Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-07 / 149. szám

DÉL M AGYA KORSZAG Csütörtök, 1938. Julius 7. A hazátlanok A genfi tó mellett, Evian les Bainsben harminckét nemzet képviselői jöttek össze, hogy az emigránsok polgárjogát megtárgyalják s megállapítsák annak módozatait, hogy hogyan juthatnak polgárjoghoz azok, akiket saját hazájuk fosztott meg a polgárjogoktól. Az emigránsok problémája egykorú a politikai harcok történetével. Mindig voltak legyőzöttek és elbukottak, akiknek rettegni kellett az életükért is s akik kénytelenek voltak elhagyni azt az országot, aminek sokszor a legönzetlenebb, legtisztább szándékú fiai voltak. Ámde — ahogy Danton mondotta, amikor rá akarták venni, hogy meneküléssel mentse meg életét, — az ember a csizmája talpán nem viheti magával a hazáját. Az emigránsok akkor kezdhetik el emigrációs harcaikat, amikor már kénytelenek voltak otthonukat elhagyni. A hazájukat nem vihették magukkal a csizmájuk talpán, de a hazájukkal törődni akarnak tovább is, a hazájukat szeretni akarják az idegen földön is s be akarjak bizonyítani azok előtt, akik otthon maradtak, hogy nekik volt igazuk s az Ö elbukott politikájuk szolgálta volna leghívebben és legsikeresebben a jövendőt. Szörnyű küzdelmet folytat minden emigráció ezért az igazolásért s azért is, mert a hazatérés utja ezen az igazoláson keresztül vezet el a Vérző vággyal vágyott célhoz. Természetesen most minden emigrációra gondolunk, éppen nem arra; amit gyűlöletessé tettek a mai közszellem előtt. Gondolunk az orosz emigrációra, gondolunk Kisázsia kiüldözött görögjeire, mindkét spanyol emigrációra, éppúgy gondolunk most a harmadik birodalom emigrációjára, mint azokra, akik az Anschluss előtt voltak kénytelenek Ausztriából menekülni, gondolunk az örmény emigrációra, a kiüldözött horvátokra és tótokra, mindenkire gondolunk, akiknek azért kellett elhagyni hazájukat, mert elbukott ez a politikai uralom, melynek becsületből, meggyőződésből, talán hűségből hivei voltak. Emigráns volt Ovidius Naso is, emigrálni volt kénytelen Dante is, Kossuth is emigráns volt s világraszóló sikerei és hatása az emigrációban érték utol. Otthon tort ülhet a bosszú s áldomást rendezhet a gyűlölködés, a világ lelkiismeretének mégis meg kell mozdulnia, ha azt látja, hogy pusztán igazságaikért lesznek üldözöttek százezrek, vagy azért, mert ahhoz a politikai irányzathoz, vagy társadalmi osztályhoz tartoznak, mely az országhatárokon belül lekerült a történelem színpadáról. Miért kell életére, szabadságára, kenyerére törni azoknak, akik másként szeretik a hazájukat, akik máskép akarják annak javat szolgálni, mint azok, akiket a siker fölemelt? Halálos bün szeretni a köztársaságot akkor, amikor császár került a trónra, — meg kell annak halni, aki a demokráciáért rajong parancsuralom korszakában, — az eletével kell fizetni ideáljaiért annak, aki szabadsagot követelt Tabsorban élő testvérei számúm s el kell hagynia hazáját, otthonát, családját, foglalkozását és kenyerét azoknak, akik mást tartottuk az ország érdekében valónak, mint amit az uralomrajutók megvalósítanak? Aki rabolt, annak a fegyházban a helye, aki mástól elveszi az életét, annak életét elveheti az államhatalom is. aki a büntetőtől-Politikai napilap XIV. évfolyam 149. sz. vénykönyv rendelkezéseit megsérti, azt megfékezi és ártalmatlanná teszi a társadalom, de akinek nincs más bűne, csak a k ud a r c, nincs más vétke, csak a bukás s nincs más erkölcsi fogyatkozása, csak az, hogy nem az ő politikája diadalmaskodott, miért kell annak életével, kenyerével, otthonával fizetnie azért, hogy nem a győzőkhöz csatlakozott? Tündöklő nevek, ragyogó példák, glóriás nagyságok diszesitik az emigrációba kónyszeritettek névsorát, a szellem kiválóságai jutottak sokszor arra a sorsra, hogy hazájukat elhagyni kénytelenek voltak. Aki az emigránsok emberi jogaiért harcolt, az nem gonosztevőknek akarja pártját fogni, — aki hitvány, az hitvány marad a hazája határain tul is s aki becstelenséget követett el nemzete ellen, az nem érdemli meg azt, hogy a politikai menekülőkhöz számit- | sák. Amikor emigránsokról beszélünk, csak tiszta szándékú politikusokra gondolunk, akiknek nem volt más vétkük, csak az, hogy alulmaradtak a politikai küzdelemben: Harminckét nemzet kiküldöttjei jöttek öszsze megbeszélni azt, bogy polgárjogot hogyan adhatnak a polgárjoguktól megfosztottaknak. Nansen sokat tett a hazájukból kiüldözöttek érdekében, de az emberi szolidaritásnak, az emberi irgalomnak még nagyon sok a tennivalója. A bűnös bűnhődjön, d.e ne legyen az emberiség söprű re való szemet e az, aki vétek nélkül való. Ebben a gyűlölködő korban a gyűlölködés áldozatai találják meg az irgalom jóreménységfokát s legalább ágyat és födelet kapjanak azok, akik nemzetük javáért küzdve és áldozva veszítették cl mindenüket. \ 29 állam megbizotfalnah felenlttében megkezdődött az eviani konferencia Evian, julius 6. A politikai menekültek ügyeinek megvizsgálása céljából az Amerikai Egyesült-Államok kezdeményezésére összehívott nemzetközi értekezlet szerdán délután nyilt meg. Az értekezlete 29 állam megbízottai vettek ré^zt. Magyarország, Lengyelország és Románia nem hivatalos megfigyelőkkel kép\iseltelte magát. Berenger szenátor megnyitó beszédében tisztelettel emlékezett meg Roosevelt elnökről. akinek az egész világ hálával tartozik a nagylelkű kezdpméyezésért. Marion Taylor amerikai megbízott kijelentette, hogy az értekezlet olyan szervezetet akar felállítani, amely a világon bárhol fellelhető menekült emberek kérdésével foglalkozik. Amerika képviselője után lord Winter** ton, Anglia első kiküldötte fejezte ki az angol kormánynak azt az óhaját, hogy együttműködjék a menekültek ügyének gyakorlat? megoldásában. Berenger részletesen kifejtette, hogy Franciaország már eddig is aránylag a legtöbbet tette a menekültek érdekében. Spanyol fegyverszünet előtt BlzahodO hangulat a londoni határozat után — A feltófeleh lellesltése után tletbeiép az angol-olasz egyezménu Páris, julius 6. A semlegességi bizottság tegnapi ülése után a Quai d'Orsayn szerdán nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a bizottság egyhangú határozata hatalmas lépéssel vitte előre a béke ügyét- Viszont ugyanakkor megjegyezték, hogy. a határozat végrehajtásához legkorábban szeptemberben láthatnak hozzá. Azonnal elküldik a határozatot-a két spanyol hadviselő félnek s ha azok válaszolnak, azután nyomban meg is alakul az ellenőrző bizottság, akkor sem kezdődhe.tik meg előbb a munka spanyol földön, mint szeptember elején. Tegnap szivárgott ki az a feltűnést keltő hir, hogy Del Vavo. a köztársasági kormány külügyminisztere a francia fővárosban tartózkodik és a köztársasági spanyol nagykövet kíséretében felkereste Bon ne t külügyminisztert. Del Vayo párisi látogatása elsősorban a spanyol' aranykincs ügyének szól. Feltehető, hogv a francia kormány közbelépését kérte: igyekezzék az aranykészlelet a barcelonai kormány számá*a-biztosítani. Valószínű azonban, hogv a semlcgesitendő spanyol kikötők kérdése is szóbakerült a tanácskozáson. A spanvol helyzetet illetőleg általában bizakodóra változott a hangulat Párislran- Rémélik. hogy a benemavatkozási bizottság döntései fegyverszünetet credmenyc^ucL, az suliéul:* gi alogság elszállítását követi a műszaki és repülőszemélyzet eltávolítása. Minisztertanács Londonban London, julius 6 A szerdai angol minisztertanáccsal kapcsolatban a Reuter Iroda parlamenti szolgálata ugy értesült, hogy a minisztertanács behatóan tárgyalta Franco tábornoknak azt a javaslatát, hogy létesítsenek Almeriában biztonsági kikötőt. Az. angol kormány elismerte a barátságos jószándékot, amelv ez! a javaslatot sugal ja, de gyakorlati megvalósítása nehézségekbe ütközik. Az angol-olasz eguezméno London, julius 6- 'Az alsóház szerdai ülésén Davidso-ii képviselő kérdésére kijelentette Chamberlain miniszterelnök, hogy az angol kormány mindaddig nem járulhat hozzá az angol-olasz egyezmény teljes életbeléptetéséhez, amig bizonyos feltételek nem teljesültek, azonban sulvt helyez arra. hogy az egyezmény haladéklalanul élctbelépjcn, ha a feltételek teljesítése azt megengedi. 40 fonna aranu Páris, julius 6. A Spanyol Bank" madridi fiókintézete a valenciai kormány rendelkezésére 40 tonna aranyat szállított Parisba, a francia Nemzeti Bank pincéjébe. A Franco.korinán v közölte a francia kormaim) al. hogy