Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-22 / 158. szám

Péntek, 1938. julius 22. Poliíikai napilap XIV. évfolyam 153. sz. OTI Magyarországnak van egy igen nagy es igen tiszteletreméltó tőkegyüjtő intézménye, amelyet Országos Társadalombiztosító Inté­zetnek neveznek. Ezzel az elnevezéssel az intézményt a törvény ajándékozta meg, köz­nyelven ugyan5s OTI a neve. Ezen a néven ismeri munkaadó és munkás, akinek pénze összegyűlik a kerületi pénztárakban, hogy onnét elvigyék Budapestre, befektessék épü­letekbe, biztonságot nyújtó papírokba, vagy felhasználják rendeltetésszerű céljainak ellá­tására, betegségi, baleseti és öregségi járulé­kok kifizetésére. Hogy tőkegyűjtés szempontjából ez az OTI mit jelent, arra egyetlen adattal lehet megadni a feleletet: hivatalosan kimutatott vagyona az első félévi mérleg szerint majd­nem eléri a százötven millió pen­gőt. Ez az összeg tiszta vagyon, ez az ösz­szeg már független az évi költségvetéstől, ez az összeg már a jövő szolgáltatások ga­ranciáját van hivatva szolgálni. Elképzelni is nehéz, hogy mit jelent százötven millió pengő egy olyan tőkeszegény és olyan álta­lában is szegény országban, mint a miénk. Százötven milliói Mennyi munka, menryi fá­radság és mennyi reménység van ebben az összegben felhalmozva. Az ipar há­borújának rokkantjai és veteránjai ennek a még növekvőben levő és természetszerűleg növekvő százötven mil­liónak a kamataiból remélik, bogy öreg napjaikra megtalálják azt a nyugodt pi­henést, amely őket jogosan megilleti. Nem lehet csodálni, hogy ekkora és még növekvő összegnek elhelyezése komoly gon­dokat okoz az intézmény vezetőségének. Er­kölcsilag csak olyan befektetéseknek le­het meg a jogosultságuk, amelyeknek érték­állandósága és jövedelmezősége emberi szá­mítás szerint nemcsak egy-két esztendőre, hanem évek cs évtizedek hosszú sorára biz­tosítottnak tekinthető. Éppen azért, mikor a kormány felhívására az OTI t'zenkct millió pengő mezőgazdasági kötvényt vesz ót és másik tizenkét millió pengőt jegyez a milli­árdos program megvalósításához szükséges belső kölcsönből, akkor e befektetések érték­állandóságát a magyar állam becsületével kell garantálni. A befektetések" másik" típusát az epületek alkotják. Ezek az épületek kétfélék lehetnek. Az egyik csoport az OTI hivatali és szociá­lis céljait szolgáló építmények, amelyek fi­nanciális értelemben véve nem jövedelmez­nek. Szükségességüket azonban senki sem vonhatja kétségbe. Az a felhőkarcoló méretű haleseti kórház például, amely most épül Bu­dapesten a Fiumei-uton, nélkülözhetetlen egy olyan nagyvárosban, amelynek lakossá­ga a hozzátartozó településekkel együtt már a milliós lélekszámot jóval meghaladja. Ha az OTI ilyen kórházakat cpit, vagy ha olyan üdülőtelepeket létesít, amelyek a kötelékébe tartozók testi jólétét vannak hivatva szolgál­ni és ráiuk nézve preventív értéket jelente­nek, akkor legsajátabb feladatkörének ke­retein belül mozog. Ezért csak elismerés il­letheti. De ha ezt száz százalékosan elismerjük, akkor rá kell mutatnunk az OTI pénzügyi adminisztrálásának egv fájó pontiára, amely különösen érinti az olyan nagyobb vidéki és főleg alföldi városokat, mint Szeged. A jövő céljait szolgáló tőkegyűjtés folyik és ehhez a tőkegyűjtéshez ezek a városok csak szolgáltatják a filléreket és pengőket, anél­kül, hogy beruházásokban az ellen­értéknek legalább egy részét megkapnák. Tudjuk nagyon jól, hogy magaslati üdülőket se Szegeden, se Debre­cenben létesíteni nem lehet. Azt is tudjuk, bogy nem szabad a biztosítottak pénzéből olyan intézményeket létesíteni, melyeknek kihasználása nincs biztosítva, de mégis az­zal a hat-hétszázezer pengővel szemben, amelyet a szegedi kerületi pénztár évente beszállít a központba, ellenértéknek kissé szegényes az a székház, amely tavaly épült négyszáznegyvenezer pengő költséggel. A biztosítottakkal szemben követne el hűtlenséget az, aki azt akarná,' bogy olyan építményekbe verje bele az OTI a tőkéjét, melynek nincs meg a törvény által is meg­követelt négy százalékos jövedelmezőségük. De a szegedi viszonyoknak minden ismerő­je megállapíthatja, hogy ezt a hozadékot játszva elő lehet teremteni egy cs két szo­bás modern bérlakásokból, dc meginkébbi olyan egészséges munkáslaká­sokból, amelyekkel meg lehetne ja­vítani o nedves ésegószs ég telen lakások százaitól megrontott szegedi lakásviszonyokat. Tnlán még a tüdővész, Szeged speciális beteg­sége is megcsappanna egy kicsit, nem is be­szélve arról, bogy az ilyen prevenció is be­leillik az OTI programjába. Ha szabad ezt a kifejezést használnunk, ez a gondolat már néhányszor kísértett Sze­geden, de mindig nz évnek olyan szakában kezdtek tárgyalni róla, hogy „erre az esztendőre már nem volt megva­lósíthat ó". Ezen a tapasztalaton okulva, azt a halatlan gondolatot merjük a vá­ros. hatóságának figyelmébe ajánlan', kezd­je meg a tárgyalásokat az OTI elnökségével még az idei kánikulában, hogy legalább a jövő nyárra lehessen belőle valami. Európai jelentőségű tárgyaiésok Párisban A cse& és a spanyol Kérdés a minisxieri találKoxón — FenniarlfáK ax angol-ír uncia védelmi sxöveíséget — Anglia megaKadályoxxa a Qelyxet íovábbi Kiéle-{ sedéséí Páris, julius 21. 'Á nemzetközi közvélemény feszült figyelemmel kiséri az egész európai po­litikára kiható fontos tanácskozásokat, ame­lyek most folynak az angol király látogatásá­val kapcsolatban Párisban. Ismeretes, hogy a két kormány részéről Daladier cs Bon­nét, valamint lord Hali fax közölt tegnap hosszú tárgyalások folytak és a megbeszélé­sek után hivatalos jelentést adtak ki. A nem­zetközi helyzet iránt még fokozzák a lázas érdeklődési azok a hirek, amely szerint. Hitler Wiedcmann kapitány utján üzenelet küldött Londonba, hogy a szudétanémet kérdésben hajlandó engedékenységre. A párisi lapok egyetértenek abban, hogy a párisi tárgyalások tengelyében a csehországi kérdés áll. Á kérdés nagy horderejére mutat az a tény, liogy a megbeszélések befejezése után a tanács­kozásokba bevonták Herriot kamarai elnököt, a radikálszocialista párt vezérel, valamint León Blum volt hiiniszterelnököt, Chautcmps he­lyettes miniszterelnököt cs Corbin londoni francia nagykövetet. Londoni jelentés szerint az angol lapok to­vábbra is a legnagyobb jelentőséget tulajdoní­tanak a párisi eszmecseréknek. A üailv Ex-' press megállapítja, hogy hosszú idő óta Párisban most foly­nak a legfontosabb diplomáciai ta­nácskozások. Az angol-francia védelmi szövetség London, julius 21. Az Evening Standard szerint a tegnapi hivatalos párisi közlemény azt jeleni i, hogy Chamberlain európai politi­káját fogadták el a nemzetközi viszonyok meg­oldását célzó angol-francia közös arcél alap­jául. Az angol-francia védelmi szövetséget fenn­tartják az Angliát és Franciaországot harma­dik hatalmak támadásai ellen biztosító védel­mi szavatosságként- Ez az ántánt nem irányul más hatalmak ellen, sőt az a célja, hogy az általános megbékitésliez vezető nemzetközi el­járás alapja legyen, amelyből egyetlen európai hatalmat sem zárnának ki. Az angol kormány Franciaország és a csehek közötti szerződésben létesített kapcsolatot Fran­ciaországot terhelő kötelezettségnek ismerik el — folytatja a lap­Az FAening News szerint rövidesen további lépések várhatók- Anglia nem szándékozik en­gedni, hogv a helyzet ujabb veszélyes pontolí felé sodródjék. A közvetlen célok a csehországi probléma megoldása, a spanyolországi beavat-, kozás cs a polgárháború befejezése, A cseh Mrüts Páris, julius 21 Halifax lord, Dala-i dier és Bonn et tanácskozásáról bizonyos titoksértés utján kiszivárgott hirek szerint Ha* lifnx óva intette kartársail a csehországi ki­sebbségi kérdés túlságosan bizakodó megítélé­sétől cs utalt arra. hogy milyen veszélyekkel jár a békére a prágai kormány huzavonája, a kisebbségek bosszantása. Halifax lord nyomást gyakorolt a fran-, eia államférfiakra, hogy sürgessék Prágánál a kérdés gyors megoldását- Az angol külügymi­niszter tovább célzott annak helyességére, hogy Csehország semlegességi nyilatkozatot tegyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom