Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-01 / 144. szám

DÉLMAGYARORSZAG Péntek, 1938. Julius 1. Hegértő hangok Belgrádból Ujabban örvendetes módon szaporodnak a jelek, amelyek azt mutatják, hogy a bel­grádi politikai és kormánykörökben megvan a hajlandóság a magyar-jugoszláv viszony normalizálására, sőt ezen tulmenőleg a jóin­dulaton és megértésen alapuló kapcsolatok helyreállítására. Az a fogadtatás, amelyben Belgrád Szent-Györgyi Albertet, a Nobel­dijas szegedi tudóst részesítette, tulment a vendégprofesszornak szóló egyszerű udvari­asság keretein s ha a fogadtatás egy része a Nobel-dij nemzetközi értékelésének és meg­becsülésének szólt is, bizonyos hányadát szeretnénk éppen a kitüntetett professzor magyarságának is tulajdonítani. Tudjuk azt is, hogy a bácskai magyar kul­turális egyesületek néhány hónap óta eny­hébb légkörben működhetnek és magyar előadások, tudományos és irodalmi összejö­vetelek rendezése elé nem gördülnek olyan akadályok, mint még néhány hónappal ez­előtt. A belgrádi újságokban egymásután je­lennek meg a magyar vonatkozású irodalmi é^ művészeti cikkek s amint halljuk", a bel­grádi nemzeti színház őszi munkaciklusá­ban már magyar darabok mellett programjá­ba vette Az ember tragédiájának előadását. A szerénytelenség vádja nélkül véljük megállapíthatni, hogy abban, ha Ma­dách halhatatlan interpretálásában szólal meg Relgrád színpadán a fáraó, Tankréd lo­vag, Kepler, Danton és a földnek szelleme, abban némi része van Szegednek és azok­nak, akik Az ember tragédiáját a becsukott könyvek lapjairól és a zárt színpadok desz­káiról ki merték vinni a drámai költemény kozmikus méreteihez egyedül méltó csilla­gos ég alá. A kulturális kapcsolatok e kimélyitései után most a gazdasági élet képviselője szó­'al meg V r b a n i c s Milán, Jugoszlávia ke­reskedelmi minisztere nyilatkozik a Jugo­szlávia és Magyarország közöt­ti gazdasági összeköttetések in­tenzivebbé tételének szükségességéről. A program, melyet nyilatkozatában a jugoszláv kereskedelmi miniszter maga elé tüz, a köl­csönös árucsere gondos ápolása, a forga­lom útjában álló akadályok el­hárítása s olyan intézkedések és rend­szabályok meghozatala, amelyek alkalmasak a két ország közötti áruforgalom további élénkítésére és kiépítésére. E tekintetben a két ország között 1037 január elsején élet­belépett konvenció már igen értékes ered­ményekkel járt és megvan a remény és le­hetőség a két ország közötti gazdasági vi­szony további megjavítására. A jugoszláv kereskedelmi miniszter nyilat­kozatában utal ugyan egy nem politikai, ha­nem tisztán gazdasági jellegű nehézségre, mellyel minden Jugoszlávia és Magyarország közötti kereskedelmi tárgyalás esetén szá­molni kell. Ez a nehézség abban jelentkezik, hogy a két ország nagyrészt azo­nos cikkeket visz a világpiacra, — buza, lisz, élőállat, baromfi, tojás stb. — és ezekben a cikkekben nincs meg az áru­csere lehetősége. Ezekben a cikkekben azonban Magyarországnak és Jugoszláviának az az érdekük, hogy megállapodásra jussanak Politikai napilap és egymás árajánlatait ne ront­sák az idegen piacokon. Vannak azonban olyan cikkek is bőven, amelyek az árucserének szinte korlátlun lehetősegeit szolgáltatják. Ilyen egyik oldalról például a magyar gépipar és a miniszter által külön is kiemelt közlekedési eszközök gyártása, jugoszláv részről pedig a fa, amely Magyarországnak egyik legfontosabb behozatali cikke. Ennek a behozatalnak a jelentősége különösképpen emelkedett az Anschluss óta, amely azt eredményezte, hogy az osztrák fátermelő piac árumennyisé­geit a német birodalom egyszerűen felszivta. Nekünk itt a határszélen minden okunk megvan, hogy jóleső megnyugvással ve­gyünk tudomást a jugoszláv kereskedelmi miniszter megértő nyilatkozatáról. Dc éppen ez a határszéli helyzetünk hozza magával annak szükségszerűségét, hogy ezt a nyilat­kozatot néhány, szintén teljesen politika­mentes észrevétellel kiegészítsük. Az észre­vételeink nem ujak, nem is teljesíthetetle­nek, mert a két ország gyakorlati gazdasági köreinek tapasztalatain és kívánalmain ala­pulnak. Helyes, ha a miniszter azt mondja, hogy a gazdasági forgalmat a két ország között élénkíteni kell. Ennek azonban nem egyet­len módja a jó kereskedelmi megállapodá­sok kötése, hanem ezt szolgálja az is, ha a forgalom minél több használha­tó útvonalon bonyolódik le. És ha ez igv van, akkor fel kell merülni a kérdés­XIV. évfolyam 144. sz. nek, hogy miért van még a mostani jóindu­latú és megértő hangok mellett is számtalan akadály a határszéli forgalom útjá­ban? Miért kell a közlekedést még ma is átszállással lebonyolítani Rösz­kénél és miért nem mehet ót a magyar vonat Jugoszláviába és viszont? Miért vég­ződik a menetrendszerű hajófor­galom jugoszláv részről Becsénél, magyar részről pedig Szegedpél, mikor a Tisza tud­tunkkal Szeged alatt nincsen gátakkal elre­kesztve? Micrt k,psik a nemzetközi autóut jugoszláv szakaszónak megépítése Horgos alatt, mikor ez nem is annyira ma­gyar érdeket jelent, mint inkább Jugoszlávia bekapcsolását a modern nemzetközi autó­forgalomba? Szeretnénk remélni, ha Vrbanies miniszter nyilatkozata nyomán ezek a kérdések is tár­gyalás alá kerülnének. Nem tagadjuk, ebben a reménységünkben van szerepe annak is^ hogy szegediek vagyunk és érezzük a hábo­rú után meghúzott fizikai és lelki drótakadá­lyok eltüntetésének szükségességét. De re­ménykedésünkben a lokális érdekeknél na­gyobb szerepük van az általános szempon­toknak, amelyek csakugyan arra utalnak, hogy a nagyobb cél érdekében el kell tün­tetni ázaruK, emberek és gondolatok sza­bad forgalmának útjában álló akadályokat. Hisszük, hogy ez igv fog történni, mert re­ménykedésünk tökéletesen belevág a jugo. szláv kereskedelmi miniszter nyilatkozatá­nak programatikus kijelentéseibe. Az alsóház párikózi bizottságot küldött ki a nagy angol árulás! botrány tisztázására London, juníus 30. Egymást követik a várat­lan fordulatok a nagy angol árulási botrányper­ben. Egy konzervativ oldalról kiinduló inter­pelláció folytán Anglia védelmének titkai ke­rültek nyilvánosságra és a botrány elsöpréssel fenyegeti a Chamberlain-kormányt, leg­alább is Hore-Belisha hadügyminisztert. Az adatokat feltáró fiatal képviselő Winston Ghurchillnek, a konzervativ párt egyik vezérének ve je. Duncan Sandys konzervativ képviselő kér­dést intézett Hore-Belisha hadügyminiszterhez az angol légvédelem bi/onyos problémáiról. A hadügyminiszter azt felelte, hogv a képviselő adatai nem felelnek meg a valóságnak Sandys képviselő interpellációt jegyzett be a képvise­lőházban. Ezenkívül magánlevélben is megis­mételte adatait és megkérdezte a hadügymi­nisztertől: nines-e kifogása az ügy nyilvános tárgyalása ellen? Somervell főállamügyész felolvasta a képvi­selő előtt a hivatalos titok megsértéséről szóló törvényt, amely szerint: aki a rendelkezésére hittatolt titkos adatokat felhasznál'a, kétévi börtönt kap Sandys erre a képviselőház hétfői ülésén bejelentette mentelmi joga megsértését. 'Áz alsóház csütörtöki ülésén Chamberlain miniszterelnök A111 ee őr­nagy kérdésére ismertette Sandys képviselő be jeíentett panasza folytán a mentelmi bizottság eljárásáról felvett jegyzőkönyvi kivonatot. A bizottság az összes értesülések mérlegelésével megállapította, hogy a mentelmi jogot tényleg megsérthették, de cz nem jelenti most a to­vábbi eljárást. A miniszterelnök ezután javasolta, hogy i Ház pártközi bizottságot küldjön ki Sandys képviselő junius 27-i nyi­latkozatának, valamint annak megvizsgálásá­ra, hogy alkalmazható-e a titoktartásról szóló törvény a parlamenti kötelességüket teljesítő képviselőkre. A speaker ezután kijelentette, hogy pártközi bizottság kiküldése esetén nem engedhető meg, hogy a Ház a szóban forgó üggyel érdemben foglalkozzék és az érintett személyek eljárását bírálja. Ezután Hore Belisha hadügyminiszter kijelentelte, hogy az ügyre vonatkozó összes feh ilágositásokat a pártközi bizottság elé ter­jeszti. Soha nem volt szó arról, hogy a kor­inány tevékenységét, vagy tétlenségét érintő bí­rálatot elnémítsák. A képviselőknek e tek'mtct-

Next

/
Oldalképek
Tartalom