Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-13 / 154. szám

Szerda, 1938. julius 13. Pomikai napilap XIV. évfolyam 154. sz Abádszalók Ugy érezzük, bűn volna szó nélkül elmenni a legutolsó időközi választás harsogó figyelmeztetése és szemeket kinyitó jelentősége mellett. Abádszalók az egyhangú választások kerülete volt már egy pár cikluson keresztül s egyhangúlag nyerte el mandátumát Debrecen uj főispánja is az abádszalóki kerületben. S érdekes föleleveníteni: amikor Gömbös Gyula a szegedi mandátumáról lemondott, elhatározásának indokolásaként a legbeavatottabbak azt beszélték, hogy az abádszalóki kerületben nagy pártja van a kisgazdapártnak s Gömbös Gyula nem akarja kerületét ennek a választási harcnak kitenni. S most, amikor a kormány egyik legbecsültebb s legnépszerűbb minisztertagja kért mandátumot az abádszalóki kerület választóitól, a kitűnő katona, a kitűnő magyar és — az uralmon levő kormány prominens tagja minden kétség nélkül nyert ugyan el a szavazatok többségét, de olyan idegesítően, sőt izgatóan tekintélyes számú szavazat esett ellene s a nyilasok jelöltjére, nogy ennek a jelenségnek politikai következményei elől, ennek a ténynek becsületes és őszinte feltárása elől kitérni nem lehet. Háromezerötszáz nyilas szavazat és hozzá — Meskó Zoltánra, amikor a kormánypárt jelöltje — és hozza R á t z Jenő-s honvédelmi miniszter csak négyezerötszáz körül kap voksot, — ilyen régiókban ez az ezer szótöbbség sokkal több nyugtalanságot okoz, mint amennyi nyugalmat várhattunk volna tőle. Mert ennek a jelenségnek lemérésénél tekintetbe kell venni azt is, hogy maga a miniszterelnök ment le a kerületbe támogatni a kormány kitűnő tagját, az igazságügyminiszter szintén bejárta a kerületet s az egységes párt jelentékeny képviselő csoportja is szolgálatára állott a honvédelmi miniszter választási pártjának. Ezenkívül a választás nem titkos volt, hanem nyilt s annak ' a negyedfélezer választónak, aki a nyilasjelöllre leszavazott, nyíltan kellett állást foglalni a miniszterképviselőjelölt ellen. S ha mindennek a tényezőnek súlyát, mindennek a körülménynek jelentőségét lemérjük s azt látjuk, hogy mintegy 8000 szavazat közül 3500 n nyilasjelöltre esett, akkor arra kell gondolnunk, hogy a tömegek felvilágosításának, az alkotmányos gondolkodáshoz visszavezetése utján sokai többet kell tennünk, mint amilyen tevékenység eredményével dicsekedni szeretünk. A Darányi-kormány uralmának második — félidejében lazultak meg a szálak a magyar tömegek és a magyar alkotmányosság között. Soha még orvos akkorát nem tévedett a diagnózisban és terápiában, mint Darányi Kálmán, amikor a nemzeti társadalom erőinek bomlásában csak budapesti hisztériát látott s amikor brómmal orvosolhatónak tartotta azt, amit tökéletesen — ime az abádszalóki választás eredménye, — eddig még az Imrédy-kormány sem tudott helyrehozni. Mi lett volna Abádszalókon, ha a miniszterelnök nem ment volna korteskedni s ha — titkos lett volna a választás? Ennek elképzelése világosan mutatja,^ hogy mekkorát tévednek azok, akik vasárnapról vasárnapra felköszöntik ugyan a magyar nép józanságát s tartózkodását a szélsőscíresektől, de keveset tesznek annak érdekében, hogy a. magyar nép józanságát valóban ne érhesse támadás s alkotmányos érzését ne kísérelhesse meg gonoszul lelkiismeretlen ígérgetésekkel semmiféle felelőtlenség. Valamit t anulni kell még a nyilasoktól is: a propagandának fáradhatatlanságát, az akció szívósságát és a fel nem őrölhető kitartást. Nem elég vasárnaponkint népgyüléseket tartani. El kell végezni, — illetve: meg kellene végre szervezni — a felvilágosítás munkáját. Ne legyen olyan jegyző, tanító, o r v o s,. 1 e 1 k é s z, ne legyen olyan köztisztviselő, akit a hazafiság és nemzeti érzés agitátoriskolájában nem képeznek k i. Egyénenkint, ha ugy tetszik: sejtenkint, körön kint és csoportonkint kell elvégezni a tanítás és felvilágosítás munkáját. A harcmodort az ellenfélhez kell szabni, — a borRóma, julius 12. Annak ellenére, hogy a semlegességi bizottság legutóbb magáévá tette az angol javaslatot a spanyolországi önkéntesek hazaszállítása ügyébon, megoldást még most sem sikerült elérni; sőt az ujabb nehézségek veszélyeztetik magát az angol-olasz egyezményt is. Az olasz sajtóban nap-nap után jelennek meg támadások a francia és az angol baloldal ellenA Giornale dtttalia londoni tudósítójának jelentése szerint az angol kormány ncm bizik Franco gyors győzelmében és ezért, minden erőfeszítése az önkéntesek visszavonására irányúló terv végrehajtására irányul. Angliában azt remélik, hogy az önkéntesek visszavonása után könnyebb lesz a nemzeti és köztársasági Spanyolország között a fegyverszünetet létrehozni. A lap kélségbcvonja a felfogás helyességét, de hozzáteszi, a törekvés azt mutatja, hogy Anglia továbbra is azon fáradozik, hogy Spanyolországban lehetőleg kiküszöbölje az olasz és német befolyást. A legújabb fejleményeknek időszerűséget ad Mussolininak a fasiszta nagytanács 15 éves működéséről szóló könyvhöz irt előszava. Mussolini az előszóban azt irja. hogy Spanyolországban került sor az első nagy összetűzésre a két forradalom, a fasizmus és a bolsevizmus között, Olaszország bátran szembenéz minden eshetőséggel, ha ez az összeütközés egész Európára kiterjedne. Lord Perth római angol nagykövet tegnap közölte gróf C i a n o olasz külügyminiszterrel az angol kormány javaslalát a spanyol szabadkikötő elintézésről, a mindkét oldalon harcoló idegen önkéntesek jelentékeny mérvű elszállításáról, n Spanyolországba irányuló fegyverkereskedelem megszüntetéséről és az angol-olasz egyezmény hatályba lépéséről. zot nem lehet megfogni, ha tosztós lakomákat tartunk a vadászkastélyban s nem megyünk utána a lyukba. A magyar közszellemet vissza kell fordítani arról a végzetes irányból, ahová a Darányi-kormány utolsó hónapjaiban ragadta el az erélytelenséggel bátorított s némasággal ösztönzött vakmerőség. Mérhetetlenül sok itt a teendő, ha a magyar polgárságot meg akarjuk tartani történelme színpadán s ha el akarjuk kerülni azt a fenyegető veszélyt, amit a titkos választások jelenthetnek olyan társadalomban, melyet egyfelől a lelkiismeretlen és felelőtlen agitáció vett birtokába s melyet másfelől nem tájékoztatott, nem tanított, nem világositott fel s nem tartott vissza az értelem, a felelősségtudat, a nemzeti érzés hűsége s az alkotmányhoz való ragaszkodás ezeréves ereje. A megbeszélésről ai olasz külügyminiszter jelentést tett Mussolininak, aki teljes energiával küzd az angol* olasz egyezmény megmentéséért. Párisi jelentés szerint francia kormánykörökben erélyesen tiltakoznak az ellen az olasij vád ellen, hogy a francia kormány intrikált volna Londonban és állítólag rá akarta volna venni az angol kormányt, liogv nc járuljon hozzá az angol-olasz békergycznicnv életbelépő tetéséhez, amig nem sikerül tisztázni az olasz* francia viszonyt. A francia külügyminisztérium felhivatalos nyilatkozata szerint, francia részről semilyen formában nem avatkoznak bele a Róma és London közölt folyó tárgyalásokba és mindössze annyi történt, hogy a francia kor* mánv az Anglia és Franciaország között fennálló bizalmas barátságra való hivatkozással azt a kívánságát fejezte ki Londonban, hogy szeretné, ha az angol kormánv közvetítene a régóta szünetelő olasz-francia tárgyalások' folytatása erdekében. flz eviani konferencia Evlan, julius 12. A politikai menekültek sorsával foglalkozó eviani értekezleten Amerika, Franciaország és Anglia képviselőinek többórás megbeszélése után megállapodtak a határozati teivezet alapvető kérdéseiben. A tervezet lényege, hogy London székhellyel kormányközi bizottságot létc^ sitenek. A bizottság a résztvevő hatalmak képviselőiből ál] és kebelében végrehajtó bizottságot állítanak feL Anglia, Franciaország, Egyesült Államok, Norvégia és egy délamerikai á)lam köpviselőiből. A végrehajtó bizottság a tervezet szerint augusztus 3-án ül össze Londonban. Súlyos ellentétek Róma és London közölé Nehéz akadályok az angol-olasz egyezmény életbelépése előtt