0, 0-0-0, 12. Hdf5! (most kitűnik világos poziciófölénye) g6. 13. Hd6+, F:d6. 14. B:d6, lle8. 15. Bd3, fö. 10. Fe3, Hbö, 17. Bhdl, B:d3. 18. B:d3. f5. 10. He2, IIfö. 20. Fd4, Be8, 21. F:f6, B:e2, 22. Fd4, Bel+, 23. Kd2, Bgl (nem jó lépés, mint az világos válaszából mindjárt látható is). 24. Bb3| B:g* Qr* B:h7, Hct+? 26. Kd3, Hb6, 27. h4, Bgl. 28. tíb, g:h, 29. B:h5, f4. 30- Bh8+, Ko7, 31. Fe5+, Kd7. 32. Bb8. c5. 33. B:b7+, Keö. 31. Fb8, cl, 35. Ke2, IId7. 36. F:a7 és világos nyert. sőt — ne haragudjanak érte az aposztrofált magyar illetékesek — Londonban nagyobb miivészszé váltam, több elismerésben részesültem, mint Budapesten. — Képzeld csak cl, milyen kitűnő lelki érzéseket okozott tehát egy a mi viszonyainkra karakterisztikus következő kis eset: Hát a télen, nagy londoni tárlatsikerek' után, amikoris az én sikereim egyúttal természetesen magyar sikerként is puhlikálódtak, nos, hát Londonból sugárzó büszke örömmel hazajöttem. Itthon természetesen leviziteitern a szükséges hivatalos látogatásokat, amik egyikén szinte felelősségre vontak londoni „egyéni" kiugrásaim és szerepléseim maitt, mondván, hogy én végeredményben mégis csak a budapesti Képzőművészeti Főiskola kinevezett tanára vagyok, akinek a fizetésével kapcsolatos kötelessége itthon tartózkodni és tanítani. Az persze, nem számított, hogy én a magam elismert metódusa által könnyebben, mondjuk meg őszintén: radikálisabban nevelem a rámbizott generációt, mint sokam tanártársaim közül olyanok, akik óráról-órára szinte kézenfogva vezetgetik növendékeiket. Az én pedagógiai sikereim közé tartozik — hogy esak egyetlen és legfrissebb nevet említsek: a kis Kovács Mária, aki az óvónőképző elvégzése után valami kis agyaggynrmánnyal jelentkezett nálam, akiben — minden ellenkező vélemény dncá,ra — már a kezdeti tehetséget ismertem föl cs akit egészen szabályszerűen én neveltem tökéletes, intuitív, hatalmas jövőt várható szobrászművésszé ... — Hát azért nagyobb baj nincs. A tanári hl* vatásomat szentnek tartom, növendékeimet az apa és tanító kettős szeretetével szeretem. Ezenkívül izig-vérig magyar művész vagyok és mint ilyen, a magyar művészeti életlel legszorosabban lenn fogom tartani erőteljes kapcsolataimat. De... viszont senki se haragudhat rám azért, mert Londonban is lettem valaki, mert Londonban is lakom, dolgozom, alkotok, sikereim vannak. És bizony azért az ottlevö műteremért, munkáért, sikerekért esztendőnkint ott is kell néhány hónapot eltöltenem. — A magyar sors sokszor űz ilyen csúfot egyegy „kiválasztott" közülünkvalóval. Tudunk olyat! magyarokról, akik egyike Garibaldinak Olaszországban, másika Washingtonnak Amerikában volt kemény katonája; tudunk arról is, hogy lett volna-e Edisonnak telefonja Puskás mérnök nélkül és igy tovább... László Fülöpig. — Hát én is bejutottam ebbe a sorba. Ezek a magyarok azonban olyanok áir, mint a magyar fecske, meg a gólya: elelvándorolnak, de élni, megtermékenyíteni, igazán alkotni _ mindig hazajárnak, illetve ezt csak itthon tudják teljesíteni, művelni. Kisfaludy Stróbl Zsigmond aztán, hogy elpanaszlotta búbánatát, a következő pillanatban már friss jókedvvel sorra mutogatta ujabb alkotásait: brilliáns, csak az ő művészetében kiteljesedett, barokkosán zamatos portréit, amik galériájából is kimagaslik: gróf Grandi londoni olasz nagykövet markáns, férfias arcmása. Ramsav MarDonald darabosan, jellegzetesen megformált portréja, Gen. Sir Jan Hamiltonnak remek katonafeje; Randolphi Churchill nemes férfi portréja: a kis Erzsébet trónörökösnö világhírűvé vált lovasszobra és Lady Astor. Anglia első női képviselőjének remekbe készült lágy, barokkos portréja. Ezeknek a műveknek óriási londoni sikerük volt és közülük, többnek másolati példánya a British Múzeumba került. • Mindezek mellett érdekes még megállapítani, bogy Kisfaludy Stróbl Zsigmond egyetlen állami vagy fővárosi megrendelést nem kapott még Magyarországon. Ami szobra Budapesten, a Szépművészeti MuzeumSzobafestést mázolástdsi olcsó árban készít Szabó István festömester Kálvin tér 2. palola. szám. ReformáfusFestéküzlet Őszinte riport arról a magyar művészről, aki nagyobb Angliában, mint Magyarországon... Kisfaludy Stróbl Zsigmond műtermében (Budapest, julius). Az övéhez hasonló eseményes lelki zűrzavar is csak magyar sorsból fakadhat. Elindul innen tőlünk valaki, csakúgy világot próbálni kicsit. Aztán valami véletlen folytán elkapja külföldön egy áramlat, meglobogtatja és közben meg kell mutatnia a tehetségét. Aztán nemsokára az történik, hogy az a csak világlátni indult magyar tehetség máris benne van a külföldi világköztudatban. A világihirességek sorában pedig csak ugyanannyit produkált kint is, vagy tán még kevesebbet, mint itthon. Á világhír azonban elkényezteti, legmagasabb társadalmi körülmények közé sodorja és ha ebből a nagy zajgásból pár hónap múlva hazatér — pontosan olyan zűrzavaros lesz a lelkiállapota, mint Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrászművészé. Mert a külföldi. világhirességnek kijáró kényeztetés után hirtelen visszazuhan a mi hazai köznapiság] állapotainkba, ahol bizony még azért is kérdőre vonják, hogy miért mert külföldön világhírűvé lenni ... ! Kisfaludy Str óbl Zsigmond szobrászművész régi jó barátom Kibontakozása során egyik legmeghittebb lelkesítője és tapsolója voltam. Mostani találkozásom és beszélgetésünk tehát a íegnaavobb őszinteség jegyében folyt le. Ez a beszélgetés viszont azért kívánkozik nyilvánosság elé, mert jó élesen reflektoroz azokra a magyar kisszerüségekre, amikkel különösen a művészeti és közpálvákon élő komoly nagyságoknak léptennyomon kell megkfizdeniők. A budapesti Százados-uti Művésztelep uirnevezett dunlamiitermét biria Kisfaludy Stróbl Zsigmond már közel husz éve. Ez a két Tnüter»m rsufolást" teli van a világhírű magvar művész tiagvszerübbnél nagyszerűbb alkotásaival. Egvütt vannak is magyarországi munkáinak nevezetességei: viláabirüvé vá't sirszohrai. hősi szobormodellek. közismert fővárosi köztéri szobrainak rnodrlliri és a portrék garmidéia, azokkal a külföldön alkotott müvekkel, hogy ugymöndiara: árnyékában ültünk szemben egymással két fotőjben és beszélgettünk. Illetve ő beszélt, azzal a különös, félig panaszos, félig vállvonogató szóáradattal, amiből kijegyeztem a lényeget az alábbiak szerint: — Nekem szerényen az a véleményem — mondta Kisfaludy Stróbl Zsigmond —, de ezt láttam külföldön is mindenütt, hogyha valamely nemzetnek egy fia nemzetközi hirszárnyra kap, azt a valakit a maga országa fokozol!abb szeretetben és megbecsülésben részesiti. Hit nálunk ez nincs liga-. László Fülöp baráli meghívására évekkel ezelőtt minden cél és akarás nélkül kilátogattam Londonba. Ott világhírű házigazdám kedves, igazán magyaros vendégszeretete, folytán néhány előkelőség közelébe jutottam és alkalmam került arra. hogy egypár portrét készíthessek és azokat kiállításra vigyem. Londoni bemutatkozásomnak váratlanul nagy sikere lett és én özönével kaptam előkelő magánosok és muzeumok mgrendelését. Londonban tehát műtermet béreltem és lázas mcgmutatniakarással munkához fogtam. Munkám eredménye az lett, hogy sikereim fokozódtak, úgynevezett társasági köröm egészep az angol király huekhinghami palotájáig bővült, hogy igazi atyai barátommá lett — talán elsősorban magyarságomnál fogva — Rothermeerr lord. aki lapjaiban igazán nem sajnálta a talán megérdemelt dicsőítést tőlem. É* atyai barátommá lett az angol művészeti és társadalmi élet legkimagaslóbb óriása, Rernhardt Shaw -is. És e két nasrvsóe. de nemkevésbé az angol udvar hatalmas támogatásával ma az lett a helyzet, hogy Angliában rnnugy otthon vagyok, mint Magyarországon