Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-31 / 161. szám

Vasárnap, T938. julius 51. DÉLMAGYARORSZÁG 7 A „fehér apácának" az élete is csak kolostor... LILIAN GISH -tv őszitén beszél az életéről „Amikor még először játszottam a filmen, a mozi még művészet volt, ma — ipar, csak gépek dolgoznak és Shakespearet nem lehet gépekbe szorítani.. Föstyén, 1938 julius közepén, • i . Olyan ez a nő, mint egy gyönge virágszál, lavaszi szellőre meghajló mimóza exótikus napkeleti parkban . . . Leheletnyi kezeinek márványfehér bőrén keersztül látom az ereinek lüktetését. Csodálatosan kék szine vau a szemének. A dereka — ahogy a nóta mondja — akárcsak: a nádszál.Mintha nem is Amerika szülte volna, hanem egy iiipponi mese . . . Egy hét óta 61 itt Pöstyénben, de — társaságban néni láttam egyszer sem. Amerikai krőzusok, indiai fejedelmek, világhíres művészek luxushoteljében ugy él, mint a „fehér apáca" — ez volt Lillian Gish legnagyobb sikerű filmje — a kolostorban. Reggelijét, ebédjét, vacsoráját a szobájában szervirozzák. Csak délután ötkor tűnik fel törékeny alakja a Vág romantikus szigetén, ott, ahol a fehér pávák élnek és ahol ma éjjel virágzott ki a victoria regia. Mindössze két emberrel beszél: Kezelőorvosával, aki professzora a prágai egyetemnek és Win ter Imre. ppstyéni igazgató kiséri el egy óra hosz szat tartó sétájára. ... A nők társaságát nem szereti . , . Este kilenckor már ágyban van. Nem érkezett hatalmas Nash-kocsin, szinte hangtalanul toppant be a Thermia Palaoeba. Se titkára, se komornája nem lesik parancsát. Kábé len se hivják Amerikából. A postája: elvétve egy levél, vagy telegrámm az óceán túlsó oldaláról. Annak se örült, liogv megjelent a lapokban: Lilliau Gish Pöstyénbe érkezett. Három napig tartott, amig elértem, hogy fogadott. Valami végtelen nyugalom, (szerénység, törékenység ömlik el a lényegén. A ruhája egyszerű nagyon: pepita trottőr-ruháján szürke teveszőr köpeny, majdnem könyökig érő kötött barna keztyü és a fején szinte kocsiderék nagyságú szalmasárga kalap. Alatta fürtökben buli a nyakára aranyszőke baja. Mosolyog. Dc a mosolyában nincsen semmi póz . , ,' Csak angolul beszél. Most lanul németül. Minden délután öttől hatig Böhm ur, a pöstyéni nyelvtanár — művészek nyelvoktatója — adja a német leckéket. Lillian Gishnck ez az egyetlen szórakozása. A neve igy szerepel a hotel vendégnévsorán: Lillian Diana Gish. Lakhelye: Washington. Most ott játszik. Színpadon. A filmnek Kucsut mondott. Miért? Éppen ezt kérdezem meg tőle. És c kérdésnek megörül. Látom: szívből. Mondja: örülök, hogy erről a kérdésről végre beszélhetek nyíltan és őszintén. * Ezeket mondja: — Csöppnyi gyerek voltam még. amikor meg1 alt az apám. Az ohioi Springficldben születtem. Az anyám színésznő volt. Melegszívű asszony, nagy művésznő. Öt éves gyerek-'voltam, még, amikor Baltimorcban fölléptettek egy gyerekelőadáson. A darabnak, amelyben először felléptem „Bjihy Mary első ballépése" volt a ciine Nagy Unnék is meg kell már venni a NIKOPML SZIPKÁT, ha egészsége ér egy fabatkát... sikerem volt. Felkapott gyerekszinésznő lett belőlem. Az én számomra írtak gyerekdarabokat. Közben aztán — ugy tizenkét esztendős koromban — hirtelen nőni kezdtem és nem találtak már gyerckszerepeket számomra. — Ekkor kerültem a filmhez. — ... És aztán együtt nőttünk ini ketten: a film és cn . . . Talán tizenhat cvig arattam életem nagy sikereit a vásznon. Legjelentősebb szerepeim? A ..fehér apáca", aztán a nagy 'amerikai szabadság-film: ,-Egy nemzet születése" Lracoln idejéből cs Puccini „Bohémek"-jéuek filmváltozatában a főszerep. Akkor váltam meg a filmtől, amikor a hangos mozit feltalálták. Én magam mondtam bucsut a vászounak és tértem visz* sza a színpadhoz. Nem azért, mert a viszonyok kényszeritettek rá, hanem azért, inert azt tapasztaltam, hogy a hangos film más, mint a régi volt . . . Elveszítette azt, ami legértékesebb volt a vászonnál: az illúziót . . » — Én talán első pionírja voltam a filmnek. Ti nénia film tele volt művészettel. Akkor tcremtqni lehetett. Egy ember egy müvdsz-csoporltal kreált egy filmet és mindenki művészetének legjavát adta. Ma ugy Készül a film mint — az autó. A művészetből ipar lett. Az egyén szerepét teljesem átvette a gép. Az igazi művészet visszatért oda, ahonnan elindult — a színpadra. — Ezért tértem vissza én is a színpadra 'és boldog vagyob, hogy újra Shakespearet játszhatom és O'Casy-t. Mert higyje meg nekem: Shakespearet nem lehet gépbe szorítani! — Majd ha visszajön a néma filmek korszaka, akkor én is visszamegyek a filmhez. Hiszem, hogy el fog jönni! A hangos mozinál — véleményem szerint — csak a zenének lehet szerepe. Kép és muzsika: megrérnek egymás mellett, kép ÜDÍTŐ W S?tía-\ gvümöl c/ök kíverékviahatAval Riport a „Szeged szobráéról (Budapesti tudósítónktól). A" budapesti Remetehegy messzi kint van az óbudai hegyek között. Villavárosrcsz alakult ki ezen a pesti tájon, irigyelhető nagy kertek remek gyümölcsfái közé elbújt árnyas házakkal, örökös lengedező szellővel és nagy csenddel. Igaz, hogy alaposan elfárasztó meredeken, ulkacskaringókon kell felmászni idáig, dc amint feljutott az ember és az első árnyas fa alatt körülnézhet, az innen körüiláihaló gyönyörű panorámáért aztán minden hegymászási faradság busásan meg van fizetveItt lakik ebben a „magaslati" villavilágban egy fiatal leány, aki pár év elölt még szépen, kispolgáriasan, szürkén, nagyobb igények nélkül lediplomált, óvónénike lelt, sőt eí is helyezkedett már az egyik fővárosi óvodában, de aztán cgyszercsak kitörte magát a kispolgári vonalegyenes korlátjai közül és ráiramodott egy olyan útra, amely útnak pedig nincsenek ám kényelmes, nyugalmas, tempós ráérései, amely utón örökös láz és örökös hajrá kerget és ahol bizony csak az elsőknek jut ki eredmény. Ez az ut a művészet. És aki rászaladt erre a nehéz útra a már eléri kényelmes polgáriságból: hát az a leány: Kovács Mária szobrászmüvésznö. I öt látogattam meg itt a budai RemetehegyenNem várta a látogatást, képzelhetni, milyen zavarban volt, mert egészen „leegyszerűsített" nyaralási öltözékben ^találtam. Még a kutyák is megugattak ezért a bejelentésnélküli rátörcsért. Jót mulattam a feszengésben, elvégre igaza is volt, a művésznő ma már mégiscsak egyike a leghíresebb fiatal magyar szobrászoknak, én meg végülis müvcszlátogató újságíró vagyok. De azt áh a két fiatal leány: a iiahil szobrásznő és a fiatal újságírónő hamar tul lettek az ismerkedés kczdeli zűrzavarain és nem telt bele öt perc, már összeölelkezve, öszszepa jtáskodva bebandukoltunk a sűrű gyiiraölcsössor közé, a kertbeSzembeültünk egy kerti garnitúra két foteljében. A hangulat meg gyönyörű volt. Teli öllel hordta a szellő mindenfelől a kertek virágillatát, meg a hegyoldal friss széna-szagátLepkék is röpködtek körülöttünk, méhek is döngicséltek. És egy nagy, lompos kuvasz hasalt elénk kilógatott nyelvvel, nagyokat szuszogva. A művésznő kedves vendéglátásából finom kerti fraktát is kaptam Majd a jegelt habos csokoládé után, most már egészen összebarátkozva, hozzáfogtunk a - beszélgetéshez: Amit szerényen, de önérzetesen elmondott magáról, müvészutja történetét,- eddigi sikereit, én is ismertein, a Déltnagyarország is megírta Mindenesetre olvan sikerek ezek. amilyenben kevés fiatal művésznek és főként még* kevesebb nöi művésznek lehetett része. Mégis* csak kimagasló eredmény az, ami tulajdnnkep felszínre is vetette Kovács Máriát, hogy a budapesti Horthy Miklós-hid tengerész-emlékmű pályázatán, amelyen ismeretesen száznál több prominens niagyar művész vett részt titkos pályamunkákkal, ez a mosi indult fiatal szobrászlány lett a harmadik! Azóta pedig cgyreraásra alkotja nagyszerű müveit és most készül a „Magyar Hadsereg Sportja4' cimü és Toldi Miklóst ábrázoló monumentális bronzszobrának hivatalos leleplezésére BudapestenEzt a müvét a hadügyminisztérium megbízásából alkotta. Rátérünk aztán a „Szeged szobrá-ra. < Látható pir önti el az arcát cs mintha egy kicsit zavarodott is lenne. — Módom volt több esztendőn keresztül különböző európai városokat bejárni, — kezdte a beszélgetést ugy maga elé tartott nézéssel- És sok helyen láttam ezek között allegorikus városszobrot. Hát én nagyon szeretem ezt az én szegény Magyarországomat és igy nem csoda, ha sokszor kegyetlenül irigyeltem szép meglévőségekért más ország földjét. Tudod, régi titkos vágyam, hogy én is alkossak allegorikus városszobrot. Éveken fűtött ez az akarás és sokszor jártain szinte extatikusan várost városra és éreztem, liogy ebből az én kergető. lázamból ki kell teljesedni az első ruanvar allecórikus városszobornak.