Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-31 / 161. szám

Vasárnap, 1938. julius 31. DÉLMAGYARORSZÁG GYEREKEK 1. Az ujszegedi parkban igen sok kis gyerek szo­kott sétálgatni a mamájával, vagy a »frajli«-val. Most is megy el a pad előtt, ahol ülök, két kisleány a »frajli«-j(aik kíséretében. A »fraj lik* külön csevegnek egymással — né­metül —, a gyerekek (nem lehetnek idősebbeik négy évesnél) pedig az élményeiket mesélik egy­másnak, — magyarul. Éppen az egyik kisleány beszel nagyban, ami­kor elmennek mellettem: — Tc! emlékszel rá? Amikor még kicsinyek voltunk... Igy mondta ő, a négyéves csöppség: — Amikor még kicsinyek voltunk... És ebben a pár szóban benne volt a mai kora­vén ifjúságnak a jellemvonása, amelyik már négy­éves korában olyan boldog visszaemlékezéssel tud­ja mondani: »Amikor még kicsik voltunk«, mint hajdanában a negyvenévesek mondták elmélásva: /Amikor mi még fiatalok voltunk...* 2. Nemrégiben látogatóban voltam egyik isme­rősömnél s csak a mama volt otthon a kisgyere­kekkel. A nagyobbik (igen helyes kisleány) most 4—5. évében van s cgyideig szépen eleget tesz korával járó nagy feladatának cs igyekszik a 3 éves öcsikéjének jó példát mutatni. Kis idö múlva azonban megunja a példaadást és csintalankodni kezd. A mama jól összeszidja a kisleányt s a nyomaték kedvéért meg egypár nyaklevest is ad neki. Ekkor jön a cseléd és kihívja pár percre a mamát. Ahogy a mama kilép az ajtón, a kis­leány abbahagyja fájdalmas zokogását és bizal­masan hozzám simulva, könnytől csillogó kék sze­meit rámemelve, panaszkodni kezd: — Nem tudom, mi van ezzel a mamival! Olyan, de olyan rossz ujabban. Ugye, Laci bácsi?.,. 3. Ugyancsák itt történt meg nemrégen, mint a mama elbeszéli, az alábbi eset: Klárika igen rossz volt s ezért mami /ke­ményen — de igazságosan — megbüntette. Azon­ban hát minden szentnek maga felé hajlik a keze cs igy érthető is, hogy Klárika sem volt megelégedve a büntetéssel — tulszigorunak ta­lálta, s sokáig duzzogott, panaszkodott öcsikéjé­nek az udvar sarkában. Vcgül előhúzta kis játék­szekerét, beleültette öcsit, s komoran tekintve a konyha felé, ahol mami foglalatoskodott, meg­indult a kiskocsival a kapu irányában, mondván: — Gyere öcsiké, keressünk jobb mamit] ,4. A szomszédunkban egy igen zenekedvelő, főleg magyar nótát szerető tiszti házaspár lakik két kedves kis leánykájával. A napokban ök is kint üldögéltek a szonr­szédos erkélyen és beszélgetlek. A papa közben magyar nótákat dúdolgatott. Utoljára már nem is dúdolgatott, hanem halkan, finoman énekelte, hogy: sHét csillagból van a Göncöl-szekere...*, lé­ven gyönyörű csillagos ég, s fölöttünk éppen a Göncöl-szekcr ragyogott. A kisleányok cgyideig áhítatosan hallgatják az élvezetes éneket, majd az egyik megkérdi: — Apuka! Te is színész voltál? — Dehogy volt szinész, — feleli a mama. — Hát akkor kitől tanultál ilyen szépen éne­kelni? — érdeklődik tovább. A színészektől? — Nem a színészektől, — nyugtatja meg a marna. — Dohát akkor kiktől? — kérdi csodálkozással a kisleány. A színésznőktől? Ezt már a komoly papa sem birta ki tovább nevetés nélkül, 5. A meleg szegedi nyárban nagyon sokan jár­nak ki egy kjesit üdülni az ujszegedi parkba olya­nok, akiknek vagy idejük, vagy pénzük nincs, hogy élvezzék a szőke Tisza gyönyöreit. Ennek hijján itt olvasgatnak, nézegetnek a padokon ülve, vagy fel-alá sétálgatva. Akad azután még egypár diak is, aki valahogyan elmaradt a vizsgákkal, s most itt tanulgat, mert itt aránylag nincs me­leg. ilyeténképen, csupa szenvedő emberből tevőd­vén össze a park közönsége, mindenfelé komor arcokat látni. Egyszer csak megjelenik egy asz­szony, gyerekkocsit tolva. A kocsiban egy helyes csöppség ül, s amiint elhalad az egyes padok elött, barátságosan, huncutul nevetve integet: ) — Pá, pá, — s még ki is hajol a kocsiból, hogy minél tovább integethessen. Egyszerre megváltozik a park képe, amerre az asszony elhalad a gyerekkocsival. Mindenki fel­tekint és önfeledten visszainteget, s a komor ar­cok mosolygóvá, barátságosakká válnak. Aztán egy pillanatra elkomorulnak és szinte szégyenkezve néznek körül, de látva, hogy szomszédaik is ugy tesznek, újra integetni kezdenek és valahogyan olyan boldogokká válva mondják: inig el nem tűnik a kocsi: — Pá, pá, (S—ny L-ó.) Eladiuk a kimaradt nyári árukat törpe árakon jtili. 24-aug. 6-ig készpénzír*lc 1.1» 1.28 -.98 2.38 1.98 Női rövid harisnya (short) divat színek kisb Női strapa „ „ „ Sválcí köícáü műselyem női nadrág Rövid ujjas férfi ing divat kötésben Rövid „ „ „ sima ,, Tiszta gyapjú női fürdőruhák 6.50, 7.50, S.50 Tiszta „ férfi „ Ö.50. 7.50, S.50 Női bőrkeztyllk csakis kis számokban 1.20 Rövid ujjas Jumperek, divatfazonok 2-., 4.­LAMPEL és HEGYI MAGYAR PORTRÉK GROF BETHLEN ISTVÁN Az U. S. A. szenátusának egyik tagja, nir. John II u n 1 e y, a szenátus azon ülcscn, amelyen a pél­dátadó magyar kölcsönfizetés dolgát tárgyalták, ismeretesen nagy hatást keltett beszédet mondott Magyarország megbízhatóságáról és megbízható­sága okairól. Kz a kitűnő amerikai politikus ugyanis itt járt egy tanulmányi amerikai csoport élén Budapesten, budapesti tartózkodását való­ban tanulmánynak is tekintette és a legélénkebb .érdeklődés közepett informáltatta magát a ma­gyar politikai történelem minden jelentősebb mo* zanatáról Beszédét tehát kitűnő informáltsággal mondta cl és megállapította, hogy: „ . . . Ma­gyarország megbízhatóságának tárgyi okát az adja, bogy ez az ország a minden idők nemzetkö­zi politikai áramlásainak hatásait csodálatos biz­tonsággal tudja kiegyensúlyozni, ennek az or­szágnak nincsenek szélsőséges indulatai, ez az or­szág az európai történelem kemény Záró bástyáig, amelyre a modern mai élet kialakulását is épp ugy rá lehet bizni, mint ahogy ezen a záróbás­tyán megtorpant az ozmán világhódítás akarása is hinnék a nagyszerű magyar megbízhatóságnak pedig az az alapja, hogy mindig van Magyaror­szágnak egy politikai bölcse, aki óriási kultúrá­val, politikai iskolázottsággal, forró hazaszere­tettel és prófétai előrelátással fölötte áll « napi­zűrzavaroknak, aki nem vesz részt apró politikai marakodásokban, aki nem csatlakozik pártokhoz és irányokhoz, aki — azonban ott van az egész magyar élet tengelyében és aki mindig tud csa­varni egyet a kormánykereken, ha a magyar ál­lamhajó netán kitérne igazi elhivatottsága örök irányából. Az utóbbi két politikai századnak i» mai napig való ilyen vezérbölcsei: Deák Fercno — gróf Andrássy Gyula — Wckerlc Sándor —> gróf Tisza István — gróf Apponyi Albert — cü végül ina gróí Bethlen István..." Az amerikai szenátor kétségtelenül rendkívül éles megfigyelő volt, nagyszerűen látott rá igazi magyar államéletiségünkre. És ha Amerika üzle­tileg megbízhatónak tekinti Magvarprszágot a Vezérbölcsek tengelyének okából, nekünk viszont ugyanez a vezérbölesek tengelye politikai bizton­ságot, kulturális európai parallelitást és — egyé­ni életvédettséget jelent. Tehát azt, hogy van egy szilárd hullámtörő fixiink, amely divatos hullám­veréseket megszűr, aki megvigyázza a magyar akarásokat, akik hibás politikai váltóállítás ese­tiben leinti a zsúfolt, vagy üres politikai vona­tokat már a kezdeti menetben, aki annyira tud .ak­tív erő is lenni, hogy eredményesen veti közbe magát esetleges külpolitikai hibák elkövetésekor, aki a nemzet orákuluma és fejlődésének, tovább­haladásának biztositéka: aki magasan áll a köz­élet csúcsán és mint a közlekedési rendőr, szinto gesztusokkal irányítja a magyar politikai ueea­forgalmat és ezzel egész államiságunk társadalmi, gazdasági és kulturális életét. Gróf Bethlen István természetesen épp ugy ér­kezhetett csak arra a neutrálisán magas piedesz­tálra, mint mindegyik nagy elődje: az erények és Csillárt, rádiót „PIETCOr csillftnW rl egneddrus'tasánai vásároljon, KRIPTON csiiidrhiiiönlegessftgeh. Ataddfin pelröleum<tázftizöh szegedi egijedárusiíOja. Rísrel, csere. KOrasz o. II. lelefon 33-16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom