Délmagyarország, 1938. június (14. évfolyam, 121-143. szám)

1938-06-10 / 128. szám

DÉLMAGVARORSZAG Péntek, 1958. junius 10. Poimkai napilap XIV. évfolyam 128. sz Nyári gondok Alighogy abbahagytuk a fűtést és az enyhe téli időjárás elleni védekezést, máris itt vagyunk a nyár kellős közepében, mikor gyümölccsé érik a virág és nehéz szemektől hajbókoló kalászokat terem a jövő esztendő kenyerétől terhes rónaság. Az üres kalász ott is legmagasabban hordozza fejét, mert nincsen súlya, amely belülről nehezítené. Három hét sem telik bele, sárga lesz az egész határ s pengő kaszák és bugó oratógépek vágnak széles rendeket a gabonaerdők rengetegébe. Ez az idő az, közvetlenül az aratás előtt, mikor Magyarországon mindenki, kösse bár hivatása a földhöz, a gyári munkagéphez, vagy a hivatal Íróasztalához, egyformán a termésjelentéseket várja, amelyek egy esztendőre előre nyomjelzik az ország közgazdasági életének útjait. A gyümölcsünk — sajnos — nagyrészt elfagyott, de gabonában a hűvös és esős május után olyan termés Ígérkezik, hogy egyelőre még a gazdák is meg vannak elégedve vele. Ez pedig nagy szó, mert a gazdát egész adottsága, foglalkozásának jellege s az utolsó években talán még politikai beállítottsága is, arra készteti, hogy mindaddig, mig a termés nincsen betakarítva, ne higyjen a kedvező kilátásoknak, hanem ellenkezőleg, a részvét húrjainak megpenditésével is igyekezzék a saját helyzetét megjavítani. Elismerjük, hogy egy olyan országban, amely mezőgazdasági terményeinek és termékeinek értékesítésével áll, vagy bukik, feltétlenül üdvös és kívánatos, hogy a gazdatársadalom minél erősebb, gazdagabb és tehetősebb legyen, hisz a mezőgazdaság jó vagy rossz konjunktúrája megérzik a műhelyek és boltok forgalmában is. Ezért örülünk most is a jó terméskilátásoknak és örülünk annak is, hogy magasan, igen magasan áll a gabonának az ára. Noha kifejezetten városi érdekeket képviselünk, nem vagyunk egyoldalúak és kicsinyesek. A magas gabonaár egyik oldalon terhes ugyan a városi lakosságra, különösen azokra, akiknek élete fix fizetésre van alapítva, de a másik oldalon a kivitt gabonamennyisége és ára a legjelentékenyebb alakító tényezője kereskedelmi és fizetési mérlegünknek. Ebből a szempontból nézve az utolsó Károm esztendő képét, a következőket állapithatjuk meg. 1936-ban rekord-termésünk volt, viszonylag alacsony, de emelkedő tendenciájú árak mellett. Május végén és junius elején 14.50-ről 15 pengő felé volt felfejlődőben a buza éra. Ekkor kezdődött meg hosszú évek küzdelmei után a magyar mezőgazdaság sorsának határozott jobbrafordulása. Tavaly gyengébb volt a termés, do a magas árak kiegyenlítették a mennyiségben mutatkozott kiesést. Egy éve ilyenkor a búzát 19.55—19.75 pengőn jegyezték. Az idén ismét olyan termés Ígérkezik, mint 1936-ban, — bár adná a sors, hogy ebben a reménységben a legkevésbé se csalatkozzunk —, ezzel szemben a buza ára minálunk 25 pengős színvonalon mozog. Azért mondjuk, bogy minálunk, mert világpiaci paritásra átszámítva a buza ára 17—20 pengőre tehető. Nagy termés mellett ez is igen szép dr és ha fölöslegünket ió valutákért ezen a bázison tudjuk a külföldön elhelyezni, meg lehetünk elégedve vele. Retrospektív mérlegünk felállításában nem akarunk messzebb visszamenni az 1936 esztendőnél, mert tiz-tizenkét év gazdaságtörténetének felhánytorgatása utólag is nagyon furcsa világításba helyezné a közgazdasági jövendőmondókat. Idézhetnénk az államtitkárt, aki azt a tanácsot adta a gazdáknak, hogy magasabb árak biztos elvártában tartsák vissza a gabonájukat — és másnap megkezdődött a gabonaáraknak olyan esztendőkre terjedő példátlan zuhanása,- aminőre emberemlékezet óta nem volt eset. Idézhetnénk a bankigazgatót, aki értékálló papírok vásárlására invitálta a gazdaközönséget és már a következő esztendőbn őt is, bankostól, értékpapirostól, mindenestől a semmibe ragadta a válságnak értékromboló szele. És Idézhetnénk a nagy statisztikusokat, az elméleti közgazdaság tudósait, akik kiszámították, hogy többé a magas gabonaárak visszatérésére nem számithatunk, mert az emberek kenyér helyett C-vitamint kosztolnak, a ló helyét pedig elfoglalta a traktor, a motor meg az autó, amelyik tudvalevőleg nem zabot eszik, hanem benzint iszik. Nos Budapest, junius 9. A képviselőház csütörtöki ülése Sztranyavszky Sándor földművelési mifiiszter beszédével kezdődött. K o r n i s Gyula elnök az ülés megkezdése ulán ismertelte a közigazgatási biróság átiratát, amely azt közli, hogy a Hindy Zoltán kőszegi mandátuma ellen beadott petíció ügyében a közigazgatási biróság Kovács Sándort jelentette ki képviselőnek. Rcibel Mihály: Éljen! Megkerült az ellopott mandátum! Ezután Sztranyavszky Sándor földmüvelésügyi miniszter ismertelte programját és válaszolt a szerdai felszólalásokra. — Ami a földbirtokpoülikát illeti — mondta —, figyelembe kell vennünk, hogy reformok szempontjából milyen földterületek jöhetnek elsősorban számításba. Elsősorban a hitbizományi földeket említem és a telepítési törvényt. Elsietni e kérdéseket nem lehet, mert a hitbizományi reform és a telepítési törvény a földbirtokpolitika számára lassú ütemet kiván. A bankoknak cs részvénytársaságoknak nem lehet az a céljuk, hogy hivatásszerűen földet műveljenek. Elsősorban annak kezébe való a föld, aki nem csupán haszonszerzés céljából használja azt fel, hanem aki önmaga tudja azt művelni. R a j n i s Ferenc, M e i z 1 e r Károly sorozatos közbekiáltásokkal zavarják a miniszter beszédét. Rajnis azt kiáltja Sztranyavszky felé: „a zsidóktól is vegyék el..." Sztranyavszkv földmüvelésügyi mi iüszter: Nc tereljük ferde vágányra a földkérdés iigvét. Én nem tettem különbséget semmiféle irányban. Nc lessek szavaimnak olyan jeés most itt a valóság. Sok a gabona és az ára is magas, még pedig nemcsak nálunk, hanem a többi nagy gabonatermő országban is. Ezt fagyuzzák meg Smith Ádám és Ricardo fiókái! De hát pillanatnyilag jól van ez igy. A letargikus reménytelenség után, amely néhány hétig ur volt ezen az országon, jöjjön a reménység. Duzzadjon meg a gazda erszénye és legyen a gazda vásárlója az iparosnak és kereskedőnek, aki nagyon is rá van szorulva vevő ő felsége nagybecsű látogatására. Az aratás adjon u| lökért a magyar közgazdasági életnek. Higyjük, bogy a javuló konjunktura javuló politikai viszonyokat is jelent. Heteken keresztül ismeretlen forrásból riogatták ax országot, bogy — „aratás után jövürk". Hogy kik jönnek és honnét jönnek, azt elfelejtették megmondani. Mi mást mondunk. Ha jó a termés, ha javul a közgazdasági helyzet, akkor itt semmiféle politikai bolondériának nem lehet talaja. Akkor azok, akik jövetelüket ígérik^ menni fognak. Menni fognak abba ai közéleti nirvánába, amelyből nincsen feltámadás. lentőséget tulajdonítani, amely ellen eleve tiltakozom! — A földhözjuttatásnál azt kell elbírálni, hogy a föld birtokosa milyen mértékben tcsa eleget szociális kötelezettségeinek és hogy 4 föld hány embernek juttat kenyeret. Ismertette ezután a földművelésügyi tárcába vágó szociálpolitikai célkitűzéseket. Ezeknek gyújtópontjában uz egészségesebb falusi kishta kások építésének kérdése áll. Bejelentelte, liogy a legnagyobb eréllyel fog föllépni a buzaspekuláció ellen. Szükségesnek! tartja, hogy búzában, tengeriben, zabban készleteket gyűjtsünk, mert nemzet- és honvédelmet enélkül elképzelni nem lehet. Kijelentette ezután, hogy az egves állainoK között nemcsak gazdasági, hanem politikai érdekek is szerepet játszanak. Az export térért minél több barátot kell szerezni, mert ez po]j-> tikai barátot is jelent. Egyelőre azokat a halótokat becsüljük meg, akik adva vannak —i folytatta Sztranyavszky dc azok is becsüljenek meg minket, mert kihasználni magunkat nem hagyjuk. (Taps.) Felkiáltások a haloldalon: Már régen vártuk", hogy ezt megmondja valaki. Sztranyavszkv beszédéi nzzal fejezte bc, hogy összekötő kapocs akar lenni a törvényhozó testület, a magvar föld és a föld népe között. Dinnyés Lajos szünet után a részletes tárgyalás során szólalt fel. A miniszter több fontos momentumot kihagyott beszédéből, amit szükségesnek tart a Ház elé hozni. 1932-ben a Ház nyjlt ülésén rámutatott a földművelésügyi minisztériumban folyó szabálytalan pénzkezelésre és megmondotta, hogy a közoktatási ügyosztálynál 30.001) pengői _ elsikkasztottak. Szóvátette ezután a debreceni gazdasági fel. ügyelőségnél elkövetelt sikkasztások ügyét- Az A matiuar föld problémai a fölűmivelésügyi tárca költségvetésének parlamenti vitáidban Sztranyavszky Sándor löldmiveiesügyi miniszter beszéde