Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-10 / 152. szám

10 D'ÉtMAGY AROR SZÁÜ Vasárnap, 1956. julius TG. GFB Sisters fürdödresszek SáSSS?eMrisny4k Pollák Testvéreknél Csekonlrs-ucea •>. KaUsz t.iff. SjCrbenrl.léf lf. dnlo m j. ja haragjától, félf Visszamenni Bécsbe és megmérgezte a trónörököst. Azután, amikor látta, hogy Rudolf meghalt, ő is kiitta a sztrichnines vizet. A rendőrség egy detektivje jelentette a me(set, hogy Vetsera Mártit nemrég mcgH^-ellék egy olyan elóaáson, ahol gyorsanolő mérgekről bpzClték . . , Ezek a hléék terjedtek c! az udvarban, amikör Ferenc József kiadta a parancsot, hogy „die Vetsera mass Wien sofort sértessen . . ." Az emlékirat aztán igy folytatjat ..Minthogy a mayerlingi tragédiáról e pillanatba n semmi bizonyosság nem érkezett még házába és tekintettel arra a biztonságra, amellyel az udvar küldöttje közölte vele, hogy a nyomozás megállapítása szerint a lánya a gyilkos, szinte apatikusan engedett a parancsnak. Fivére megeskette őt, hogy azonnal elhagyja Bécset, annál is inkább, mert a trónörökös halála miatt félni lehét a népszenvedely kitörésétől. Valósággal önkívületi állapotban vitték az állomáshoz és kezébe nyomtak egy vasúti jegyet, amely Velencéig szólt. El kellett hagynia Bécset anélkül, hogy rajongásig szeretett leányát legalább a halálban viszontláthatta volna és anélkül, hogy eleget tehetélt volna azoknak a kötelességeknek, amelyek ilyenkor a gycrmckétveszlett anyára hánilnak. Valóságos menekülésszerű utazást kellett megkezdenie, olyan időben, amikor gyermekének kihűlt teteniét még vissza sem adlák a földnél; Lelke és szive tiltakoztak a gyanú ellen, nem, nem, Az n leány® nem lehet gyilkos. Lehetetlen, hogy Mafy, aki rajongásig szerette Rudolfot, meggyilkolja öl. Ilyen cselekedetre csak egy lét kél-en bestia képes, Mary pedig maga volt a megtestesült Jóság". „Csak ennek a napiiak az estéjén, uitilkor a báróné Bécset elhagyta már, hozta Stóckau gröf, MnyéfHngböl váló visszatérésé után Baltazli Sándornak a hírt, amit Mayérilngbcn tudott meg: Rudolfot és Veteerát golyó ölte meg és ki vaí» zárva, bogy Mafy lenne a gyilkos. BaltazZf nyombaft táviratban közölte ezt Vetsera Helénával, dp aZ anya eZt a táviratot nem kapta Még soha. Aí töftéfit ugyanis, bögy a vonatbin elvesztette frtindeö eréjét, Rcitlihgbén kiszált. Itt mégvárta á Bécs félé induló ellénvonatot és Vélefice helyeit másnap, csütörtökön délelőtt tiz órakór isméi Bécsbe érkézét! vissza. Bécsbe hajlottá ől a kimondhatatlan vagy: leányának legalább kihűlt telemét viszontlátni, megismerni az igizságot. hazahozni a holttestet, ugy, ahogyan Stockau gróf megígérte és a bécsi temetőben hantolni el a szerenesétlenvégü regény immáron örökké hallgató mnrtyrját , . faál Jób. üzletálvétel A Szent István Tápszer roüvék Kárász u. 1. sí. álatt bonbon, csokoládé, cukorka és kakaó tiziélének vezetését átvettem. Készítményeink közismert kiválóságáról áraink szolidságáról kérem egy próbavásárlással meggyőződni szíveskedjenek. Tisztelettel: DÁVID JÚLIA, SZEGEDIEK BUDAPESTEN A METROPOLEBAN TALÁLKOZNAK. RAKóCZ FUT 5* Pompás uj kávéháza, Jánöa Vitéz-söröZÓjfe, gyönyörű télikertje a főváros látványossága Olcsó, kényélméS sZóbák, előnyös penzió árak. Ggányt: szegedi Farkas Jóska. Jázztánc: Virány swlng-őrcbestra. Két és félmillió politikai menekült Franciaországban A párisi orosz emigráció élete Páris, Julius. Ffaöéiáórszág fővárosa méltán viselheti ezt a nevet: az Idegenek metropolisa. A térképről eltöröli Ausztria és a vérző Spanyolország menekültjel az utóbbi időben olyan arányokkal gyarapították Páris külföldi koloniáit, hogy a francia hatóságok szerint e pillanatban két és léi millió azoknak az idegeneknek a száma, akik 'i legutóbbi évtizedekben Franciaországot választották uj hazának. Ennek a hatalmas számnak jelentős részét foglalják el Oroszország menekültjei, akiKnck száma a legutóbbi orosz események következtében jelentősen megnőtt és jelenleg mintegy kétszázezerre becsülhető, egytizedére annak a kétmillió orosznak, aki 1917 katasztrófája után elmenekült Rettenetes Iván birodalmából. A párisi orosz emigráció drámai, tragikus és különös életet él. Légingyóbb és vezető részét a fehéroroszok IcsZik, de nagy számban vannak közöltük radikálisok és konzervatívok, monarrhlsták és demokraták, antlnáetk és antifasiszták, akik mind Franciaország Vendégszeretetében keresték és keresik azt a biztonságot, amit hazájuk nem tud többé számukra nyújtani. Az orosz menekültek legnagyobb része Párisban és a francia főváros gyár-külvárosaiban él. Sokan közülök még most is a Népszövetség Nansen-utlevelénrk szegényes védelmét élvezik, jelentős részük azonban már francia állampolgárságot szerzett. Mások viszont finn, lett, litván, bulgár vagy jugoszláv nemzetiségűnek vallják magukat. A valóságban éppen otínylia oroszok ma Is, mint azokban a napokban, amikór fejvesztett, menekülés közben lépték át Oroszország határait,. vagy amikor a szovjet vörös katonát kiűzték őket a Fekete-tenger kikötőiből. A Szláv karaktét- alkalmazkodó képessége hitetővé telte a menekültek számára, hogy szinte, észrevétlenül elvegyüljenek Páris többmilliós tömegében, hogy bevonuljanak a francia gvá('üzemekbe, hogy páratlan tehetséggel elsajátítsák a párisi taxisofőrök jellegzetes és hires figurájának minden kellékét, hogy boltilányok, ruhatervezők, kórtisgörlők/" Hftcsboyök,' pröbaklsdSSZonyok legyenek. A párisi orosz taxisofőr és manehen a világon mindenütt ismert -alak. Oroszország emigrációjának a bolsevizmus uralomra jutásakor két hatalmas hulláma volt. Az egyik Németország relé, a másik Konstanlinápolyon keresztül Páris felé irányult. Azóla elindult a harmadik: a legutóbbi két év moszkvai vérfürdőinek következményeként. Az orosz emigrációnak Németország felé irányult hulláma '3 a nagy németországi infláció idejében érte el csúcspontját. F.kkor sz orosz arisztokrácia és a cári tisztikar jelentős része, azonkívül nagyon Sok intellrkluel: bankár, orvos, ügyvéd, üzletembér vette útját Berlin felé. * F3bbcft az időben, amikor a márka oly rohamosan esett, hogy az előző nap eladott autó áráéit másnap már csak egy doboz gyufát vásárolhattak a német középosztály, prölrtársorsba Induló családja, a németek voltake.pen éppoly koldusszegények Voltak, mint Vendégeik, akiknek menedéket adtak. F.zekbén az években a bajdani orosz •arisztokraták, akik nemrég Wég annyira otthonosan niózöglak a mulatók Vliágában, megszerveztek a Nagy líábóru rémségei után feledni vágyó nemet főváros éjszakai életét. Ez volt az inflációnak az a korszaka, .amikor a nyomorgo Berlin esténként á villogó trafispiéeüsek, a tomboltsig vidám mulatságok zajával igyekeiett tulfiarharsogni a német gyomrok korgásánah mindennél veszedelmesebb börejeit. 1923-ban a vidámság tombolása végeért és az ujabb infláció nyomán lm* következő nyomor a prosperitás inunkáshianya folytná csábító Páris felé vonzotta a berlini oroszok hatalmas tömegeit . . . Az orosz-kérdés Franciaországban nia megint aktuális, időszerűvé tette a mindenünnen özönlő politikai menekültek áradata, a legutóbbi moszkvai események és a szovjet sürgető törekvése, amely a szovjelközlársaság számára veszélyes emigrált orosZok kiadatását kivánja. A francia hatóságok azonban nem tagadjak meg azt a hagyományos liberalizmust és vendég* szeretetet, aniclyr a francia köztársaságot a Nagyi Forradalom óta oly rokonszenvessé tetté.a világ szemében. De nincs is okuk rá. Páris oroszai, akikre több, mint százötven egyesületük cs szervezetük vigyáz, néhány kivételes esettől eltekintve, méltóan Viselik sorsukat annyi más emigránsokkal együtt. Szervezeteik vigyáznak. hogy Síéül* Oroszország hajótöröttjei — bár hazájukba Való Visszajutásuk reménytelennek látszik — ne feled* kőzzenek meg származásukról és emlékeikről. Kulturális és jótékonysági munkájuk életben tart* ja honfitársaikban az óhaza emlékéit. Az órof» szervezetek hetenként kétszer teát rendeznek. Ezeknek az összejöveteleknek az a célja, hogy a „második generáció", •azok a •Hátai oröSzdk, akik már hazájuk határain kívül születtek, megismerjék egymást és egy" más kőzött házasodjanak AZ egyik legutóbbi teán jeléfi Voltam. Cári gárdalisztből lét! bóltiszolgától egészen gróf KokolZevig, Oroszország vóít miniszterelnökéig minden rendű és rangú oroszt láttáin a mellékuocában eldugott szegényei! klub helyiségeiben. Voltak köröttük hieüékiilt. püspökök, újonnan érkezett vörösök, akiket Moszkva már nem talált e'éggé Vörösnek, balettáncosok és egyetemi tanárok. Gyönyörű fiatal lányi (ipja, a cár hajdani admirálisa, jelenleg taxisotór) kérdeztem: franciának éhzl-e már magái, miulán 17 évéből tizenhatot francia földön töllött. Mosolygott (talán arra gondolt, tul les*, ha holnap kiutasítják). — Régebben, amikor még kislány voltam — válaszolta —, azt hitlem, franciául érzek. MtóU megnőttem, napról-napra inkább orosZnák érzem tnagam . . • Páris orosz emigránsai — mint a világ annyi más politikai menekültje — most aggódnak, rettegnek: mi tesz a sorsuk? Vájjon franciák és szakadok tharadhalnak-e a szőké asszonyok férfiak, akiket a francia metropolis többi meéekü't Vendégétől az különböztet meg, hogy lágy, litai szláv akcentusukkal és mégis lökéletesen beszélik o francia nyelvet . . . Admirálisok és manehenck" remegve várják » holnapot . . , B J. fiyári viselét á héröyóselyéíöből készült ruha. —- Elégáns, íartőá, tehát olcsó. " Készíti: KRIER. Klauzál-•tér S